Nem tudom, hogy mire ez az írás a T. olvasóhoz kerül, még látható lesz-e Budapest egyik legforgalmasabb pontján, a Margitsziget Árpád-híd melleti Budára néző kőgátján a több méteres fehér betűkkel „ismeretlen szerző” ( ismeretlen tettes) keze munkájaként odapingált SUTTOGO.HU felirat(.Annyi megállapítható, hogy a fent említett szöveg július 28-án került felmázolásra) Na már most, aki nem tudná – nem kötelező tudni, nem része az általános műveltségnek – a fenti szöveg egy „Zászlós úr” által jegyzett, „Isten Paraszt, Polgár, Katona nevében megnyitott botrányosan aljas Szálasit dicsőítő és Szálasi idézetekkel ékes nyilas internetes honlap címe. Hogy mi minden található a Zászlós úr jegyzette honlapon, ennek részletezésétől, ha másért nem, akkor a jóízlés okából engedjék meg, hogy eltekintsek. Mindenesetre egy másik, vele köszönő viszonyban levő (kitartas.hu) weboldal gazdája elismeréssel szól az áldozatos propaganda munkájáról és „jó munkát, kitartás!-t kíván.
Arról már nem is akarok itt külön szólni, hogy napok óta a Főkert (melynek vezetői nem látták e feliratot), mint illetéktelen, hogy hárítja a propaganda közlemény eltávolításának gondját a Fővárosi Csatornázási Művekre, mondván, hogy rájuk tartozik, és milyen huzavona után fut be a dolog oda, hogy a Fővárosi Közterület Felügyelet talán hajlandó végül intézkedni, hogy az egyébként szabálysértést megvalósító sajátos reklámszöveg végül is eltakaríttassék. A hivatali ügyetlenkedéseknek, bürokráciának amúgy is elég sok esetét ismerjük, miért pont a nyilas önreklám ügyében születne gyors és határozott intézkedés (kezdődne esetleg nyomozás az ismeretlen elkövető ellen – vagy ez már túl nagy kérés?).
Sok-sok hivatali döntés, intelem, intézkedés kellett ugye ahhoz is, hogy a XII. kerület polgármestere jóvoltából mindenfajta jogszabályt megsértve a kötelező engedélyezés teljes mellőzésével, mint tudjuk, ugyancsak a főváros egyik igen forgalmas helyére a Kékgolyó utca és a Böszörményi út sarkára egy turulmadarat állítottak. (Figyelem, ez még tavaly, csaknem egy évvel ezelőtt történt.) Mostanra ismételt hatósági hercehurca után végül a Fővárosi Közigazgatási Hivatal kimondta, hogy az engedélyezetlen turulmadarat pediglen 30 napon belül le kell bontani. Jogállamban érthetően mindenek előtt az engedélyezetlenség okán az már csak mellékes körülmény, hogy – és ez már az általános műveltség része – a turulmadár előbb a húszas évek egyetemi zsidóverésekben jeleskedő szélsőjobbos turulistáinak, később különböző fél- és egészfasiszta mozgalmaknak lett jelképe. Meg is lepett, amikor a XII. kerületi polgármesterségre aspiráló mérsékelt politikus hírében álló Pokorni Zoltán szelíd célzást tett arra, hogy nem kellene bántani azt a szegény emlékművet.
Természetesen a sajtószabadság jegyében nem kell és nem is szabad azokat az úgynevezett nemzeti érzelmű könyvesboltosokat sem, akiknek kirakataiban a 30-as, 40-es évek gyakran kivégzett háborús bűnösök keze alól kikerült szennyirodalom tekinthető meg. (A kiadásban egy bizonyos hazai cég, a Gede testvérek jeleskednek.
Nem szeretném, ha félreértenének: a Magyar köztársaságot nem fenyegeti náci veszély, a Szálasi hatalomátvételét elvbarátaival ünnepelni készülő Bácsfi Diana névre hallgató diáklány is – igaz a Népszava hathatós „Virággal az újnyilasok ellen” akciója nyomán két év óta nemigen hallat magáról. Sőt, a suttogó internetes honlapján is elismeri, azért választotta a fenti nevet, mivelhogy társadalmilag háttérbe szorított és tilalmazott (hogy pontosabbak legyünk, a btk-ban büntetni rendelt) eszmékkel és információkkal áll az érdeklődők elé. A minap baloldali értelmiségiek Ságvári dosszié címen egy könyvet adtak közre, amely tartalmazza azokat a megdöbbent és felháborodott írásokat, amelyek az antifasiszta hős (ha valakinek úgy jobban tetszik, kommunista megyőződésű antifasiszta hős) Ságvári 1944. július 27-i meggyilkolásában bűnrészes csendőrnyomozót az idén tavasszal posztumusz rehabilitáló legfelsőbb bírósági döntést – főként annak indokoló részét – kritizálják. A könyv bemutatóján egyébként részt vett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is, aki világosan leszögezte, hogy bár a magyar kormány természetszerűen nem avatkozik a bíróságok dolgába, ugyanakkor a fasizmus elítélése nem politikai jobboldaliság vagy baloldaliság ügye, hanem egyszerűen a humánum és a demokrácia fundamentuma. No hát erről van szó. Pontosabban arról, hogy mennyire fontos lenne, hogy a parlamenti politikai jobboldal még véletlenül se még vélt szavazatmaximálás reményében se fogjon össze szélsőjobbos szervezetekkel, s még véletlenül se – sem turulmadár, sem egyéb ügyek kapcsán, úgy ahogy ez Nyugat-Európában természetes ne mutasson hajlandóságot vagy engedékenységet a politikai szélsőségek irányába. Ha az egykori és a társadalom perifériáján újra meg újra éledezni próbáló újnáci eszmék elutasításában az egész magyar politikai osztály pártállásra való tekintet nélkül valamennyi politikai erő, mint a harmadik magyar köztársaság társadalmi legkisebb közös többszörösének elfogadásában kikezdhetetlenül egységes lenne, akkor holmi suttogók valóban csak süket fülekbe suttoghatnának. Politikai szenvedélyektől amúgy is túlon túl dúlt közéletünk mindenesetre suttogók és társaik nélkül tisztább lenne. Ez pedig közös társadalmi érdek.
Szász István
Népszava
