A német sajtó napok óta szinte mással sem foglalkozik, mint az irodalmi Nobel-díjas Günter Grass önleleplezésével. Az író vallomása Waffen-SS múltjáról azért annyira megrázó, mert évtizedekig ő volt az, aki minden alkalmat és fórumot megragadott arra, hogy a németeket a második világháborús múltjuk feldolgozására kényszerítse. A döbbenet óriási, a pro és kontra vélemények mindenhonnan özönlenek, a berlini Központi Zsidótanács pedig PR-fogást sejt a kijelentés mögött, mivel a 79 éves író önéletrajzi könyve szeptemberben jelenik meg.
Günter Grass. Nácizmus a háta mögött”Az a tény, hogy ez a késői vallomás röviddel új könyvének megjelenése előtt történt, arra enged következtetni, hogy PR-fogásról van szó.” – nyilatkozta Charlotte Knobloch, a Központi Zsidótanács elnök asszonya. Grass mind a politikát, mind pedig a társadalmat élesen kritizálta évtizedeken keresztül a nemzeti szocialista múlt feldolgozása miatt. „Évtizedekig tartó hallgatása saját SS-múltjáról korábbi kijelentéseit hiteltelenné teszi.” – tette hozzá Knobloch. Az író legújabb könyve, mely a témába is részletes betekintést nyújt, szeptemberben jelenik meg.
A kritika az irodalmi Nobel-díjának szemszögéből is egyre hangosabb. Az irodalomkritikus Hellmuth Karasek úgy véli, Grassnál jobban egy német író sem érdemelte meg a díjat, viszont alattomosan jutott hozzá. Hiszen kérdéses, hogy megkapta volna-e a díjat, ha Waffen-SS múltja már akkor is ismert lett volna. Krasek emellett a német rádiónak adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy elvileg semmi különös nem lenne abban, hogy Grass 17 évesen a náci alakulat tagja volt. Az egész szituációban viszont az a „meglehetősen rossz”, hogy a háború után Grass „az egyik legszigorúbb és legkegyetlenebb erkölcscsőszként lépett fel a múlt feldolgozásával kapcsolatban.” E kijelentését alátámasztandó Helmut Kohl volt szövetségi kancellár bitburgi látogatásának Grass általi kritizálását hozta fel egy olyan katonai temetőben, melyben a Waffen-SS tagjai is nyugszanak.
Philipp Mißfelder, egy német politikus hasonlóan nyilatkozott, mikor annak a várakozásának adott hangot, hogy Grass önként adja vissza irodalmi Nobel-díját. Ő az író késői önvallomását szégyenteljesnek nevezte. Hiszen ezzel félrevezette olvasóit és ezzel a lépésével saját magát törölte a figyelemre méltó irodalmárok névsoráról.
A CDU-politikus Börnsen a Bild hasábjain egyértelműen felszólította Grasst a díj visszaadására. Az író egész életében magasra tette az erkölcsi mércét mindenekelőtt a politikusokkal szemben: „Ezt a mércét most magával szemben is alkalmaznia kellene és minden díjat, amit irodalmi tevékenységéért kapott, vissza kell adnia – így a Nobel-díját is.”
A vitában akadtak szelídebb hangvételű hozzászólások is, például a Frankfurter Allgemeinen Zeitung társkiadója, Frank Schirrmacheré. Szerinte Grass Waffen-SS tagságát nem lehet a szemére vetni, hiszen akkor még félig gyerek volt. „De hogy erről soha nem is beszélt, egy olyan valaki, aki egyébként mindenről beszélt – a jelen minden politikai és erkölcsi témájáról, hanem hallgatott, ez az óriási meglepetés.”
A német író néhány napja hozta nyilvánosságra egy interjújában SS-tagságának tényét. Hogy erről ilyen sokáig hallgatott, nagyon banális oka van: „Az időpont rosszul lett kiválasztva. Legkésőbb valamikor a Bádogdob megjelenésekor el kellett volna mondania.” – vélik sokan. Arról pedig hosszan lehetne vitatkozni, hogy befuthatott volna-e ekkora karriert, ha életének ez az epizódja közismert.
Hogy miért éppen most törte meg Grass a hallgatását, Schirrmachernek erre is van magyarázata: A szeptemberben megjelenő életrajzi könA múlt feldolgozásayve az utolsó lehetőség erre. Hiszen Grass jövőre 80 éves lesz, s nyilván számot akart vetni életével. „Ha egy szép napon egy kutató jött volna rá egy olyan ember titkára, aki ilyen nagy mértékben számíthat az utókor emlékezésére, úgy az akkor kialakuló vitát már nem kontrollálhatta volna.” – fejtette ki Schirrmacher. Véleménye szerint tiszteletre méltó, hogy egy 80 éves ember felvállalja ezt a harcot. „Emiatt is le vagyok nyűgözve Grasstól.”
Angela Merkel jelenlegi kancellár asszony nem kívánt belekeveredni a vitába. Hiszen a kormánynak nem tartozik jogkörébe ilyen esetekben ítélkezni illetve „erkölcsi pálcát törni”. A németországi P.E.N. Klub elnöke, Johano Strasser az SS-tagság körül kialakult vitát „borzasztóan túllihegettnek” tartja. Mostani kritikusai közül nyilván sokan meg akarnak neki fizetni valamiért, nyilatkozta Straser a Bayerischer Rundfunknak. Hiszen Grass is oda-odamondogatott.
Hogy a gdanksi születésű író díszpolgári címét visszavonják-e – ahogy azt Lech Walesa a hétvégén követelte – a lengyel városvezetés a nyári szünet után fogja megvitatni, nyilatkozta egy szóvivőjük. De hogy ehhez meglegyen a megfelelő többség, elég valószínűtlen.
Grass szerint a korosztályában sokakkal történt hasonló: „Önkéntesként szolgáltunk és akkor egyszer csak, egy évvel később ott volt a behívó az asztalon.”
Torz volt a „nemzet lelkiismerete”
Günter Grass 1927-ben született. Első és egyben leghíresebb regényét, a Bádogdobot 1959-ben írta. További kiemelkedő művei: Macska és egér, Kutyaévek, Vallató, A hal és A patkánynő. 1983-tól 1986-ig a berlini Művészeti Akadémia elnöke volt. Günter Grasst 1999-ben a Svéd Akadémia irodalmi Nobel-díjjal tüntette ki, és a következő szavakkal jellemezték az írót: „Günter Grass, az áldozatok és a vesztesek írója, fekete humorú mesékben idézte fel a történelem elfeledett arcát”.
Lech Walesa, a korábbi gdanski Szolidaritás szakszervezet korábbi vezetője nyilatkozatban szólította fel Günter Grasst arra, hogy mondjon le gdanski díszpolgári címéről. Hasonlóan kemény nyilatkozatot tett Michael Wolffsohn történész, aki szerint Grass korábban több kedvező történelmi alkalmat is elmulasztott arra, hogy előálljon a beismeréssel. Makacs hallgatása – nézete szerint – mindenképp leértékeli az író erkölcsi, ha nem is irodalmári életművét. Más történészek, köztük Joachim Fest és Walter Jens is azzal érveltek, hogy éppen Günter Grass az a személyiség, akiről nem feltételezték volna, hogy éppen róla fog kiderülni, hogy több mint hat évtizeden keresztül elhallgatta Waffen SS-tagságát, miközben ő maga egyfajta élő lelkiismeretként követelte a németektől, hogy vessenek számot a múltjukkal.
Magyarország számára is kellemetlen a helyzet, ugyanis az elmúlt évtizedben a legnevesebb hazai könyvmustrává avanzsált, és az ezen kiosztott Budapest Nagydíj a nemzetközi irodalmi díjak legelső vonalába zárkózott fel, melynek kitüntetettjei között Kertész Imre, Mario Vargas Llosa, Salman Rushdie mellett Günter Grass is megtalálható a sorban.
Kertész Imrével közös listán?Grass egyik nyilatkozatában azt mondta, hogy annak idején, tizenhét évesen semmifajta bűntudatot nem érzett, később azonban növekvő szégyen nyomasztotta, és évtizedeken keresztül ezért választotta a hallgatást. Noha a Waffen SS tagjaként egyetlen lövést sem adott le, és közvetlen felelősség nem terheli, „a közvetett felelősség mind a mai napig szinte elviselhetetlen terhet jelentett számomra”. Valószínúleg ezért döntött úgy, hogy a kiadás előtt álló önéletrajzi regényében, és a mostani interjúban végre közreadja a történteket. Az eddigi önéletrajzi írásokból Günter Grassról annyit lehetett tudni, hogy 1944-ben légvédelmi kisegítő munkaszolgálatosként kapott behívót, majd Bajorországban amerikai hadifogságba esett. Regényében érdekes momentum, hogy a fogolytáborban megismerkedett és barátságot kötött egy Joseph nevű fiúval, aki később a papi hivatást választotta. Többen úgy vélik, hogy ez a személy nem más volt, mint Joseph Ratzinger, a jelenlegi XVI. Benedek pápa, akit szintén sokan kritizáltak a háborúban betöltött múltja miatt.
Spiegel Online/fok/Reuters/ddp/AP/dpa
