Népszabadság * Fekete Gy. Attila * 2006. augusztus 12.
Meghiúsított merényletek – címlapsztori a londoni metrón Kép: REUTERS – Alessia Pierdomenico A Népszabadságnak névtelenséget kérve nyilatkozó bombaszakértő nem tartja valószínűnek, hogy egy repülőgép mellékhelyiségében összeállítható lett volna egy többkomponensű, folyadékbázisú bomba.
Az ilyen robbanóanyagok összeállításához képzett vegyészekre és egy kisebb laboratóriumra volna szükség (ami persze egy nagyobb aktatáskában is felvihető a fedélzetre). Összeállításukhoz azonban nagyobb térre van szükség, mint egy repülőgép mellékhelyisége. El kell foglalni a gépet, a fedélzet egy részét laborként kell használni.
A legtöbb folyadékbázisú robbanóanyag nemrég nemzetközi tiltólistán volt: a nitroglicerin és a nitroglikol kivételével a magyar rendőrségi és bányászati területen dolgozó robbanóanyag-szakértők sem találkoztak velük. Kezelésük nagy körültekintést igényel. A legtöbb folyadékbázisú anyagot speciális módon kell szállítani, „menet közben” is felrobbanhatnak.
Brit sajtóértesülések szerint a terroristák a terrorszervezetek kedvelt robbanóanyagát, a TATP-t, azaz a triaceton-triperoxidot használták volna a gépek felrobbantásához. Ez nagy robbanóerejű, ám rendkívül instabil anyag, amit a fodrászatban szőkítésre használt hidrogén-peroxidból, sósavból és acetonból (körömlakklemosóból) házilagos körülmények között bárki előállíthat, de közben hűteni kell, különben felrobbanhat. Kiszárítva fehér kristályos anyag. A szárítás rendkívül veszélyes, a legtöbb amatőr bombakészítő nedvesen szállítja és tárolja – de így is rendkívül rizikós.
A TATP-t sem a ma használatos bombakereső berendezések, sem a robbanóanyag-kereső kutyák nem érzékelik. Ehud Keinan izraeli profeszszor, akinek sikerült kifejlesztenie egy golyóstoll méretű TATP-detektort, ennek bizonyítására egy TATP-t tartalmazó táskával keresztül-kasul utazta Európát. Sehol nem bukott le.
TATP előállításával nálunk is próbálkoztak már az amatőr bombakészítők. Ez az anyag robbant fel – szerencsére nem a teljes, többkilónyi mennyiség – egy nagykátai fiatalember hátizsákjában 2003 augusztusában a 6-os villamos Nyugati téri megállójában. TATP volt Richard Reid cipőtalpában is, amikor 2001 decemberében megkísérelte felrobbantani az American Airlines egyik járatát.
Robbanóanyag-szakértőnk szerint az interneten fellelhető „bombareceptek” többsége hiányos. Szerencsés esetben az összekevert háztartási vegyszerekből, kozmetikai cikkekből vagy éppen műtrágyákból semmire sem használható massza keletkezik. Rosszabb esetben gyártás vagy szállítás közben berobban az anyag. Néhány éve Kőbányán házilagos bombakészítés közben súlyosan megsérült két fiatal. Pontatlan volt az interneten talált technológiai leírás.
Szakértőnk még nevének elhallgatása mellett sem kívánt találgatásokba bocsátkozni arról: az Angliában letartóztatott terroristák milyen zselés anyagból próbálkozhattak volna bombát készíteni az Egyesült Államokba tartó gépek megsemmisítéséhez. – Senkinek nem akarok tippeket adni, fogalmazzunk úgy, hogy egy átlagos háztartási bolt, egy illatszerüzlet vagy egy takarmánykereskedés árukínálatából még az amatőrök is hatalmas erejű pokolgépeket készíthetnek. Emlékeztetőül: Timothy McVeigh közel egy tonna nitrogénműtrágyával és a hozzá kevert egyéb, mezőgazdaságban használt vegyszerekkel robbantotta fel Oklahoma Cityben az Alfred P. Murrah szövetségi irodaházat.
l A terrorveszélyről szóló híradásokban szereplő „folyékony robbanószer” kifejezés számos robbanóanyagot takarhat, bár kétségtelen, hogy az egyetlen olyan anyag, ami folyadékként pusztán mechanikai hatásra – ütésre, rázásra – felrobbanhat, az a nitroglicerin. Ezt tudta meg tudósítónk Bencze Lajostól, a Veszprémi Egyetem szerves kémia tanszékének professzorától. A hivatalos nevén glicerin-trinitrát a szappangyártás melléktermékeként keletkező glicerinből, valamint salétromsavból és kénsavból állítható elő, és már rendkívül kis mennyiségben hatalmas detonációt idézhet elő.
Bencze Lajos szerint akár egy-két deciliter folyékony nitroglicerin is akkorát robban, ami helyrehozha-tatlan károkat okozna egy repülőgé-pen, például felszakíthatná a légi jármű oldalát. Tény ugyanakkor, hogy még nagyon kis mennyiségű glicerin-trinitrátnak a repülőgépre történő felcsempészése is óriási kockázatot rejt, hiszen idő előtt, akár egy váratlan ütésre, rázkódásra is felrobbanhat.
A vegyészprofesszor épp ezért nem tartja valószínűnek, hogy a ter-roristák folyékony nitroglicerinnel próbálkoztak volna, legfeljebb abban az esetben, ha más anyagokkal – például nitrált alkoholokkal – vegyítették a folyadékot. A „hígított” glicerin-trinitrát viszont már nem reagál a mechanikai behatásra, így csak azok robbanthatnának vele, akik gyújtószerkezetet is felcsempésznek a gépre.
