Álláspont
Megszületett az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata a libanoni fegyvernyugvásról, s ha igaz, ma a libanoniak és az izraeliek végre csendes reggelre ébredtek.
Hosszú és nehéz szülés volt – szinte pontosan a háború kitörése után egy hónappal sikerült végre New Yorkban döntésre jutni -, de félő, hogy ismét csak egér született a hegyek vajúdásából. A Hezbollah azt ígéri ugyan, hogy tiszteletben tartja a tűzszünetet – de csak ha Izrael kivonul Dél-Libanonból. Izrael szintén elfogadja a fegyvernyugvást – addig azonban Dél-Libanonban marad, míg meg nem érkeznek a nemzetközi erők. Ez utóbbiakról egyelőre annyi tudható, hogy ENSZ-csapatok lesznek, legföljebb 15 ezren, és „a jelenleg ott állomásozó békefenntartó egységeknél jóval erőteljesebb megbízással” rendelkeznek majd – de például fegyvert nem használhatnak, mert az erő alkalmazását csak az ENSZ alapokmányának 7. fejezete tenné lehetővé, erre azonban Libanon követelésére nem tesz utalást a dokumentum.
Vagyis kizárólag a Hezbollah – valamint annak két „felettes énje”: Irán és Szíria, valamint Izrael jó szándékától függ a libanoni béke. Ezen a téren tehát semmi sem változott. Irán célja a zsidó állam megsemmisítése – hogy ezen semmit nem fog változtatni egy papírfecni, azt máris előrevetíti, hogy Teheránban a „cionista rezsim totális vereségeként” értékelik az eddigi harcok eredményét. Izrael viszont arról nem fog senki kedvéért lemondani – mellesleg teljes joggal -, hogy megvédje állampolgárait a rakétatámadásoktól.
Megoldás? Elméletileg lenne néhány, gyakorlatilag mindaddig nincs, amíg az ENSZ BT vétójoggal rendelkező öt állandó tagja nem vállalja a kivételezett státusával járó felelősséget, és kicsinyes gazdasági-geopolitikai érdekeinek rendeli alá többek között az iráni atomprogram kezelését. A BT-határozat ilyen körülmények között csak ideiglenes nyugalmat biztosít a szemben álló feleknek, hogy rendezzék soraikat, és felkészüljenek a következő háborúra. Ha van egy kis szerencsénk, az megint Izrael és a Hezbollah között fog kirobbanni, vagy ha Izrael és Irán között – amit sokan tartanak elkerülhetetlennek -, akkor még az előtt, hogy Teherán megszerezné az atomfegyvert. Mert utána aztán akkorát fog szólni, hogy még mi itt, Európában is belesüketülünk.
