A „folyékony erőszak” Gibsonból éktelen butaságokat hoz elő
Népszabadság * Horváth Gábor * 2006. augusztus 9.
Az emberek, ha túl sokat isznak, hülyeségeket beszélnek – védelmezte az Oscar-díjas Mel Gibsont Patrick Swayze. A szintén világhírű kolléga szerint ha valaki rossz fát tesz a tűzre, a kezére kell csapni, de nem érdemes túlzásba esni. Különben is, egy ekkora tehetség előbb-utóbb úgyis talpra áll. A People magazin legelső „világ legszexisebb férfija” választásán annak idején nyertes Gibsont a Los Angeles Timesnak nyilatkozó Jodie Foster is „őszinte, lojális és kedves” embernek tartja, aki nem szolgált rá a mostani meghurcoltatásra.
Gibson szeptember végén áll bíróság elé, amiért ellenállt az őt részeg vezetésért előállítani próbáló rendőrnek. Az, hogy közben minősíthetetlen hangnemben és üvöltve antiszemita megjegyzéseket tett, nem tartozik a közlekedési szabálysértések közé. Az ötvenesztendős színész-rendező alighanem jobban bánja a szavait, mint azt, hogy július 28-án jó pár sör, illetve nagy adag tequila elfogyasztása után, hajnali fél háromkor nem hallgatott a jó szóra, és taxi helyett a saját kocsijával indult haza. A botrány ráirányította a figyelmet a sztár egyáltalán nem eseménymentes előéletére.
Gibson Amerikában született, szülei tíz gyermekük mellé egyet még örökbe is fogadtak. A család a hatvanas években Ausztráliába költözött – részben azért, hogy idősebb fivéreinek ne kelljen bevonulniuk a vietnami háború idején, részben mert apja erkölcstelennek tartotta Amerikát. A pokolian jóképű, ám hitbuzgó katolikus Mel színészetet tanult, és a hetvenes évek végén ausztrál filmekben és tévésorozatokban kapott szerepeket. Itt figyelt fel rá a mára kultikussá vált Mad Max rendezője, George Miller.
Amerikai filmben először 1984-ben játszott – Anthony Hopkins partnere volt A lázadás a Bountyn című produkcióban. A két színész – finoman fogalmazva – nem igazán jött ki egymással: Gibson ekkor már folyamatosan ivott, egy korsó sörbe két whiskyt kevert, és a koktélt „folyékony erőszak”-nak keresztelte el. A név olyannyira találó volt, hogy egy kocsmai verekedést követően fel kellett függeszteni a forgatást, mert kórházban kellett összevarrni azt a bizonyos jó képet.
Következtek a Danny Gloverral forgatott Halálos fegyver-filmek, majd Franco Zefirelli Hamletjének címszerepe. A rettenthetetlenért Gibson 1995-ben megkapta a legjobb rendezés és a legjobb film Oscar-díját. 2004-ben ugyan nem nyert, de világszerte nagy visszhangot váltott ki A passió című, Jézus utolsó tizenkét órájáról szóló filmmel. A zsidók hátrányos ábrázolása miatt már akkor is sokan antiszemitizmussal vádolták, és arra hivatkoztak, hogy nézetei alighanem a holokausztot tagadó apjától származnak.
A színész hevesen cáfolta, hogy vallási alapon bárkit is gyűlölne. Arra, hogy igazat mondott, Hollywood a tanú: a zsidó filmesektől, ügynököktől és menedzserektől hemzsegő filmes-szórakoztatóipari szakmában aligha maradt volna rejtve, ha Gibson valóban antiszemita lett volna és nézeteit bárki előtt kifejtette volna. (Apját mindezzel együtt nem volt hajlandó egyértelműen elítélni.)
A passió minden idők egyik legnagyobb kasszasikerét hozta Gibsonnak, aki a profit egy részéből templomot építtetett és lakásokat húzott fel mexikói szegényeknek. A hétgyermekes apa azonban az évek során rendszeresen visszazuhant az alkoholizmusba. Maga is elismerte, hogy depressziós, gyógyszerekre szorul, és – hiába számít vallási kérdésekben kifejezetten konzervatívnak – már öngyilkosságot is megkísérelt.
A passió – no meg a halálbüntetést és a fegyvertartást támogató nézetei – miatt a színészt sok amerikai kifejezetten jobboldalinak véli, pedig Mel Gibson jó barátja a főállásban évek óta George W. Bush elnök heves bírálatával foglalkozó Michael Moore dokumentumfilm-rendezőnek, akivel együtt tiltakoztak az iraki háború ellen. A színészt az antiszemitizmus mellett korábban homofóbiával és az angolok beteges gyűlöletével is vádolták. Előbbire egy-két, a homoszexualitás vádját durva kifejezések között visszautasító (még házassága előtti) interjúja, az utóbbira a történelmietlen, az angolokat nagyon negatívan ábrázoló A hazafi című film adott okot. Gibson azonban kiállt homoszexuális kollégái mellett, A hazafinak pedig nem ő írta a forgatókönyvét, így nem tehet róla, hogy az amerikaiakat kedvtelve öldöklő, egyébként angol színész által alakított brit tiszt figurája olyannyira ellenszenvesre sikeredett.
Gibsonnak van egy saját szigete – két éve vette meg a Fidzsihez tartozó, huszonnyolc négyzetkilométeres Magót. Új filmjének decemberi bemutatóját elhalasztották, de a milliomos sztárnak aligha kell elszigetelődéstől tartania: akik jól ismerik, egyetértenek abban, hogy bár túl sokat iszik, és olykor bizony éktelen nagy butaságokat beszél, de alapjában véve nem rossz ember.
