6. évfolyam 32. szám, 2006.08.10.
Egyéves az elnök
„A hónap meglepetése, hogy a pártoktól hangsúlyozottan nagy távolságot tartó Sólyom László esetében folyamatos és jelentős népszerűségesés volt tapasztalható az elmúlt időszakban. (…) A Szonda Ipsos az utóbbi egy hónapban már nem mért további visszaesést, de a köztársasági elnök mindössze 54 ponttal ezen a listán is csak a második helyen áll az 55 pontos Szili Katalin után.”
(Hírszerző, augusztus 1.)
„- Elődjei mindig vezették a népszerűségi listákat, most az egész politikai osztály népszerűsége csökken, köztük az Öné is. Zavarja ez? – Nem örülök neki. Ugyanakkor mérlegelni kell, hogy mit is mér a népszerűségi sorrend. Nem a tényleges teljesítményt, hanem csupán azokat az érzelmeket, amelyet a média által közvetített kép kelt az emberekben. Mégis fontos, hogy mit tartanak az emberek az elnökről. Ha szeretném terveimet véghezvinni, akkor szükséges, hogy a közvélemény elfogadjon. Egy tanulság biztosan van. Eddig keveset szerepeltem. A jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani annak bemutatására és megmagyarázására, mit és miért tesz az elnök.”
(Sólyom László köztársasági elnök interjúja az Axel Springer Magyarország kilenc megyei napilapjának, augusztus 5.)
„Öntörvényűsége már abban is megmutatkozott, hogy egyetlen percig sem udvariaskodott. Kemény és szókimondó megnyilvánulásai eleinte idegennek tűntek a jóval visszafogottabb elődök után, például amikor kerek perec kijelentette, hogy neki „nincs dolga a pártokkal”. Megdöbbenést keltett azon kijelentése is, hogy nemcsak a pártoktól, hanem a közvéleménytől is független lesz. „Nem akarok szeretett elnökünk lenni” – fogalmazott. Sokan félreértették, amikor a Zengőn felállítandó lokátor ellen „sétált” a hegyen a civilekkel, pedig nem a népszerűséget kereste, hanem egy számára fontos ügyért állt ki – sikerrel.”
(Nagy Szilvia, Hírszerző, augusztus 5.)
„A ritka elnöki megszólalások nem annyira a megmondóember-szerep tudatos visszautasításának látszanak, mint inkább a tanácstalanság jelének. Más kérdés, hogy Sólyom egy-két markáns megnyilvánulása – mindenekelőtt a parlamenti holokauszt-emléknapon elmondott megemlékezés – mindeddig teljesen visszhang nélkül maradt. Az államfő környezetében akad, aki úgy látja: az idei beszédet leghelyesebb volna jövő januárban még egyszer, változtatás nélkül elmondani.”
(Babus Endre, HVG, augusztus 5.)
„Amellett, hogy Sólyom szakított a hagyományokkal, igyekezett passzív lenni. Előre jelezte, hogy csak akkor szólal meg, ha azt igazán fontosnak tartja… utólag azonban úgy látja, egy tartalmi kérdésben szólnia kellett volna. Azt mondta, a demokrácia hitelvesztése fenyeget, ha polgárjogot nyer, hogy a jó cél bármilyen módszert szentesít, és például a választási ígéretek semmire sem köteleznek.”
(Pungor András, Népszava, augusztus 5-6.)
„A magyar külpolitika – úgy vélem – túlságosan követő stílusú. Külpolitikai tevékenységemben állandóan ebbe ütköztem. Utazásaim előtt természetesen egyeztetek a Külügyminisztériummal. Ilyenkor kapok anyagokat, statisztikákat arról, hogy „kapcsolataink sokoldalúan és dinamikusan fejlődnek”, ilyesmiket. De ha az ilyen „gyógyszövegeken” túl megkérdezem, hogy mi a magyar álláspont ebben vagy abban a kérdésben, nem mindig érkezik érdemi válasz.”
(Sólyom László köztársasági elnök interjúja a Figyelőnek, augusztus 3.)
„A gazdasági megszorító intézkedések nagyvonalú átengedése az államfő részéről a jelek szerint kivételes alkalom volt. Apró letérés arról az ütközési pályáról, amelyen a kormány és az államfő mozog most már jó ideje… Ha nem csalnak a jelek, és Sólyom tényleg úgy érzi, hogy most már nem habozhat tovább, mindenképp hozzá kell látnia a politikai elit megneveléséhez, akkor a tegnapi események mindennaposak lesznek.”
(Álláspont, Magyar Hírlap, augusztus 3.)
