Népszabadság * Bőhm Ágnes * 2006. augusztus 12.
Egy Kirjat Shmona-i háztulajdonos a Hezbollah-rakétatámadás nyomait vizsgálja Kép: REUTERS – Yonathan Weitzman „Izrael erős!” Ezt a jelmondatot lehet olvasni most az országutak mentén, autókon, házak falán, tereken, utcákon kifüggesztett táblákon. Kritikus időkben, háborúk idején ez a szokás: az emberek önbizalmát fontos erősíteni. És a jelek szerint ezúttal sem felesleges az izraeliek öntudatát növelni, hiszen az egy hónapja tartó, Hezbollah ellen vívott háború vége még bizonytalan, nem beszélve a háború utáni kilátásokról.
Izrael-ellenes tüntetés Ammánban Kép: REUTERS – Ali Jarekji
Ennek ellenére az izraeli közvélemény szinte teljesen egységesen kiáll a háború folytatása mellett. Még a békepárti baloldalon is nehezen találni olyan személyt, aki ellenezné a kormány lépéseit, és ne értene egyet annak kemény politikájával. Joszi Beilin, a baloldal ismert politikusa, a Merec párt vezetője egy minapi újságcikkben fejtette ki álláspontját, miszerint „az elrabolt izraeli katonák kiszabadítása érdekében folytatott háború teljesen legitim”. Ugyanakkor szerinte egy nagy szárazföldi offenzíva során Izrael egy hosszú ideig tartó, költséges háborúba keveredhet. Hasonló a véleménye a baloldal másik jeles figurájának, Joszi Szaridnak, a Merec korábbi elnökének, aki nem a háború elindítását, csupán annak elhúzódását kifogásolja: „Az első hét után, amikor a G8 csúcson részt vevő országok vezetői még Izraellel szimpatizáltak, akkor kellett volna a háborút leállítani.” A háború kitűzött célja, a Hezbollah legyőzése, Szarid szerint megvalósíthatatlan. „A Hezbollah, amely a libanoni lakosság mintegy felére támaszkodhat, lényegében leküzdhetetlen, aki az ellenkezőjét állítja, az nem ismeri Libanon helyzetét”, válaszolta Szarid e sorok írójának. Az izraeli-libanoni határon hadi tudósítóként dolgozó politikus nyomatékkal hozzátette, hogy szerinte „ennek a háborúnak nem lesznek győztesei, csak vesztesei”.
Más vélemények szerint viszont egy rövid ideig tartó akció a Hezbollah meggyengítését nem eredményezhette volna. Uri Dromi, Rabin és Peresz egykori kormányszóvivője, jelenleg a független Demokrácia Intézet vezetője ellenzi a baloldal mostani, szerinte álságos nézeteit: „A politikai lépések csak a katonai lépéseket követhetik. Az izraeli csapatok legalább egy hónapig Dél-Libanonban maradnak, addig, amíg egy soknemzetiségű katonai erő a libanoni hadsereggel együtt az izraeli hadsereg helyére nem lép. A háborúból a Hezbollah meggyengülve kerül ki, ami nem azt jelenti, hogy örökre nyugalom lesz, de egy időre remélhetőleg csend és viszonylagos stabilitás honol majd errefelé.”
Bár még korai, vannak akik már azt tippelik, hogy milyen lesz a multinacionális erők összetétele: „Miért ne vehetnének részt benne arab, muzulmán országokból? Marokkó, Szaúd-Arábia, Törökország, Pakisztán jöhet szóba. De akár Oroszország is tagja lehetne”, osztotta meg lapunkkal gondolatait Shlomo Avineri. A jeruzsálemi politológus szerint a boszniai helyzethez hasonlóan a nemzetközi erők mandátumának ki kellene terjednie a fegyveres erő használatára is.
Eltúlzottnak véli ugyanakkor a „héjának” tartott Mose Arensz volt külügy- és hadügyminiszter az ENSZ Biztonsági Tanácsa esetleges döntése iránti várakozásokat: „Semmilyen külföldi katonaság sem fogja helyettünk elvégezni a munkát, vagyis nem fog a Hezbollahhal szembeszállni. Ezt az izraeli hadseregnek, amely létszámban és felszereltségben jóval felülmúlja a Dél-Libanonban harcoló néhány ezer Hezbollah-harcost, lehet és kell elvégeznie” – jegyezte meg a Haarec című napilapban a napokban írt cikkében. A jobboldal befolyásos politikusa szerint „az izraeli hadsereg, azután, hogy teljesítette feladatát, megakadályozta a Hezbollah Izrael elleni rakétatámadásait, mind nagyobb mértékben lesz kitéve a Hezbollah gerillaakcióinak. Ez azonban nem ok arra – érvelt Arensz -, hogy az észak-izraeli lakosokat kiszolgáltassák a Hezbollah rakétatámadásainak.”
A legfontosabb feladat pedig – állítják szakértők – a Hezbollah felszámolása után Irán és Szíria támogatásának és a Hezbollah további felfegyverzésének lehetetlenné tétele, és ezen túl a síita befolyás, a térségben az ún. „síita félhold” kialakításának megakadályozása.
Északon, a libanoni határnál, Kirijat Smona városa közelében állomásozó izraeli csapatok egyik katonája elmondta, hogy ő a mostani háború kezdete, július közepe óta tartalékosként a hadseregben szolgál. Meddig tart még? – kérdeztem őt. Azt válaszolta, hogy ő addig marad a jelenlegi helyen, amíg – remélhetőleg minél hamarabb – véget nem ér a háború. A neve közlésének mellőzését kérő 31 éves katona a két hete történt tragikus kánai akcióról, amelynek során civilek, köztük sok nő és gyermek esett áldozatul, elmondta, hogy a hadsereg vizsgálata alapján kiderült, hogy a dél-libanoni Kánában a Hezbollah rakétakilövői elleni támadás során az izraeliek két bombát dobtak le, az egyik felrobbant, a másik viszont nem, vagyis csak jóval később, hét óra elteltével. A késői robbanás okát nem tudják, mondta, hozzátéve, hogy ez egy sajnálatos tragédia volt. Ellentétben a Hezbollahhal, mondta, az izraeliek soha nem tudatosan lőnek civilekre. A parancs úgy szól, hogy ha a lakosságot is veszélyezteti, akkor nem lőhetünk vissza. Amíg mi célzott lövéseket adunk le egy kiszemelt épületre, addig ők vakon lövik ki rakétáikat, és mindegy, hogy kit találnak el, civilt vagy katonát. Mint megjegyezte, a levegőből sokkal könnyebb támadni, de légitámadás során a civil áldozatok száma is nagyobb. Ezért most inkább épületről épületre harcolunk. A Hezbollah által Izraelre kilőtt rakéták mintegy 90 százaléka viszonylag rövid hatótávolságú, könnyen mozdítható. Ezeket nehéz a levegőből eltalálni, a szárazföldről azonban már könnyebb.
Ahogy meséli, a harcoló izraeli katonák többsége családos ember. Ő még nem. „Az én exbarátnőm budapesti volt, de szétváltak útjaink, mivel ő nem akart itt élni.” Fél-e harc közben? – kérdezem. Erre nem is gondolok, csak Istenre. Bár nem vagyok vallásos, ilyenkor hiszek Istenben, mondja búcsúzóul.
A zöld vonalon túl
A levegőből, a repülőgépről tisztán látszik a „zöld vonal”. Izraelt elhagyva föntről nézve teljesen megváltozik a táj. Az izraeli-jordán határon, a „zöld vonalon” túl a sivatag sápadt barnás árnyalatú homokja végeláthatatlan messzeségbe terjed. A Royal Jordan járatán mindössze négy utas van, s viszszafelé sincs ennél több. Először járok Ammánban. A kétmilliós város élénk, tele új, modern épülettel. Építkezés mindenütt, sokszor keveredik a keleti és a nyugati stílus: a mecsetek, minaretek sziluettjét, amelyek este zöld fényű világítást kapnak, hatalmas vasbeton- üveg szállodák, üzletközpontok, mallok, McDonald”sok, néhány szintes villák egész sora egészíti ki. A többsávos városi autóutak meredeken ívelnek a 800-1000 méter felett fekvő város dombjain. A férfiakat modern, a nőket pedig – a városban – többnyire fátyol nélkül, de hosszú, hagyományos ruhában látni. A jordán társadalom zárt, mélyen hagyománytisztelő.
A mérsékelt arab országok, köztük Jordánia számára is túlságosan hoszszúra nyúlik a mostani libanoni háború, véli egy ammáni szakértő. Ezek az országok is tartanak a Hezbollahtól, mindentől, ami a szélsőséges, fanatikus muzulmán erőket jelenti. Ugyanakkor az utca, az emberek hangulata egyre inkább megváltozik, és a Hezbollahhal szimpatizálnak. Jordánia királya nap mint nap megpróbálja a kedélyeket lecsillapítani, de neki és a többi mérsékelt arab ország vezetőjének nincs befolyása a Hezbollahra. „Az arabok a Hezbollahot hősnek látják, amiért az agresszió ellen harcol”, fejtette ki Abdullah király. Az egyedüli megoldás, hogy véget vessenek az izraeli megszállásnak címmel megjelent Jordan Timesnak adott interjújában. „Izraelnek rá kell ébrednie, hogy ha a palesztin kérdés nincs megoldva békés úton, a Hezbollah megsemmisítése ellenére egy-két éven belül ismét megjelenik a Hezbollah akár Jordániában, Szíriában, Egyiptomban vagy Irakban” – közölte a király.
„A jordániai uralkodót elsősorban a palesztinok ügye érdekli, ezért álláspontja a mostani libanoni háborúval kapcsolatosan is az, hogy nem lesz béke a Közel-Keleten, amíg Izrael megszállva tart palesztin területeket”, kezdi elemzését dr. Nida Hamarneh jordániai történész.
„Az ammáni utca hangulata pedig azt sugallja, hogy az emberek egy része legalábbis szimpatizál a Hezbollahhal, és Naszrallah sejket kalifaként (Mohamed próféta közvetlen utódaként) tisztelik. Egy hete Ammánban tüntettek a Hezbollah-szimpatizánsok”, tette hozzá a magyarul kiválóan beszélő, a budapesti ELTE-n végzett és korábban ott tanított történész, akinek arabul most jelenik meg Magyarország története című műve.
Az országban 1,7 millió palesztin él, az összlakosság 60 százaléka, köztük mintegy egymillióan vannak, akik Jordániában születtek. Jordán állampolgárságot csak a Ciszjordániából menekült palesztinok kaptak, a gázai palesztinok – az Egyiptommal kötött megállapodás alapján – nem.
Jordánia Egyiptom után a második ország, amely Izraellel 1994-ben békét kötött. A kezdetben ígéretesen alakuló izraeli-jordán kapcsolatokat 2000-ben ugyan a második intifáda megtépázta, de Arafat halála, 2004 óta kapcsolataik ismét fellendültek. A mostani háború várhatóan ismét megtorpanást hoz. Biztató jel lehet azonban a két ország kapcsolatában, hogy a közelmúltban Hasszán herceg, volt trónörökös, a jordán király nagybátyja tollából cikk jelent meg az izraeli Haarec napilapban – a mostani libanoni háború kapcsán. „Néhai fivérem, Husszein király és Jichak Rabin emlékének tisztelete jeléül arra kell törekednünk, hogy ne a háború, hanem a béke megnyerésére törekedjünk. A békének, amely nem jelentheti csupán a háború hiányát, valódinak kell lennie. … Minél előbb megszakad az ellenségesség spirálja, és a nemzetközi erőket létrehozzák a (libanoni-izraeli) határ mindkét oldalán, annál korábban köszönt ránk a térség stabilitásának korszaka.” E megnyilvánulása akkor is figyelemre méltó, ha Izrael mindig is ellenezte, hogy területén nemzetközi erők állomásozzanak.
Akárhogy lesz is, Jordániának, ellentétben Izraellel és Libanonnal, gazdasági nyereséget hozhat a jelenlegi libanoni háború. Az Irak elleni háború is befektetések tucatjait eredményezte a hasemita királyságnak. Szaddám Huszein iraki hívei közül is sok dúsgazdag telepedett itt le. Helyi szakértők szerint most ez várható a Libanonból menekülő tőkétől is.
2006. augusztus, Tel-Aviv-Ammán
