Mind az izraeli, mind a libanoni kormány elfogadta a hét elején az 1701. számú ENSZ-határozatot az ellenségeskedések beszüntetéséről. Míg a dokumentumot Washingtontól kezdve Brüsszelen át Bejrútig és Jeruzsálemig mindenhol jónak kiáltották ki, a konzervatív elemzők arra figyelmeztetnek: korai még inni a medve bőrére. Figyelmeztetéseiket igazolni látszik, hogy a libanoni félnek látható módon esze ágában sincs betartani a „megállapodást”.
Az ENSZ-határozat rendelkezik a két fél közötti ellenségeskedések beszüntetéséről és az izraeli csapatok Dél-Libanonból való kivonásáról. Helyüket előreláthatólag a libanoni hadsereg és az ENSZ Libanoni Missziója veszi majd át. Bush elnök szerint a határozat „fontos lépés, amely segít véget vetni az erőszaknak”. Az EU külpolitikai főképviselője, Javier Solana szintén üdvözölte a dokumentumot, hangsúlyozva, hogy a „határozat jó”, és hogy „lehetővé teszi majd a Közel-Kelet népei számára a béke megtalálását”.
Miközben egy izraeli kormánytisztviselő azt nyilatkozta, hogy az ENSZ-határozat „jó Izraelnek”, a határ túloldalán Naszrallah sejk a tűzszünetet máris a Hezbollah „stratégiai és történelmi győzelmének” kiáltotta ki. „Győztesek lettünk egy olyan háborúban, amelyben a nagy arab hadseregek korábban vereséget szenvedtek” – érvelt a terroristaszervezet vezetője a Hezbollah saját tévécsatornáján. A határozatnak a csoport lefegyverzésére utaló passzusát azonban máris elutasította, mondván: „Ki védi meg akkor Libanont egy izraeli offenzíva esetén?”
Az izraeli elemzők sem osztják a nemzetközi politikai elit optimizmusát. A tűzszünet rövid távú politikai előnyei hamarosan kísérteni fogják mind Amerikát, mind Izraelt, mind azokat az erőket, amelyek részt vesznek a globális dzsihád elleni harcban. A határozat „a Hezbollah támadásainak és Izrael offenzív katonai hadműveleteinek azonnali beszüntetését” írja elő, mintegy egyenlőségjelet vonva a terroristák illegális agressziója és Izrael legitim katonai lépései közé. Amint azt a brit konzervatív politikai magazin, a Spectator is megjegyzi, „itt Izrael az agresszió áldozata, és az általa adott válasz nem volt »aránytalan«. Ha most megengedik a Hezbollahnak, hogy bármely szinten győzelmet kiáltson, ezzel felbátorítják az iszlamistákat, és újra azt sugallják, hogy a Nyugat nem elég elszánt a terrorral szemben.”
A Haarec című izraeli lap egyik kommentátora szerint a határozat megszövegezése a gyakorlatban lehetetlenné teszi Izrael számára, hogy megvédje magát a Hezbollah agressziójával szemben. Ha pedig mégis ezt teszi, biztosan számíthat akciói nemzetközi elítélésére. A határozat meg sem említi a Hezbollah szponzorait, Szíriát és Iránt, s ezáltal burkoltan engedélyezi, hogy a két állam folytassa a terroristaszervezetek felfegyverzését Libanon, a Palesztin Hatóság és Irak területén. Emellett diplomáciai győzelmet is biztosít a Hezbollahnak azáltal, hogy a Golán-fennsíkon lévő, Izrael és Szíria között vita tárgyát képező földterület feletti fennhatóságra vonatkozó libanoni követelést tárgyalásra kívánja bocsátani. Ezáltal Libanon nemzetközi támogatást kap egy jogilag alátámaszthatatlan területi követeléshez. Izrael így gyakorlatilag a jövőben nem számíthat arra, hogy határait bármikor is véglegesnek ítéli majd a nemzetközi közösség. (folytatás)
