A Hezbollah terroristái az ereje, de az Achilles-sarka is a mozgalomnak, amely a többi iszlám országra is tovább akar terjeszkedni. Egy kis időutazással bizonyítjuk a fenti tézist.
Hezbollah: fasiszta ideológia az iszlám állam megvalósításához
A helyszín Bejrút, néhány évvel azután, hogy a Hezbollah kiűzte az országból a „hódító keresztes cionistákat”, és elkezdte építeni az iszlám állam prototípusát, ahogy azt 1980-ban megígérték.
A korábbi bejrúti Amerikai Egyetemből az Irán által szponzorált Iszlám Egyetem alakult ki. A helyzet is megváltozott kissé: ma már fiatalkorú „önkéntes mártírok” kántálják, hogy „Allah, Korán, Khomeini”, és az új rektor éppen Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök üzenetét olvassa föl az eksztázisban levő tömegnek, aki arra szólítja fel a libanoniakat, hogy készüljenek fel még több áldozatra, mert az ő „dzsihádja, amely a zsidó szégyenfoltot letörli a térképről” még csak most kezdődött. Azt is tervezi az iráni elnök, hogy felszabadítja Egyiptomot, Észak-Afrikát és Spanyolországot.
Sok dolog megváltozott Libanonban, amióta „Allah pártja” átvette a hatalmat. A nőket visszakényszerítették a purdába, és a férfiaknak szakállat kell növeszteniük. A bárok, pubok, diszkók, kétes hírnevű hotelek, valamint más bűnbarlangok is bezárásra kerültek. Néhány strandon lehet fürödni – habár nem a nőknek – és a férfiaknak is csak teljes ruházatban szabad a vízben tartózkodni. Eltűntek a mozik, a színházak, az opera és az olyan könyvesboltok is, amelyek „az iszlám értékekkel ellentétes” műveket is árultak. Az újságokat, amelyek egykor bírálták a Hezbollahot vagy teheráni támogatóit, betiltották. A „Hizb faqat Hizballah” (csak egy párt: Hezbollah) szlogen értelmében Libanon egypártrendszerű országgá vált.
És mindez csak a jéghegy csúcsa, Libanon most máshogy nézne ki, ha az állig felfegyverzett és iráni pénzzel kitömött Hezbollah nem éppen Bejrút déli részén fogott volna neki megvalósítani az álmait az iszlám államról.
A libanoniak is tudják, hogy ez mit jelent, mert a bőrükön tapasztalják, hogy milyen, amikor Bejrút külvárosait a Hezbollah tartja uralma alatt. De vajon kívánnak egy ilyen rendszerben élni? A válasz Libanon első szabad választáskor érkezett tavaly: a Hezbollah és szövetségesei „csak” 14 helyet szereztek meg a 27-ből a síita közösségben, a 128-üléses nemzetgyűlés helyeiből. Ez azt jelenti, hogy a libanoniak 89 százaléka, beleértve a síita közösség felét is, nem osztja a Hezbollah és Irán vízióit az iszlám állam prototípusáról.
Azért naivság lenne tagadni azt a tényt, hogy a Hezbollah, amely az iráni khomeinista forradalom, és más iszlám országok szalafista mozgalmainak sorába tartozik, jelentős ideológiai támogatást élvez az iszlám világ nagy részében.
Az üzenete, amelyet először Hasszán al-Banna, az Iszlám Testvériség alapítója fogalmazott meg, egyszerű: a modern világ, amely megalkotta a cionista keresztes lovagokat, nem tud megfelelő választ adni a moszlimok értékeire és törekvéseire. Szerintük az iszlámnak joga van, mi több kötelessége egy más alternatívát ajánlani a nyugati modellre.
Hogy ez az iszlám modell felépüljön, a moszlimoknak ki kell űzni a cionista kereszteseket a földjükről, újra átvenni az irányítást a saját sorsuk felett, erős államokat építeni, és folytatni a moszlim országok felszabadítását, amelyeket a hitetlenek elfoglaltak. (Itt jön be a képbe Spanyolország.)
Közös nevező a HamasszalUgyanezt az üzenetet Muhammad Khatami, Irán korábbi elnöke egy kicsit csiszoltabban adta elő: „a modern Nyugat, amely a reneszánsz gyermeke, a kolonializmusba, az imperializmusba és a világháborúkba vezette a világot, az emberiséget a kihalás szélére sodorva a termonukleáris kihívásokon és a természet összeomlásán keresztül. A nyugati civilizáció aláaknázta a családot, félredobta a morális aggályokat, bátorítja a szexuális bujaságot, és a kapzsiságot az ember legfontosabb mozgatórugójává tette. Az iszlám küldetése, hogy a többi nemzetnek, moszlimoknak és nem moszlimoknak egyaránt alternatív lehetőséget nyújtson.”
Az iszlám ilyen pusztán politikai interpretációja mutatja, hogy a nyugatnak miért kell továbbra is harcot vívni az értékekért. Az iszlám világon belül hatalmas a megosztás (a síiták nem fognak kezet a szunnitákkal, nehogy beszennyeződjenek), de ha arról van szó, hogy az iszlám zászló lengedezzen minden ország fölött, nagyon is egységben vannak. Veszélyes dolog politikai interpretációként felfogni az iszlámot, mert így a nyugati ideológiákon belüli értékek védelmezőjeként is fel tudja tüntetni magát. Sok olyan nyugati ember van emellett, akik öngyűlöletből, vagy ideológiai meghasonlások eredményeként osztják a Hezbollah vagy az al-Kaida által propagált „nyugati hitetlengyűlöletet”. A baj az, hogy míg ezek a nyugatiak legtöbbször nem vetnek be erőszakot, hogy kifejezzék nézeteiket, ez az új típusú, széles körben népszerűsített iszlámizmus elválaszthatatlan a terrorizmustól. De pontosan itt van az iszlám mozgalom ereje és Achilles sarka.
A terrorizmus lehetővé teszi kis csoportok számára, hogy nagyobb befolyást érjenek el méretüknél. A tálib milícia alig hatezer emberből áll. A fedajin iszlám, a khomeinista mozgalom gerince, amely Iránt uralja, eredetileg néhány száz asszaszinból és a mentoraikból állt. Ha elhisszük a sajtó túlreagált becsléseit a Hezbollahról, akkor is maximum nyolcezer harcosról beszélhetünk.
Ezek a csoportok nagy befolyást tudtak elérni méretükhöz képest, mivel megtettek valamit, amit sokan nem tennének: a gyilkosságot politikai eszközzé tették. Szisztematikus erőszakkal és terrorral ezek a csoportok ma is uralmuk alatt tartják „befogadó” társadalmaikat. De a terrorizmus az iszlám végét is jelentheti egyben.
A moszlimok többsége elítéli a válogatás nélküli erőszakot, még akkor is, ha világuralom eléréséről van szó. A történelem pedig megmutatta, hogy az iszlám terrorizmust le lehet győzni.
Egyiptomban megtörtént, ahol iszlámisták harcoltak egy különösen durva mozgalomban 25 évvel ezelőtt. Algériában is megtörtént, ahol az iszlám terrorizmus 150 ezer ember életét követelte tíz év alatt. Törökország is szétszórta az iszlámista csoportokat, pont a Hezbollah török részlegét. Az utóbbi öt évben Szaúd-Arábia is szétvert számos iszlám csoportot, amelyek elvesztették befolyásukat a társadalom részeire. Pakisztán is hatékony lépéseket tett az iszlamisták ellen – ezeket a dolgokat viszont a nyugati média fájóan figyelmen kívül hagyta.
Semmi kétség, hogy a sokszor egész társadalmakat uraló terrorgépezetek szétveréséhez erőre van szükség. Algéria nem tudott normális politikai viszonyokat kialakítani, amíg le nem győzte a fegyveres iszlamistákat. Libanon ugyancsak nem tud békében élni, amíg a Hezbollah le nincs fegyverezve, és nem válik belőle maximum egy átlagos politikai párt – ami egyébként is meglehetősen utópisztikusnak tűnik keletkezésének körülményeit tekintve.
Hogy az iszlámizmus legyőzhető legyen, nem csak a nyugatnak, de a moszlimok nagy részének is tevékenyen ki kell venniük a részüket olyan kampányokban, amelyek rámutatnak például az iszlámista doktrínák csődjére.
Ez nem az első alkalom lenne, hogy a nyugati értékek, amelyek közül már most számos globális érték is van, legyőznek olyan gyilkos ellenségeket, amelyek erőszakot, terrorizmust és háborút vetnek be céljaik elérésére. Semmi okunk azt hinni, hogy az eredmény más lesz, mint korábban – a Khomeinista Egyetemet újra felválthatja az Amerikai Egyetem Bejrútban. Forrás: Sunday Times
