Az izraeli-libanoni konfliktus sajtóvisszhangja
Political Capital 2006. augusztus 7. 17:30
A hazai sajtóban erősen megoszlanak a vélemények arról, hogy az izraeli-libanoni konfliktusban fél jelenti a nagyobb nemzetközi kockázatot. A legerősebb vita az izraeli válaszcsapások megítéléséről alakult ki. A zsidó állam lépéseit egyesek jogos önvédelemnek, mások az libanoni nép kollektív felelősségének elvén alapuló, eltúlzott katonai agressziónak minősítik.
1/4. oldal » Háttér
Július 12-én Libanon területéről kilőtt katyusa típusú rakéták és aknavetőgránátok tucatjai csapódtak be az észak-izraeli Felső-Galilea területén, négy ember megsebesítve. A síita Hezbollah libanoni gerillaszervezet foglyul ejtett és elhurcolt két izraeli katonát. Válaszul szárazföldi és légi offenzívát indított Libanon területén az izraeli hadsereg; mindeközben folytatta gázai hadműveleteit is. A Hezbollah rakétatámadásaira Izrael katonai (pl. a Hamasz főhadiszállásasa) és civil infrastrukturális (pl. a bejrúti repülőtér) célpontok támadásával válaszolt, majd szárazföldi csapatokat is elindított Libanonba.
Ehud Olmert izraeli miniszterelnök Libanon által elkövetett „háborús cselekménynek” nevezte a Hezbollah észak-izraeli támadását, majd pár nap múlva kizárta annak lehetőségét is , hogy a zsidó állam tűzszünetet kössön Libanonnal, amíg le nem fegyverzik a Hezbollahot. A szíriai alelnök Izraelt tette felelőssé a Hezbollah támadásaiért és az erőszak terjedéséért Libanonban és a palesztin területeken. A síita Hezbollah vezetője kijelentette: csak közvetett tárgyalások és alku révén szabadulhatnak ki az izraeli túszok, majd felszólította az arab és az iszlám világot, hogy támogassák a libanoni gerillaszervezet Izrael elleni harcát. A palesztin elnök arra kérte a nagyhatalmakat, hogy avatkozzanak be a helyzet elmérgesedésének megakadályozására.
A német kancellár és az amerikai elnök közös sajtótájékoztatón óvott a demokratikus bejrúti kormány meggyengítésétől, ugyanakkor mindketten hangsúlyozták Izrael önvédelmi jogát. Bush nyomásgyakorlásra szólította fel Szíriát. Az Egyesült Államok megvétózta a Biztonsági Tanácsban azt a határozattervezetet io, amely elítélte volna a Gázai övezetben folyó izraeli offenzívát és az izraeli csapatok kivonását követelte volna.
Az Európai Unió bírálta Izraelt katonai ereje „aránytalan” alkalmazásért Libanonban. Élesen kritizálta Izrael libanoni magatartását az olasz külügyminiszter és a francia államfő is. XVI. Benedek pápa elítélte vasárnap a libanoni és az izraeli „terrortámadásokat és a megtorlást”, kifejezte miattuk érzett aggodalmát, hozzátéve, hogy az erőszak alkalmazása
Publicisztikák
Aczél Endre: Megint a cédrusok (Népszabadság, 2006. július 14.)
Sitkei Levente: Új világrend (Magyar Nemzet, 2006. július 15.)
Kepecs Ferenc: Libanon lángjai (Népszava, 2006. július 15.)
Bártfai Gergely: Megfontolt Gyűlölet (Magyar Hírlap, 2006. július 17.)
Tallián Miklós: Tévhitek egy háborúról (Hírszerző, 2006. július 17.)
Füzes Oszkár: Kapanyél (Népszabadság, 2006. július 20.)
Kepecs Ferenc: Farkasok kora Libanonban (Népszava, 2006. július 20.)
Gadó János: Meztelen király kiabál (Hírszerző, 2006. július 20.)
Füzes Oszkár: Több mint Libanon (Népszabadság, 2006. július 22.)
Sztankóczy András: Még egy kis Irán (Magyar Hírlap, 2006. július 24.)
Szász István: A béke reménysugara (Népszava, 2006. július 24.)
Aczél Endre: A szíriai dimenzió (Népszabadság, 2006. július 26.)
Sitkei Levente: Ostromkultúra (Magyar Nemzet, 2006. július 26.)
Zord Gábor László: Libanon a globális hadszíntéren (Magyar Nemzet, 2006. július 27.)
Várkonyi Tibor: Képmutató diplomácia (Népszava, 2006. július 28.)
igazolhatatlan. Több arab ország (Szaúd-Arábia, Egyiptom, és Jordánia) is elítélte Libanon akcióját, azt állítva, hogy a teheráni és damaszkuszi vezetők a Hezbollahot arra használják fel, hogy eltereljék a figyelmet Irán nukleáris programjáról. Javier Solana, az Európai Unió biztonság- és külpolitikai főképviselője a fegyveres konfliktus azonnali befejezésére szólította fel Izraelt és a libanoni Hezbollah milíciát. Fuád Szinjóra libanoni kormányfő az egész világ segítségét kérte a Hezbollah síita szervezet lefegyverzéséhez.
Perec izraeli külügyminiszter a konfliktusok második hetében kijelentette: országa elfogadja a békefenntartók jelenlétét a háborús övezetben. Kofi Annan ENSZ-főtitkár az európai országoktól vár csapatokat a dél-libanoni harcok megfékezése érdekében megerősítendő libanoni stabilizációs erők kötelékébe. Az ENSZ és Izrael viszonyában jelentős törést okozott ugyanakkor, hogy július 26-án Izraeli légi csapásban életét vesztette az ENSZ Libanonban állomásozó erőinek négy megfigyelője. Az izraeli kormányfő sajnálatát fejezte ki, Kofi Annan ENSZ-főtitkár vizsgálatot követelt Izraeltől a szerinte „nyilvánvalóan szándékos” támadás miatt.
Haszan Naszrallah, a Hezbollah vezetője augusztus 4-én televíziós beszédben jelentette be, hogy ha Izrael Bejrút központját is bombázza, a Hezbollah válaszul Tel-Avivot támadja meg.
Szombaton újabb diplomáciai fordulatot vett a konfliktus: John Bolton amerikai ENSZ-nagykövet bejelentette, hogy az Egyesült Államok és Franciaország megállapodott egy libanoni tűzszünetet sürgető határozat szövegéről. Eközben Valid Moalem szír külügyminiszter bejelentette, hogy Szíria felkészült egy regionális háború megvívására Izraellel, majd bírálta az ENSZ-BT tűzszüneti tervét, mondván, hogy az csak Izrael érdekeit veszi figyelembe. Angela Merkel német kormányfő augusztus 7-én csatlakozott az amerikai-francia megoldási javaslatot támogatókhoz, kezd tehát körvonalazódni egy egységes ENSZ-álláspont a libanoni konfliktussal kapcsolatban.
1. Háttér
2. Publicisztikák a konfliktusról I.
