Hihetetlen, hogy az egy hónapja tartó Közel-keleti konfliktus, amelyet a Hezbollah terroristáinak provokációja robbantott ki, még nem ért végét. Ismert, hogy nem először indítottak galárd támadást Izrael állama ellen. Gondoljunk csak a Hat-napos, Yom-Hakipu-i és a többi provokatív háborúkra, egyik sem húzódott oly hosszan el, mint a jelenlegi.
Mindenki számára világos, hogy a Hezbollah terroristái soha nem mertek volna provokatív támadást indítani Izrael ellen, ha a szervezet nem kapott volna biztatást Irántól. Fegyverzetet, rakétákat kaptak – Szíriától is -, és eddig több ezret lőttek ki Haifára, az északi városokra, és kisebb településekre. Több mint háromszázezer lakosnak kellett elhagyni otthonát.
Természetesen az évezredeken át sokat szenvedet zsidó nép állama nem nézhette tétlenül a Hezbollah aljas provokációit, akik átlépve a Libaboni-Izraeli határt kilenc izraeli katonát lemészároltak, két katonát fogságba ejtettek, valamint 120 rakétát lőttek Haifa kikötővárosára. Így indult el a konfliktus. Ismert, hogy Izrael mindenkor tiszteletben igyekezett tartani a nemzetközi és más államokkal kötött megállapodásokat, és soha nem provokálta szomszédait, így a most kirobbantott konfliktusban sem. Izrael hat évvel ezelőtt kivonta csapatait Dél-Libanonból, és sajnos a libanoni kormány nem tartotta be az ENSZ BT 1559-es határozatát, amely előírja a Hezbollah teljes katonai leszerelését. Ismert, hogy Szíria 2005-ben befejezte a 29 évig tartó libanoni megszállását, és több csapatát visszavonta, de nem szerelte le a Hezbollát, amely szinte egész Libanon felett kiterjesztette ellenőrzését. Így növekedett veszélyes erővé e terrorista szervezet.
Ismert, hogy a konfliktusnak sajnos civil áldozatai is vannak, ugyanis a Hezbollah rakétáit kórházak, iskolák, és lakóházak között telepíti. Az izraeli hadsereg, miután felderíti a kilövő állásokat hangszórókkal és röpcédulákkal szólítja fel a civil lakosságot a terület elhagyására az ellentámadás előtt. De mint látjuk, a Hezbollah élő pajzsként használja fel a lakosságot, hisz a érdeke, hogy a közhangulatot a maga oldalára állítsa
Most már a libanoni kormány is beismeri erkölcsi felelősségét a konfliktus kirobbantásában, és ezért a libanoni miniszterelnök tizenötezer katonát akart volna küldeni az ország déli részébe, hogy leszereljék a Heszbollát. Ezt a lépést már korábban is megtehette volna, ezzel szemben megengedte, hogy beépüljenek a libanoni társadalomba. Most már nehezen lehetett volna keresztül vinni, hiszen Szíria és Irán áll a Hezbollah mögött. Ezt a tényt egyre több libanoni kormánytag ismeri fel. A libanoni közlekedési miniszter Marwan Hamaden így nyilatkozik:” Damaszkusz kiadta a parancsot, Irán szállítja a hadifelszerelést, Izrael reagál és a libanoni nép az áldozat”.
Ismert, hogy az ENSZ és a nagyhatalmak (USA, Anglia, Franciaország) is keresik a konfliktus sürgős megoldását, de tény – és ezt ők is elismerik -, hogy Izraelnek jogában áll országát megvédeni, bármilyen galád támadás ellen. Izrael azért harcol, hogy felszámolja az agresszort, és minden ellene irányuló támadás lehetőségét, mert leghőbb óhaja a tartós béke megvalósítása e térségben. Ebben számít az ENSZ és a nagyhatalmak támogatására szolidaritására.
Nem vitás, azért hogy ilyen helyzet alakult ki Libanonban elsősorban Irán a felelős, hiszen további rakétákkal látja el a Hezbollát, és bíztatja a harcok folytatására. Irán legfelsőbb vezetője Ayatollah Ali Kamenei hangsúlyozta: „Segíteni a Hezbollát kötelessége az egész muszlin társadalomnak”. A Jane”s Depense Weekly arról tudósít, hogy Irán újabb fegyverszállításokra kész Izrael ellen. Irán elnöke Mahmoud Ahmadinejad kijelentette, hogy a Közel-Keleti béke csak Izrael Állam megsemmisítésével valósítható meg. Igen helyes Bush amerikai államfő nemrég elhangzott megállapítása, hogy az iszlámon belül felütötte fejét a fasizmus. Egyetértek e megállapítással, hiszen az iráni államfő Izrael megsemmisítésére bíztató felhívása nagyon hasonló a nemzeti szocialista eszméket hirdető Hitler kifejezésre: „Ausradieren”.
Tehát világos, hogy mi az elindított konfliktus célja. Csak egyetlen kiút, egyetlen megoldás lehetséges, megsemmisíteni a Hezbolla erőit, és megakadályozni Szíriát és Iránt, hogy fegyverzettel, rakétákkal lássa el a terroristákat.
Immár írásom befejező részéhez értem, amikor hallom a rádióban elhangzó legújabb híreket, értesülök, hogy az ENSZ biztonsági tanácsa határozatot fogadott el a tűzszünet azonnali létrehozására. Ez 2006. augusztus 14. reggel hét órakor életbe is lépett, bár máris érkeznek hírek Hezbolla-provokációkról. Vélhető tehát, hogy a harcok így vagy úgy tovább folynak. Hogy mikor fejeződnek be, senki sem tudja biztosan. Csak remélni lehet, hogy mielőbb és bízunk abban, hogy Izrael kerül ki győztesen, megsemmisítve az egész térségre veszélyes terrorszervezetet.
Meg lehet a terrorizmust fékezni? Van-e erre egyáltalán lehetőség? Válaszom csak az lehet, hogy van lehetőség, sőt kell, de ehhez össze kell fogni a demokratikus erőknek, a békeszerető emberek millióinak, és végleges megsemmisítő csapást mérni a terroristákra.
A szerző filozófus, a MAZSIHISZ külügyi vezetője
Lazarovits Ernő
