Eddigi legerősebb és legelszántabb ellenségével találta magát szembe Izrael, amikor a Hezbollah valóságos rakétaesővel árasztotta el az ország északi részét – állítják a több háborút megélt izraeliek. A libanoni terrorszervezet eddig kilőtt háromezer rakétája miatt több tízezer izraeli kényszerült elhagyni otthonát. Rokonoknál, szállodákban vagy menekülttáborban húzzák meg magukat.
Mentés a Hezbollah-támadás okozta izraeli romokból
Több észak-izraeli település változott szellemvárossá azóta, hogy július közepétől a Hezbollah katyusái tucatjával csapódnak be az épületekbe, utcákba vagy épp gépkocsikba. A közel 60 ezeres Naharijára eddig mintegy négyszáz rakétát lőttek ki. A városnak szinte nincs is olyan pontja, ahol ne szenvedett volna súlyos károkat valamelyik épület. Naharijában és környékén eddig tíz embert öltek meg a gyilkos rakéták. A libanoni határtól alig több mint tíz kilométerre lévő településen üresek az utcák. Naponta többször megszólal a sziréna, olyankor alig fél perce van az embernek, hogy biztonságos helyre szaladjon. Nem sokkal megérkezésünk előtt a kórház kapujánál csapódott be egy katyusa, de mi sem maradunk riadó híján. Alighogy kiszállunk a gépkocsiból, megszólal a sziréna. Irány a kórház alagsora, ahová a felső emeletekről már hetekkel ezelőtt leköltöztették a betegeket. Zsidók, arabok, drúzok, muzulmánok és keresztények egyaránt szenvednek a libanoni terrorszervezet rakétáitól. A helyiek állítják: annak ellenére, hogy a Hezbollah egyik fő célja, hogy viszályt szítson a különböző vallású és etnikumú emberek között ott is, ahol eddig béke volt, a támadások, a közös szenvedés inkább együttérzést kelt egymás iránt.
A légi riadó után meglátogatjuk a negyedik, legfelső szintet, ahová egy nappal korábban csapódott be két katyusa, áttörve a hatvan centiméter vastagságú tetőt. Szerencsére akkor már senki nem tartózkodott a helyiségekben, ahol hatalmas a pusztítás. Az ismét megszólaló sziréna jelzi, hogy újabb lövedékek vannak útban. Az ablakokon át a libanoni hegyeket látni, ahonnan látogatásunk néhány órája alatt hat rakétát lőttek ki a városra.
A máskor turistáktól hangos, virágzó üdülőváros utcáin egy lelket sem látni. Bár a légi riadó után kevesebb, mint egy percet kötelező óvóhelyen tölteni, olyan gyakori a szirénahang, hogy a lakosok inkább órákig a föld alatti helyiségekben vannak. Legalább is akik még maradtak. A tehetősebbek már délebbre mentek, a tel-avivi szállodák például megteltek menekült családokkal. Eilatban már csak minden harmadik ember helyi lakos. Mindenfelé rengeteg gyerekek, nők. A szegényebbeknek az Asdód közelében magánadományokból létesített menekülttábor marad, ahol hatezer ember zsúfolódott össze. Itt teljes ellátást kapnak az emberek, igyenesen telefonálhatnak, lelkigondozásban részesülnek a rászorulók.
Az izraeliek azt mondják: az egész országot érinti a háború, hiszen mindenkinek van olyan rokona, aki északon él, vagy pedig a hadseregben szolgál. Ráadásul Észak-Izraelben gyakorlatilag leállt a gazdaság. Az emberek ezért reménykednek abban, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata nyomán beköszönt a béke. Igaz, azt is hozzáteszik, hogy ha nem lesz megalapozott a tűzszünet, aligha kell sokat várni az újabb konfliktusig.
