Tóth Adorján 2006. augusztus 12. 18:50
A Ferencváros teljes vezetését szégyenpadra vonták jelképesen a klub székháza előtt összegyűlő szurkolók. A kommunikációs vezetőtől a kézilabdaklasszis Kökény Beatrixig mindenki füttyöt kapott a klub történelmének első másodosztályú mérkőzése előtt.
Egy zöld IFA parkolt le az esős délutánon a Ferencváros Torna Club székháza előtt. Míg a teherautó platóján nemzetiszín-karszalagos szervezők izzították a hangosítást, addig csendben szállingóztak a korán jegyet váltók a történelmi meccs előtti közös felelőskeresésre.
Az „Összefogás Napján” – melyet a Ferencváros Szurkolók Közössége a Ferencváros-Jászapáti mérkőzés elé szervezett – P. Mobil és az István a király rockopera dallamaira visszafogottan söröző Fradi-szurkolókkal találkozhattunk a teherautó előtt, néha felhangzott egy-egy Fradi-rigmus is.
A teherautó platóján a komplett vezetés elleni visszafogott és kevésbé visszafogott beszédek hangzottak el. A szervezők kezdésnek a nagyrészt a Gyárfás Tamás interjúhelyzetben eszüket vesztő klubvezetők értelmetlen és néha felháborító mondataiból állítottak össze és olvastak fel egy válogatást. A közönség kaján röhögéssel vagy fújolással reagált Furulyás János celladamos történetének felelevenítésére, a főelleneség, Ináncsy Miklós klubelnök nevének hallatára minden alkalommal hangos „Iváncsy takarodj” rigmusba kezdett a tömeg.
(Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!)
„Kik ezek? Kik ezek az emberek?” – tette fel a kérdést a teherautó platójára fellépő Magyar Balázs. A szurkolói közösség elnökének beszédére a székház előtti tér már megtelt zöld-fehérbe öltözött szurkolókkal. Magyar szerint a teljes vezetés felelős a csapat „morális és gazdasági válságáért”.
Beszédében nem kímélte a Fradi kommunikációs vezetőjét, de még Kökény Beatrix is kritikát kapott. A klub tragédiáját beszéde alatt egyre szélesebb dimenzióba helyező Magyar a vezetés teljes leváltása után a mindenkori magyar kormánynak üzent, mikor megjegyezte, nem kivételezést kérnek, hanem egyenlő elbírálást, majd egy közönségből jövő váratlan, de nem meglepő „Vesszen Trianon!” felkiáltással egyetértve zárta beszédét.
Nemzeti kincs
Míg a demonstráció felszólalói többnyire ugyanazokat a tételeket darálták (a Fradi nemzeti kincs; több, mint futballcsapat; a vezetésnek kell elszámolni; minden köszönet a szurkolóknak), a teherautó mellett méltatlankodó szurkolókkal szóba elegyedve megtudtuk, hogy a Ferencvárost a kormány mellett a média is ellenségként kezeli. Egy percekkel azelőtt még egy tévécsatornának nyilatkozó fradista megjegyezte nekünk: valószínű az ő mondatait is kiforgatják majd. Egy Pápáról érkező hölgy szerint a három évvel ezelőtti edzőveréssel és zsidózással végződő Ferencváros-Debrecen mérkőzés óta borult be az ég a csapat felett: „9500-an sírtunk a további 500 rombolt, a vezetés pedig nem takarította ki őket a stadionból azóta sem”.
A felszólalók között a legindulatosabb Dr. Springer Miklós volt ügyvéd, az első klubelnök unokája volt, aki szerint merényletet követtek el a Fradi ellen, és sürgősen nevesíteni kell az elkövetőket. A láthatóan indulatos úr – akinek mondatai lázba hozták a szurkolókat, akik hangosan immár a teljes vezetés leváltását követelték – elmondta: gyakran felriad álmából, és még mindig nem tudja elhinni, hogy az NB2-be száműzték a Fradit. A platóról lelépő volt ügyvéd, akiből inkább a Fradi-szív, mint a szakma beszélhetett, kérdésünkre elmondta: szerinte „itt még hatalmas kártérítést fognak fizetni valakik”.
A legnagyobb ováció Lipcsei Pétert fogadta, aki edzés előtt fél percre ugrott csak fel az IFÁ-ra békés szurkolást és kitartást kívánva a közönségnek. A téren egyre inkább meccs előtti hangulat uralkodott el. Mikor elhagytuk az Üllői stadiont valaki a platóról éppen a Felvidékről beszélt és arról, hogy ez az idény tisztítótűz lesz a klub számára. A tömeg már Simon Tibor nevét skandálta és izzott a levegő, bent a stadionban két csapat, a Ferencváros és Jászapáti készült első összecsapásukra.
Szombat délután 17 órakor az Üllői úton a Ferencváros elkezdte a klub történetének első másodosztályú mérkőzését.
