Kámán Bea
Dreyfus-ügy – féligazságok
Az Élet és Irodalom 2006. augusztus 4-i, 31. számában Dévai Gábor Dreyfus címmel megjelentetett egy szellemesnek szánt írást, amelyben az ügy tanulságait taglalja. Utal a Legfelsőbb Bíróság elnökének azon nyilatkozatára, amely szerint „…a nyomásgyakorlás lehetőségét ki kell zárni (…) és meg kell akadályozni, hogy a sajtó befolyást gyakoroljon az ítélkezésre…”. Megjegyezzük, hogy ezt az álláspontot az Európa Tanács és az Európai Unió is osztja, hisz több a bíróságokat érintő dokumentumban majdnem szó szerint szerepel ez a kitétel.
A cikk szerzője – aki látszólag jól ismeri a Dreyfus-ügy körülményeit – szellemeskedve azt próbálja bizonyítani, hogy milyen fontos szerepe volt a sajtónak a Dreyfus-ügy tisztázásában.
A szerző állításai féligazságok, hiszen egy szó sem esik arról, hogy a bíróság elé meghamisított bizonyítékokat tártak és ezek alapján került sor Dreyfus elítélésére.
A francia Semmítőszéken 2006. június 19-én egy nemzetközi konferenciát tartottak annak apropóján, hogy száz évvel korábban rehabilitálták az ártatlanul elítélt Dreyfust. A konferencia keretében egy kiállításon mutatták be azokat a dokumentumokat, amelyek arra utaltak, hogy milyen sajtókampány előzte meg Dreyfus elítélését és milyen szerepet játszott a sajtó a társadalom félrevezetésében.
Figyelemre méltó, hogy ezen a nemzetközi konferencián, amelyet a nemzetközi sajtó nagy érdeklődéssel kísért, az egyetlen külföldi felszólaló Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt.
Francia nyelven előadott hozzászólásában kiemelte, ma is éberen ügyelni kell arra, hogy a rasszista, antiszemita nézetek ne nyerhessenek teret, és a bíráknak, ügyészeknek és ügyvédeknek is fontos szerepe van abban, hogy az igazságszolgáltatás ne váljon eszközévé semmiféle rasszista, antiszemita megnyilvánulásnak.
Nem szabad tehát vitatni a sajtó kiemelkedő szerepét a bíróság ellenőrzésében, de nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy meghatározott történelmi helyzetekben a sajtó a nyomásgyakorlás eszközévé válhat. Mindezt jól illusztrálja a Dreyfus ellen indított antiszemita töltetű sajtókampány is, amely elvben befolyásolhatta a bírák ítélkező tevékenységét.
A sokadik bíróságokat érintő cikk után fontosnak tartottuk, hogy az igazság másik oldalát is bemutassuk és ezzel a folyóirat olvasóit becsüljük meg.
Kámán Bea
bíró, sajtótitkár
OIT Hivatala Sajtófőosztály
Élet és Irodalom
50. évfolyam, 32. szám
