NOL * Szőcs László * 2006. augusztus 14.
A huszonötöknek sem erejük, sem pénzük nincs az önálló szerepvállalásra. Az uniós hozzájárulás az lehet, ha egy-egy tagország önmaga vállalkozik.
Az Európai Unió saját védelmi képességei gyengék a libanoni békefenntartáshoz, valójában még a tűzszüneti megfigyelői szerephez is. Az „uniós jelenlét” az lehet, ha a tagországok önállóan lépnek, „majd ráírják, hogy ez az EU”. Brüsszel költségvetésében ráadásul pénz sincs az ilyesmire – foglalta össze kérdésünkre a huszonötök nehézségeit egy vezető EU-diplomata.
A tagállamok akkor tisztázhatják szerepüket, ha a libanoni tűzszünet tartósnak bizonyul, legalább napokig kitart. Legkésőbb a szeptember eleji, finnországi informális külügyminiszteri értekezleten bizonyosan felvetődik a téma. Szenzációra, főleg pedig brüsszeli „felkérésre” azonban kár számítani. „Az Európai Unió kész a szerepvállalásra” – szögezték le már júliusban a főkülügyérek, s ennek jegyében járt el a Közel-Keleten a Brüsszelből is hiperaktívnak tűnő Javier Solana külügyi főképviselő. Ám szűken értelmezve ez a mondat nem jelent mást: a tagországok nem akadályozzák egymást abban, hogy ki-ki saját belátása szerint, s főleg saját pénzen csapatokat küldjön a Hezbollah és Izrael szétválasztsára. Brüsszel közös kasszájában ugyanis erre nincsen keret: egy, mintegy tízezer fős EU-misszió becslések szerint több százmillió euróba kerülne, márpedig az ennél jóval kisebb volumenű koszovói EU-jelenlét költségeit is alig sikerült összekaparni.
– Az EU (közös) védelmi képessége az újságcikkek szintjén létezik – ironizált kérdésünkre egy uniós diplomata. Ezért nagyobb szerepvállalással eleve azok a (jelentősebb) tagállamok jöhetnek szóba, amelyek védelmi képességben, így tűzerőben is önállóan helyt tudnak állni. Felmerült egy mintegy kétezer fős olasz kontingens kiküldése (Róma nemrég döntött az iraki kivonulásról), van spanyol érdeklődés is, ám a németek ódzkodnak, a britek Irakban és Afghanisztánban is túlságosan lekötöttek, meg Libanonban sem látnák őket szívesen. A legtöbb tagállam lapít, figyeli, mit lépnek a többiek.
Francia kezdeményezéssel ezért az a megoldás körvonalazódik, hogy az európai államok is az ENSZ égisze alatt (és az ő tagállamainak pénzén) szállnak be – aztán ezt mindenki tekintse EU-nak, vagy nem EU-nak. Párizs feltétele ennek vezető szerepéhez: más európai országok, valamint muzulmán államok is állítsanak csapatokat. Egyébként éppen a franciák hozták létre a korábbi, kongói Artemis-műveletet – amelynek tollaival az EU ékeskedhetett.
Magyarország belpolitikai és anyagi okokból sem, valamint az októberben debütáló, magyar vezetésű afganisztáni tartományi újjáépítési csoportban (PRT) való lekötöttsége miatt sem nagyon ambicionálja a komolyabb libanoni részvételt – mondták lapunknak brüsszeli magyar források. Noha erről formális döntés még nem született Budapesten, ezt tükrözik vezető magyar politikusok (legutóbb Göncz Kinga külügyminiszter) igen visszafogott brüsszeli nyilatkozatai. A szerepvállalás ráadásul a külföldön szolgáló katonáink ezres keretét feszegetné, így NATO-erőket kellene feladni. Mindamellett nem kizárt, mondják forrásaink, hogy szélesebb EU-tagállami részvétel (s így nagyobb brüsszeli tömegnyomás) esetén hazánk szimbolikus felajánlást tesz, például a térségben már tapasztalatot szerzett néhány tiszttel. Ez történt a július végi, kongói választásokat biztosító EU-csapatok esetében is: két, Potsdamból „távírányító” magyar logisztikai törzstiszt húzta magára az EU mezét.
(Brüsszeli tudósítónktól)
