A közeljövőben semmiféle reális esély sincs a homoszexuális életközösségek jogi rendezésére, függetlenül attól, hogy a pártok mit beszélnek. Legalábbis ez derült ki a Magic Mirrorban, a Sziget első napján.
Plakát a SzigetenA Magic Mirrorban első nap a homoszexuálisok regisztrált élettársi kapcsolatáról volt szó. A beszélgetés meglehetősen laposra sikeredett, sokszor nem is arról folyt a vita, amiről kellett volna, de azért kétségtelenül voltak érdekes pillanatok is. A párbeszédből azt lehetett levenni, hogy a közeljövőben semmiféle reális esély sincs a homoszexuális életközösségek jogi rendezésére, függetlenül attól, hogy a pártok mit beszélnek. A helyzet siralmas: a szexuális irányultsága miatt (amit közösségi portálokról sejtettek meg a jóindulatú munkatársak) több ember vesztette már el az állását, és akkora közösségi nyomás, hogy a kárvallottak sorra lépnek vissza az egyébként biztos győzelmet jelentő perektől is, pedig ezek precedens értékűek lehetnének. Az új PTK ebben a tekintetben csak egy odavetett konc, egy vicc.
Az élettársi kapcsolatokat beemelték ugyan a családjogi kérdések közé, de azoknak nincs semmiféle jogi következményük (így nem lesz vele megoldva az öröklés, az eltartási díj, vagy az örökbefogadás kérdése). A jelen lévők megegyeztek abban, hogy a két nagy pártnak és az MDF-nek nincs hivatalos véleménye a kérdésről, így a párbeszéd jelentős része a KDNP és az SZDSZ álláspontjának ütköztetése volt. Ez akár izgalmasnak is hathat, de sajnos nem volt az.
Család, moralitás és érzelem
Rétvári Bencétől (Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség) és Lukács Tamástól (KDNP) a következőket sikerült megtudnunk: A szexuális irányultság magánügy, és a politikának nem szabad az emberek magánéletébe beavatkoznia. Lukács elmondása szerint a KDNP konzekvensen ezt az álláspontot vallja, de az SZDSZ folyton a populizmus irányába tolja kérdést, és mindig támadólag lép fel a KDNP ellen, amikor csak az megszólal a kérdésben. (Ez elég erős kijelentés egy olyan párt képviselőjétől, amelynek a vezetője az SZDSZ tagjait minden lelkiismeret-furdalás nélkül lezsidópedofilozta, és a pártot nyilvános drogterjesztéssel és a halálkultusz dicsőítésével vádolta.)
Szép gondolat, hogy az állam ne szóljon bele az emberek magánéletébe, de Rétvári elmondásából hamar kiderül, hogy azért egy kicsit mégis, hiszen a házasság egy morális és érzelmi közösség, amibe nem fér bele a homoszexualitás. Az állam szerepébe tartozik ezek szerint egy idejétmúlt definíció fenntartása, aminek a keretei törvénykezéssel nem tágíthatóak, mert az már a magánéletbe való beavatkozás lenne. Egészen érdekes logika. Felmerül még érvként az alkotmány szövege, ahol a házasság és a család együttes szókapcsolata kizárja a homoszexuálisok házasságát, mivel az nem minősül családnak. Hát igen, a képviselő úr kicsit keresztény-családmodell-centrikus.
Tehát ne szóljunk bele az emberek magánéletébe, de azért szabjuk meg, hogy milyen lehet ennek a magánéletnek az egyik fő színtere, a család. Aztán egészen mélyre süllyedve már a „természetjoggal” hozakodik elő: végül is csak férfitól és nőtől születtünk mindannyian. A nézők között egy bekiabáló: „Én nem!”. A beszélgetés kétségtelen mélypontja, amikor Lukács a magyar nyelv megőrzésének igényével érvel a regisztrált élettársi kapcsolat ellen. „A regisztrációs adót már megszoktuk” – mondja. Méltó érv…
„Szeress és tégy amit akarsz!”
Az SZDSZ Új Generáció képviseletében Léderer András beszélt. Az egyetértés addig tartott, hogy az állam vonuljon ki a magánéletből. Hogy ezt miképpen valósítsa meg, abban már komoly nézeteltérés volt. Abból, hogy a házasság morális és érzelmi közösség, Léderer pont az ellenkezőjét vezeti le: pontosan e miatt kell megszüntetni a jelenlegi diszkriminatív gyakorlatot és engedélyezni a homoszexuálisok házasságát. Hiszen ki határozhatja meg, hogy egy homoszexuális kapcsolatnak nem lehet morális vagy érzelmi töltete? Léderer Szent Ágoston egyik tanításával hozakodik elő, ami egyfajta liberális krédó is lehetne: „Szeress és tégy amit akarsz!” Elmondja továbbá, hogy a politikának kötelessége törvényileg elfogadtatni ez, hiszen azzal is már sokat változhat a homoszexualitás közmegítélése.
A házigazda Albert Györgyi ezen a ponton számon kéri az SZDSZ cinizmusát. „Ha az SZDSZ ennyire hisz ebben, miért nem képviseli ezeket az ügyeket? Miért csak eldugott beszélgetéseken jelenik meg ezzel a véleménnyel, él a kampányokban, ahol igazán komoly nyilvánosságot kaphatna a kérdés, miért nem?” – kérdezi. Léderer hebeg-habog, és a rendszerre hivatkozik, meg hogy nem ő a pártvezető, aztán bele is sül a szavazatszerzés működésének leírásába, majd gyorsan elhallgat. Ami mindennél többet mond a párt jelenlegi állapotáról.
[info@tusarok.org]
