Photo please – nyomja a kezembe a maroknyi digitális kütyüt az enyhén kapatos dán gyerek, majd belezuhan a sellőket és matrózokat ábrázoló paraván képébe. Vigyorog, akár Popej a tengerész, aki végre kifogta a sziget két óriási cápáját. Vigyorog, mint akit Hamingway hőse kimentett a habokból: photo, photo please.
A pódiumon mint pantomim árnyművészek vonaglanak a cso-cso-disco táncosai, a techno fémes recsegésére. A közeli Sherpa kalandparkból kisebb társaság célozza meg a nemzetek útját. Trikójukon a kérdés: alko-HOL? Nem kell messzire menni, válogathatnak a Pasta Nostra, a Marco Polo Club, vagy éppen a zsidó konyha kínálata közül. (Egyébként a nemzetek utcájában csupán egyetlen zászlót gyaláztak meg valami barna akármivel és ez a zászló a Dávid csillagos kéksávos izraeli lobogó).
A VOLT-terasz tövében három eszméletét vesztett lány kupacát kerülgetjük, senki nem segít nekik, pedig arcukat már vastagon beteríti a homokos por. Villog az éjszakában a hatalmas képernyő, peregnek rajta az MMS üzenetek: „Anya ne várj haza!”
Stage Pever pódiumán feltűnnek a kék hajú lányok, akik a közeli disco monoton kattogását partizán dalok ordíbálásával harsogják túl. Köldökükben egyen-pirsing villog, miközben célba veszik a Hiperkarma buliját. A tömeg áldásos árnyékában a sátor hátsó falához lapulva, egymás ölébe bújva fiatal pár abszolút szó szerint értelmezi a szöveget: „Rajtunk kívül nincs senki más.” Látszik is rajtuk.
Jönnek a szivárványos zászlókat lobogtató angolok. Ez most nem a másság, hanem a béke. – Bizonyság rá a színeket átszelő szó: pace. És, hogy teljes legyen a világbéke, a közeli pálinka-kuckóból szereznek be hangulatkiegyenlítő ampullákat.
A nagyszínpad előtt a tengernyi tömeg tagjai, mint fuldokló hangyák csápolnak. A Jovanotti frontembere lelkesíti a közönséget: Po-zi-ti-vó – ordítja arcunkba a felszólítást, mondhatni, legyünk pozitívak és hozzáteszi még, hogy coraggio, vagyis bátorság, bátorság fiatalok! Aki nem akar, az is rángatózik. Jön még egy fiú, bizonyos Ricardo, aki keresztül szaladta már a fél világot Kubától New Yorkon át Firenzéig, hogy aztán megmutathassa ékes tetoválását itt a szigeten.
Tömegoszlatónak felcsendül még az Avanti Popolo. És indulhatunk megkóstolni a szétázott tésztájú és fűízű hússal megszórt maroknyi spagettit.
Aki pedig mindezt elfogyasztotta:
Lorenzo Szendrei
Lorenzo Szendrei
