Népszabadság * Szőcs László * 2006. augusztus 15.
Az Európai Unió saját védelmi képességei gyengék a libanoni békefenntartáshoz, valójában még a tűzszüneti megfigyelői szerephez is. A tagállamok akkor tisztázhatják szerepüket, ha a libanoni tűzszünet tartósnak bizonyul, legalább napokig kitart. Legkésőbb a szeptember eleji, finnországi informális külügyminiszteri értekezleten bizonyosan felvetődik a téma. Szenzációra, főleg pedig brüszszeli „felkérésre” azonban kár számítani. „Az Európai Unió kész a szerepvállalásra” – szögezték le már júliusban a főkülügyérek, s ennek jegyében járt el a Közel-Keleten a Brüsszelből is hiperaktívnak tűnő Javier Solana külügyi főképviselő. Ám szűken értelmezve ez a mondat nem jelent mást: a tagországok nem akadályozzák egymást abban, hogy ki-ki saját belátása szerint, s főleg saját pénzen csapatokat küldjön a Hezbollah és Izrael szétválasztására. Egy tízezer fős EU-misszió becslések szerint több százmillió euróba kerülne, márpedig az ennél jóval kisebb volumenű koszovói EU-jelenlét költségeit is alig sikerült összekaparni.
– Az EU (közös) védelmi képessége az újságcikkek szintjén létezik – ironizált kérdésünkre egy uniós diplomata. Ezért nagyobb szerepvállalással eleve azok a (jelentősebb) tagállamok jöhetnek szóba, amelyek önállóan helyt tudnak állni. A legtöbb tagállam lapít, figyeli, mit lépnek a többiek. Francia kezdeményezéssel ezért az a megoldás körvonalazódik, hogy az európai államok is az ENSZ égisze alatt (és az ő tagállamainak pénzén) szállnak be – aztán ezt mindenki tekintse EU-nak vagy nem EU-nak. Párizs feltétele ennek vezető szerepéhez: más európai országok, valamint muzulmán államok is állítsanak csapatokat. A franciák hozták létre a korábbi, kongói Artemis-műveletet – amelynek tollaival az EU ékeskedhetett.
Magyarország belpolitikai és anyagi okokból sem, valamint az októberben debütáló, magyar vezetésű afganisztáni tartományi újjáépítési csoportban (PRT) való lekötöttsége miatt sem nagyon ambicionálja a komolyabb libanoni részvételt – mondták lapunknak brüsszeli magyar források. Noha erről formális döntés még nem született Budapesten, ezt tükrözik vezető magyar politikusok (legutóbb Göncz Kinga külügyminiszter) igen visszafogott brüsszeli nyilatkozatai. A szerepvállalás miatt esetleg NATO-erőket kellene feladni. Mindamellett nem kizárt, mondják forrásaink, hogy szélesebb EU-tagállami részvétel (s így nagyobb brüsszeli nyomás) esetén hazánk jelképes felajánlást tesz, például a térségben már tapasztalatot szerzett néhány tiszttel. Ez történt a július végi, kongói választásokat biztosító EU-csapatok esetében is: két, Potsdamból „távirányító” magyar logisztikai törzstiszt húzta magára az EU mezét.
