Népszabadság * N. Kósa Judit * 2006. augusztus 5.
Kőszeghy Miklós Kép: Móricz Simon Gondolkodtak valaha azon, hogy mivel világítottak mondjuk háromezer évvel ezelőtt Palesztinában? És azon, hogy honnan és hogyan vitték be az emberek a házukba a vizet? És vajon tudják-e, mit tettek, ha vadállatokkal találkoztak a városoktól távol, ahol semmilyen segítségre nem számíthattak?
Miért is tudnánk. Pedig olyan kor és olyan hely az ókori kelet, amelyről nap mint nap hallunk, olvasunk: a Biblia kora. Az akkor élt népek története, mondjuk így, a közös európai kultúrkincs része. Mégis – hívja fel a figyelmet Kőszeghy Miklós egyetemi docens, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem történettudományi doktori iskolájának tanára -, az emberek valójában nem ismerik a Bibliát.
Pedig érdemes belegondolni, milyen ősi tapasztalatra világít rá például az a szöveg, amelyből megtudható, hogy az emberiség ősanyja, Éva „köveken” szülte meg gyermekét. Köveken – guggolva tehát, s magasan, hogy segítője biztonságosan hozzáférjen a megszülető gyermekhez. Vagy ahol a félig megsült kenyérről esik szó: csak akkor érthetjük, mit is jelent, ha tudjuk, a kovásztalan lepény ehetetlen lesz, ha nem sütik meg mind a két oldalát.
Érthető persze, hogy idehaza kevesen kutatják a Biblia történeti mögöttesét, hiszen a szöveget jórészt életszerűtlenül, a valóságtól elszakítottan tanítják. Ennek viszont nem kell okvetlenül így lennie – véli Kőszeghy Miklós, aki hosszabb ideje dolgozik egy könyvön, amely szakítana ezzel a régi hagyománnyal. A Biblia korának anyagi kultúrája – így szól a munkacím, de a csaknem kész mű ennél jóval többet kínál. Lehetőséget arra, hogy bepillanthassunk a jól ismert történetek mögötti valóságba, az ókorban élt emberek mindennapjaiba.
A könyv kronologikus rendben tárja föl Izrael történetét. Egy-egy fejezetből nemcsak azt tudhatja meg az olvasó, mi történt az adott korban a térségben, hanem azt is, amit a tudomány mára a „hogyanról” kiderített. A laikus számára megdöbbentő, de ma már elég pontosan tudni, milyen házakban, miféle tárgyak között laktak, mit ettek és ittak, hogyan tisztálkodtak, mit viseltek az emberek több ezer évvel ezelőtt. De az is tény, hogy bár a házakból csak alapok, jó esetben falak maradtak meg, az ábrázolások ismeretében, akárcsak az építészeti analógiákra támaszkodva azt is jó eséllyel meg lehet mondani, milyenek lehettek a házak.
A könyv ezekhez a fejezetekhez egy további ismeretet is kapcsol: hogy mi volt készen az adott korban a Biblia ma ismert szövegéből. Kőszeghy Miklós azonban szíve szerint még itt sem állna meg. Egy CD-ROM-ot is csatolna a műhöz, amelyen Vasáros Zsolt építész segítségével valóban bejárhatóvá tenné az ókori világot. Egy kisebb város – a tervek szerint a régészek által alaposan feltárt Berseba – utcáira és házaiba engedne bepillantást.
Fotók és ábrák segítségével válna kézzelfoghatóvá a múlt, lenne értelmezhető mindaz a temérdek adat, amelyet az elmúlt évszázadokban a tudósok összegyűjtöttek, de sosem tudtak igazán érthetően az érdeklődők elé tárni. Tankönyv lenne és hétköznapi olvasmány, afféle tudományos propagandakiadvány az ókor népszerűsítésére. Megjelenéséhez egyetlen dolog hiányzik: mondanunk se kell talán, hogy a pénz.
