dr. Alexin Zoltán, e-mail
Nagyon fontos mondatot ragadnék ki az Alfred Pasternak-interjúból: „A mai orvosi kutatás etikai kódexe a holokauszt tanulságaiból született. A nürnbergi kódex szerint: az érintett beleegyezése nélkül semmilyen orvosi kutatás nem végezhető.” (Titkos orvosi kísérletek lágerekben, börtönökben, MH, aug. 5.) Ez a feltétel az évek során még kiegészült a nyilvánosság és az etikai vizsgálat követelményével. Az utóbbira azért van szükség, mert feltételezhető, hogy időnként a páciensek nem teljesen önként vennének részt a kutatásban.
Bár a fenti követelmények hosszú évek óta ismertek, Magyarországon nagyon nehezen nyernek polgárjogot. Csak a 2002. évi VI. törvény mondta ki jogilag a páciens önkéntességének és az etikai vizsgálatnak a szükségességét bármilyen kutatáshoz. A bármilyen szó jelentése azonban Magyarországon azóta is vita tárgya. Olyannyira, hogy 2000-ben az Orvosok Világszövetsége kifejezetten a volt szocialista országok furcsa etikai gyakorlata miatt pontosította a kutatás fogalmát a helsinki nyilatkozatban. Kinyilvánította, hogy a személyes adatok feldolgozása és a szövetminták vizsgálata is kutatás, annak ellenére, hogy nem jár invazív beavatkozással. Különösen etikátlannak tartom, ha a kutatást már eleve úgy tervezik meg, hogy a gyógykezelést a kutatáshoz igazítják, ezt később adatfeldolgozásként állítják be, hogy ne kelljen etikai engedélyt kérni a folytatáshoz.
A folyamatban lévő egészségügyi reform egyik fontos része kellene hogy legyen az embertelen gyakorlat felszámolása, ugyanis az etikai engedély nélkül végzett kutatás végzését már most is öt év szabadságvesztéssel fenyegeti a Btk. A páciensek korlátlan kiszolgáltatottságát fel kellene végre számolni, lépni kellene eme orvosi paternalizmus visszaszorítása érdekében.
