Népszabadság * Munkatársunktól * 2006. augusztus 11.
Udvaros Dorottya és Stohl AndrásKép: THEATER.HU – Ilovszky Béla A Tartuffe természetesen a képmutatásról, az álszenteskedésről, no meg a hiszékenységről, a hit vakságáról szól.
Mégsem mindegy, milyen világban, milyen emberek körében nyüzsögnek a színpadon ezek az elvont tulajdonságok. Moliere-t a tankönyvek szívesen láttatják klasszikusan célratörő szerzőnek, akinek darabjai egy problémát ábrázolnak egyvonású szereplőkkel. Ha máshonnan nem, Spiró György Imposztorából azonban jól tudhatjuk, mennyi lélektani és társadalmi rejtelem húzódik meg a látszólag egyszerű történetben, a teljesen világosnak tetsző viszonyok mögött. Tartuffe mögött állhat akár egy diktatúra besúgókkal, titkosrendőrökkel operáló elnyomó gépezete is. Láthattunk magát népi kádernek kiadó csizmás Tartuffe-öt (Szinetár Miklós rendezésében, Bubik István címszereplésével), aki nagy hangon félemlíti meg és zsarolja deklasszált (polgári értelmiségi) környezetét. Kapás Dezső meg egy, a zsidótörvényektől rettegő pesti zsidó családba csöppentette bele a maga Tartuffe-jét, akitől védelmet remélnek az üldözöttek. De persze nemcsak valamiféle társadalmi-történelmi konkretizálástól lehet jó vagy éppen rossz egy előadás. A Katona József Színházban Rába Roland, majd Fekete Ernő címszereplésével, Zsámbéki Gábor rendezésében az emberi lélek és a családi kapcsolatok mélységeit kutatták.
Ma Szentendrén a Városháza udvarán a Nemzeti Színház színészeivel, Alföldi Róbert rendezésében láthatjuk a darabot, mintegy előzetesként az őszi kőszínházi bemutatóhoz. A fotók elárulják, hogy a kort idéző kosztümök divatosan fehérített változatát láthatjuk majd, a szereposztás pedig akár remek mulatságot is ígérhet. A címszerepet László Zsolt, Orgont, a házigazdáját Stohl András, annak feleségét, Elmirát Udvaros Dorottya játssza. A nagyszájú szobalány, Dorine Murányi Tünde lesz, Orgon jámbor bölcsességű testvére, Cléante Rátóti Zoltán, bigott anyja Csoma Judit. A fiatalok pedig: a dühöngő Damis Haumann Máté, a szerelmes Valér Hevér Gábor, az ártatlan Mariane Martinovics Dorina. A díszleteket Menczel Róbert, a jelmezeket Gyarmathy Ágnes tervezte. A szöveg ezúttal Parti Nagy Lajos fordításában szólal meg.
Kíváncsian várom, Alföldi – aki valaha az említett Kapás Dezső osztályában végzett – vajon mi nekünk szólót olvasott ki Moliere klasszikus művéből.(Z. L.)
