Dévényi István, eletstilus@hetivalasz.hu
Dávid Ibolya neve fogalommá lett, csak nem éppen úgy, ahogy azt ő szerette volna.
Az MDF elnöke már nem tiltakozik. Ami korántsem azt jelenti, hogy Dávid Ibolya tényleg antiszemita lenne, vagy ami még annál is rosszabb, az emberi tragédiák iránt érzéketlen, kőlelkű tuskó, csupán beleunhatott abba a 2001-óta tartó vesszőfutásba, amely „Nem értek a focihoz” munkacímmel vonult be a honi politika- és médiatörténetbe. És tényleg unalmas már a sztori, mint minden politikusra ragadt állandó jelző, amely kipusztíthatatlanul elburjánzik a sajtóban, és él meg virul örökkön-örökké.
Konkrétan arról van szó, hogy ha éppen igény mutatkozik némi antiszemitizmusra – választási kampányok környékén szokott előfordulni -, akkor rendre előkerül a Magyar Demokrata Fórum elnöke, mint díszpéldány, aki az Orbán-kabinet igazságügy-minisztereként az auschwitzozó Fradi B-közép garázdálkodására csak annyit bírt reagálni, hogy nem ért a focihoz. A történet minősített változata szerint Dávid Ibolya mindezt egy SZDSZ-es képviselő parlamenti interpellációjára válaszolta a plenáris ülésen, teljes kétségbeesésbe taszajtva a patkó bal felét. Na persze mit is várhatnánk a szélsőjobbal kacérkodó Orbán-kormány tisztségviselőjétől, ugyebár.
Itt van a legfrissebb termés, Gréczy Zsolt a Népszabadságban: „Például amikor a Várszegi Gábort gyalázó antiszemita tüntetés zajlott; amikor kormányának igazságügy-minisztere, Dávid Ibolya a nyílt színi zsidózás után közölte, hogy nem ért a focihoz.”, ami még egy szolidabb verzió, mert a szerző tényleg csak a hangulat kedvéért szedte elő a szakállas legendát. Csak hogy képben legyünk a magukat polgárinak állító politikusokkal kapcsolatosan. Hogy lássuk a valódi arcukat, na.
Szót sem érdemelne az egész, de tényleg, ha nem most ünnepelnénk a történet ötödik évfordulóját. Amely virtuális esemény épp megfelelő pillanat, hogy egyszer és mindenkorra tiszta víz öntődjön legalább ebbe az antiszemita pohárba.
„2001. július 27-én, pénteken Kapolcson – akkori igazságügy-miniszterként – alkalmam volt megnyitni a Művészetek Völgye rendezvénysorozatot. Köztudott, hogy ez az a hely ahol – a szervezők és résztvevők kifejezett kérésére – senki sem politizál. Napi politikát érintő kérdésekről sem a politikusok, sem a média képviselői részéről nem esik szó” – írja Dávid Ibolya pártja honlapján. „Az egyik kereskedelmi televízió jelenlévő riporterének kérdésére, mely a rendezvény és annak jelentőségét érintő kérdések után az FTC eladásával kapcsolatos véleményem iránt érdeklődött, hangzott el akkor a címben is említett kijelentés (tehát hogy Dávid Ibolya nem ért a focihoz). A konkrét kérdésről, de egyáltalában az egyes csapatok hátteréről, aktuális történéseiről nem voltak mélyrehatóbb információim.”
No hát ennyi lenne a világraszóló botrány, a mese a kalapos miniszterasszonyról, akitől akár most azonnal marhavagonokba pakolhatnák a magyarországi zsidóságot, csak, mert nem ért a focihoz. Jó kis hisztéria, azt el kell ismerni, kár, hogy az alapja minden idők egyik legotrombább csúsztatása. De nem kétséges, hogy lesz tizedik évforduló is, egy remek publicisztika valamelyik liberális, baloldali lapban Dávid Ibolyával, marhavagonokkal, labdarúgással és az európaiság jegyében született erkölcsi rápirítással. Addigra az igazság még a mostaninál is mélységesebb sötétségbe süpped, míg végül az emberek majd azt vágják egymás fejéhez, hogy ne legyél már annyira Dávid, vagy hogy nekem te itt ne Ibolyázz, ha valamilyen faji, kisebbségi, rasszista vagy antirasszista témában összevitatkoznak.
És az MDF elnökét még kedveli is a kormánypárti média, emlékezzünk csak az országgyűlési választások előtti dédelgetésére. Csakhogy a baloldal szeretete illékony valami, Medgyessy Péternél is milyen hamar elfogyott, pedig ő aztán egy alomból való volt. De ez már tényleg legyen Dávid Ibolya problémája.
