Légy bátor és eros
Helyszíni tudósítás a háborúban álló Izraelbol
Izraelben békeidoben is több száz külföldi újságíró dolgozik. A mostani fegyveres konfliktus kirobbanása óta azonban több ezren érkeztek tudósítani az országba. Sokan mondják, hogy maga a média is hatással lehet a háború alakulására azzal, hogy mindenütt ott van, és hatalmas nyilvánosságot biztosít a terroristák lépéseinek, valamint Izrael esetleges hibáinak.
Nir Marias, haifai rendorparancsnok
Már hajnalodik, amikor repülogépünk Tel Avivban leszáll. Pár órás piheno a szállodában, bár a rendkívüli gyerekzsivaj miatt nehéz az alvás. Késobb megtudom, hogy a hotel tele van menekült családokkal, akik északi otthonaikat hagyták el a Hezbollah katyusaesoje miatt.
Rövidesen kezdodik a nap a magyar újságírócsoport számára: Josszi Kupervasszer vezérornagy, aki nemrég még a katonai hírszerzés egyik vezetoje volt, fogad bennünket. Izraellel nem egy fegyveres csoport, hanem egy valóságos hadsereg néz farkasszemet az északi határon – fejti ki a tábornok, aki sorolja, hogy a legfejlettebb fegyverekre is telik a Hezbollahnak a Teherántól kapott dollármilliókból. A libanoni terrorszervezetnek hat éve volt arra, hogy az izraeliek kivonulása után felkészüljenek a harcra.
Délután helikopteres körút Izrael fölött. Az északi területekre most nem megyünk, az túl veszélyes lenne helikopterrel, irány tehát a Gázai övezet. Az ország legsurubben lakott tengerparti része fölött repülünk: az izraeliek 60-70 százaléka él a part mentén. Keletnek tartunk Herclijából. Mindössze 12 kilométer, és már Ciszjordániánál vagyunk. Ezt a távolságot nemcsak a katyusa rakéták, hanem a palesztinok házilag készült Kasszamjai is el tudják érni. Tulkarmból és Kalkilijából érkezik az öngyilkos merénylok többsége, mivel a zöld vonal, az 1967-es határ igen közel van Izrael legsurubben lakott területeihez.
Rövidesen a Gázai övezetnél vagyunk, ahonnan öt évvel ezelott kezdték el loni a Kasszamokat Izraelre. Eddig 15 emberi életet követeltek a házilagos készítésu rakéták. A Hamasz-kormány megalakulása után megugrott a kilövések száma.
Helikopterünk leszáll. Itt van Ariel Saron farmja, amelyet most fia, Gilad vezet. A Kasszamok idáig is elérhetnek, a palesztinok meg is próbálták kiloni Saron lakhelyét. Csak azért nem sikerült, mert ezt a fajta lövedéket nem tudják pontosan irányítani. Ötszáz méterre vagyunk az övezettol, Beit Hanunt látjuk, ahonnan a Kasszamokat Szderót izraeli városra kilövik. A terroristák itt is a civilek közé rejtik állásaikat, hogy élo pajzsként használják a lakosságot. Cvika Halevi, egy helyi kibuc lakosa elmondja, tavaly nyár óta vannak tuz alatt, ezért a kérésükre a kormány védelmi falat épít az izraeli területek és az övezet között.
Este Tomi Lapid lát bennünket vendégül. Az egykori miniszterelnök-helyettes szerint a mostani konfliktusnak sokkal nagyobb a jelentosége, mint amit általában gondolnak az emberek. Lapid azt mondja, Izrael a zsidó-keresztény civilizáció végváraként tartja magát az iszlámmal szemben, amely óriási fenyegetést jelent Európa számára is. A volt kormányfo-helyettes úgy tartja, hogy valójában Izrael sikerét nem tudják megbocsátani ellenségei, azt, hogy 6 millió izraeli nagyobb gazdasági erot képvisel, mint 150 millió arab.
A naharijai szellemváros
Fotók: Eperjesi Ildikó
Hatvan másodperc
Másnap irány észak. Kisbusszal indulunk Tel Avivból a libanoni határ felé. A forgalom töredéke a máskor megszokottnak az autópályán. A nyári foszezonban ilyenkor általában tízezrek tartanak az északi üdülovárosok felé egy hétvégére vagy hosszabb nyári szabadságra. Most alig látni gépkocsikat, azok is inkább délre mennek. Útközben mindenesetre sok-sok bátorító feliratot látunk: „Chazak ve emac” (Légy bátor és eros) – idézik Józsué könyvét; „Am Jiszrael chai” (Izrael népe él) – szól az oscionisták jelmondata; illetve „Jiszrael chazaka” (Izrael bátor) – hirdeti a tábla.
Megérkezünk Izrael harmadik legnagyobb városába, Haifába, ahol akkor éppen viszonylagos nyugalom volt. Nir Marias haifai rendorparancsnok vezet körbe a városon. Marias elmondja, hogy Haifa teljesen kihalt, amikor megindult a rakétaeso. Minden harmadik-negyedik lakos elhagyta a várost, bár késobb sokan visszatértek. Több száz rendor érkezett segítségképp délrol a közel 300 ezres városba. A terroristák egyik legfontosabb célpontja a Rambam kórház. Megnézzük a haifai kikötot is, ahol az egyik depóban 8 munkás halálát okozták az orosz gyártmányú, de a szírek által felújított katyusák. Csak nehezen engednek be, a kiköto vezetése nem szívesen mutatja meg a sebeket. Marias szerint a Hezbollah egyik fo célja, hogy összeugrassza a zsidókat és arabokat ott is, ahol eddig viszonylagos békében éltek együtt. Ezért szerepel a kiemelt célpontok között Haifa városa, amelyet a tolerancia mintapéldájának tartanak. A településen alig látni embereket az utcán, bár máskor már javában folyik a sabbati bevásárlás.
Marias megmutatja azokat a fémgolyókat, amelyekbol több ezret tesznek a terroristák egy-egy rakétába. Ezek becsapódáskor szerteszét repülnek, megsokszorozva a lövedék gyilkos erejét. Ezek miatt haltak meg a kikötoi munkások is. De eltalálták a haifai rendorkapitányságot is, és számos lakóház dolt romba a katyusák miatt. A helyiek elmondják, egy ido után szinte megszokták, hogy minden délelott 10 óra körül megszólaltak a légi riadót jelzo szirénák, és egészen kora estig az óvóhelyen maradtak. Haifában egy percen belül biztonságos helyre kell menekülni, ha megszólalnak a szirénák. A rendorfonök a helyi rádión keresztül tájékoztatja támadás idején az embereket, akik igen fegyelmezetten viselik a háborús helyzetet. Marias igyekszik megnyugtatni a lakosokat, személyesen is elmegy azokra a helyekre, amelyeket rakétatalálat ért. Külön megfigyelo rendszert létesítettek a magas épületeken, ahonnan azonnal látják, hogy hová estek le a lövedékek. A kormány úgy rendelkezett, hogy csak olyan munkahelyeken lehet folytatni a munkát, amelyek közelében óvóhely van.
Josszi Amrami, a haifai kommunikációs központ vezetoje elmondja, Izrael egyik leghosszabb háborúját éli át, ami igen nagy türelmet igényel a helyiektol. A Hezbollah arra törekszik, hogy felmorzsolja az itteniek idegeit, és az ország nagy részének gazdaságát lebénítsa. Izrael, amelynek ismét léte forog kockán, azonban csak erosebb és keményebb lesz a támadások alatt, ezt a történelem is bizonyítja – véli Amrami. A harcot azonban nehezíti, hogy a kisebb hatótávolságú rakéták kilövoállásait könnyu elrejteni, ezért gyakorlatilag lehetetlen mindet megsemmisíteni. Ráadásul a terroristák a civilek, gyerekek és nok háta mögé bújnak, iskolákba, lakóházakba telepítik arzenáljukat. Amrami szerint mivel a Hezbollah terrorszervezet mindenáron terjeszteni akarja az eroszakot, Európa jövoje is függ a mostani konfliktus kimenetelétol.
Indulás Naharijára, a libanoni határtól alig több mint tíz kilométerre lévo településre. Akkón keresztül visz az út, ahol elozo nap három embert öltek meg a katyusák. Közeledünk az 57 ezres város felé, a feszültség szinte tapintható. Eloször bennem szólal meg a légiriadó, a kórház kapujánál azonban már fizikailag is halljuk, amitol tartottunk: felvisítanak a szirénák. Gyorsan be az épületbe. A helyiek szinte értetlenül nézik kapkodásom, én meg értetlenül nézem, hogy miért maradunk az ablakkal és üvegajtóval ellátott helyiségben. Naharijában legfeljebb fél perce van az embernek, hogy a riadó után bunkert találjon. A város a Hezbollah célkeresztjében van, eddig mintegy négyszáz katyusa csapódott be a településen. Az egyik éppen ott jártunk elott a kórház legfelso emeletébe. Hamarosan felmegyünk a találat helyére, közben ismét megszólal a sziréna. A hatvan centiméteres teton úgy hatolt át a rakéta, mint kés a vajon. Nézzük a pusztítás helyét. Az ablakokból a libanoni hegyeket látni, ahonnan eddig közel háromezer katyusa landolt izraeli területen. Vajon mi lesz a sorsa a maradék mintegy tízezernek?
Lemegyünk a kórház alagsorába, ahová kiköltöztették az osztályokat. Zsidók, arabok, drúzok, muzulmánok és keresztények egyaránt szenvednek a terrortámadások miatt. Itt ápolják azt az asszonyt, akinek férje elozo nap az akkói támadás egyik áldozata lett. A betegeknek pszichológiai kezelést is nyújtanak.
Ismét no az izgalom: a felszínen vagyunk, bizarr városnézés minibusszal. A helyi önkormányzat munkatársa vezet körbe a településen, ahol egy lelket nem látni. Mindenfelé eltalált házak, repeszekkel teleszórt falak. Éppen visszaérünk az önkormányzat épületéhez, amikor ismét megszólal a sziréna. A ház alagsorában az önkormányzat alkalmazottai és a Cahal katonái igyekeznek úrrá lenni a helyzeten. Égnek a vonalak, a még itt maradt lakosok telefonálnak, kinek lelkigondozásra, kinek más segítségre van szüksége.
Elhagyjuk Nahariját, kíséronk, a jeruzsálemi külügyminisztérium munkatársa derül rajtam, amikor a busz legnagyobb sebessége után érdeklodöm. Úton egy beduin falu felé, tolünk néhány kilométerre suru fekete füst gomolyog. Valószínuleg rakétabecsapódás. Vendéglátónk, Iszmail Haldi, Izrael elso beduin diplomatája elmondja, a történelemben eloször a jeruzsálemi kormány segített rajtuk, beduinokon. A rakétáknak nincs fülük, sem szemük, ezért az áldozatok arabok és zsidók egyaránt lehetnek – fogalmaz Haldi.
Válságstáb az óvóhelyen
Óvóhely-diszkó
A masszív koépület árnyékából ismét az országútra kerülünk. Tel Avivban vagyunk, de nem érzek megkönnyebbülést, mivel a vacsoránál vendéglátóink közlik, hogy már Haderában is estek le rakéták. A város, ahol az egyik legnagyobb eromu található, mindössze negyven kilométerre van Tel Avivtól. A tengerparti vendéglo teraszán körbenézek, hová szaladok, ha itt is megszólalnak a szirénák. A fejünk fölött percenként húznak el a rendorségi helikopterek. Házigazdánk mutatja a tinédzser fiától kapott SMS-t: „Apa, olyan helyre jöttem szórakozni, ahol biztonságban vagyok, ha rakétariadó van.” A jól meno üzletember hozzáteszi: o is mindig megvizsgálja a környéket, mielott elengedi magát. Azt javasolja, ha megszólalnának a szirénák, semmiképp ne menjek az étterem belseje felé, mert az üvegfal szilánkjai azonnal végeznek mindenkivel, aki bent van. Menjek inkább az alagsorban lévo parkolóba. Nézegetem, hol a lejárat.
A kimeríto nap ellenére is nehéz elaludni. Ismét ott a gyerekzsivaj, ráadásul beszurodik a diszkózene a Tel Aviv-i utcákról. A helyiek igyekeznek megszokott életüket folytatni, bár a háttérben mindig ott van, hogy mindenre fel kell készülni.
Következo nap Jeruzsálem, a városban alig mutatkoznak turisták. Bizonyára ennek is köszönheto, hogy a bazárban különleges engedményeket kapok vásárláskor.
Délután délre megyünk, az orosz származású milliárdos, Arkagyij Gajdamak által létesített nicanimi menekülttáborba (lásd keretes írásunk).
Aki tehetosebb, maga fizeti a szállodáját Eilatban vagy éppen Tel Avivban. 250 ezer ember menekült el eddig otthonából a Hezbollah rakétái miatt, de gyakorlatilag egész Izraelt érinti a konfliktus, mivel mindenkinek van rokona északon, illetve családtagja a hadseregben. A sok háborút megélt helyiek azt mondják, Izrael még soha nem állt szemben ilyen eros és elszánt ellenséggel, de fogadkoznak, hogy megedzi oket a konfliktus. Rengetegen jelentkeznek önként a harcra. A minap egy Amerikából érkezett önkéntes esett el a fronton.
Ismét hajnalodik, amikor repülogépünk felszáll a Ben Gurion reptérrol. Ellentmondásos érzések kísérnek: a konfliktusban Izrael erényei, szépsége és gyengeségei élesebben látszanak. Mindegyiket nehéz megérteni.
Eperjesi Ildikó
