Népszabadság * Miklós Gábor * 2006. augusztus 7.
Nagyon sokan utaznának Bhutánba, ám a himalájai királyság uralkodója korlátozza a turisták számát. Úgy vélekedik: az idegenforgalom nem tesz jót kicsiny országának. Eközben arról is olvasni a diplomáciai hírek és haditudósítások mellett, hogy a háborúskodástól szenvedő Libanonban már azon spekulálnak: visszatérhet-e a kis ország a turizmus világtérképére? Izraelben az ország délebbi és középső részébe invitálják a turistákat, ahová nem érnek el a terroristák rakétái. Fontos nekik a beutazó idegen.
Nálunk is főszezon van. Az idő most egy kicsit gyatra, de pár napja a Balaton már megtelt. Sőt a vendéget váró falusi házak is. Főleg magyarokkal. Mert ilyen ez a világ. Kiegyensúlyozottan működő idegenforgalmat, jó vendéglőket csak ott lehet fenntartani, ahol a hazai közönségre számítanak. Lehet ugyan kizárólag külföldiek fogadására turisztikai ipart építeni, de az felettébb ingatag lesz. Ezeken a helyeken az idegen a számára fenntartott all inclusive területen szorong, többnyire magas kerítések mögött. A nevezetességeket felkeresve a kolduló gyerekeket hessegeti. A világban turistáskodó globális középosztály feszeng e környezetben.
A főszezon lassacskán egész évre kiterjed nálunk is. Az olcsó légitársaságok új utazóközönséget teremtettek. A brit iparvárosokból, skandináviai vidékekről jönnek, mert a jegy szinte semmibe sem kerül, s itt még nem jártak. A Kanári-szigeteken, Mallorcán már elégszer voltak. És azért is jönnek, mert bizonyos turistacélpontok most kevéssé ajánlottak. Magyarország biztonságos.
Figyeltem a dél-balatoni kisváros strandját. Két éve még a parkoló tele volt az egykori NDK tartományainak jelét viselő autókkal. Most viszont sokkal több volt a cseh, a lengyel kocsi. Jó a Balaton a kisgyerekeseknek, és még szórakoztató programból is több van, mint egy-két éve. Minőséget is találni.
A magyar kiutazók sem elégednek meg a szoba-tengerpart úttal. Újból keresettek a városnéző, a kulturális utak. Utaznak a magyar nyugdíjasok is. Az ország minden ellenkező vészhír dacára nem omlott össze, s a magyar családok szeretnék magukat a globális középosztály tagjainak érezni. A társadalom jelentős része kész akár erején felül is áldozni a világlátásra és a pihenésre. Szükséges ez arra, hogy megőrizze a tartását és családja lelki komfortját.
Az uniós lét egyik nagy vívmánya a határok lebontása, a sorompók és fináncok nélküli, szorongásoktól mentes világ. Nem véletlenül zúgolódunk az értelmetlen korlátozásokon, azon, ha egyes országok megkülönböztető módon kezelnek minket. Miközben mi is kerítéseket emelünk, hogy akadályozzuk a nemkívánatos beutazókat, hívatlan beletelepülőket, potenciális menekülteket a belépésben. Utazni azonban kell. Azért is, mert lehet, mert sokáig a sorompók valódi akadályt jelentettek. A szabadságot ki kell használni. Ott, ahol lehet. A turizmus nem viseli el a politikai feszültséget, nincs szezon háború idején. Nálunk nincs háború.
