Bal-Csurka című írásomban már én is beszéltem a neobolsevik eszméket élesztő filozófus, egyetemi oktató súlyos tévedéseiről. Ezt muszáj újra megtennem. Azért is, mert a szocialista párt – a hírek szerint – az egyik kommunista párttal is tárgyal sok helyen a választási együttműködésről.
Láthatóan kísérti, próbára teszi őket is a nagy Vörös Kísértet. TGM tehát csak jelzője egy lényegesen nagyobb bajnak és éppen ezért kell újra foglalkozni vele.
A Baloldali minimum címmel jelent meg ez az új és sötétvörös írás a Népszabadságban. (A figyelmemet Elefánt hívta fel a Hírszerzőn olvasható blogjában erre a cikkre, köszönöm neki. Véleményünk is egyezik az ügyben.) Aki a címbeli szellem hatása alá kerül, az könnyen a tapasztalatok által hitelesített polgári-parlamentáris demokrácia ellenfele lesz. „… hagyjunk fel a káros illúziókat terjesztő burzsoá parlamentarizmus támogatásával” – írja TGM.
Igazán kár volt küzdeni a rendszerváltásért, nem? A nagy befolyású egyetemi tanár ezért első lépésként javasolja, hogy ősszel ne menjünk el szavazni. Azaz önként mondjunk le egy alapjogról. Minimális javaslatai a baloldal egységét szolgálják: „… itt még mindig bőven a tőkés rendszeren, a polgári demokrácián belül vagyunk, és ezek reformista célok. De hát én itt a minimumról írok.” Hol van akkor a maximum, amit Tamás Gáspár Miklós nyilván óhajt? A polgári demokrácián kívül, értelemszerűen. Az úgynevezett polgári demokrácia maga a jelző nélküli demokrácia, ez a helyzet kedves olvasó, a többi marxista porhintés. Ergo TGM nem akar demokráciát, illetve amit ő annak nevez, az nem az. „A reformok elleni határozott fellépés elsődleges célpontja – ez elkerülhetetlen – a kormány.” – mondja még tekintélyes közírónk. Határozott fellépés a reformok ellen most, határozott fellépés a polgári demokrácia ellen később: ez TGM programja. És ez határozottan veszélyes program: szabadságunk, tulajdonunk elleni terv. Ez az eszme nem szabad, hogy befolyásolja a már demokratává váló szocialista pártot.
Végül megjegyezném, hogy azért is tartom különlegesen felelőtlennek ezeket a neobalos szövegeket, mert a magyar társadalom fogékony az antikapitalista propagandára az elmúlt évtizedek miatt. És vörös filozófusunk harciassága a marxista alapú osztálygyűlöletet éleszti. TGM fellép a romák ellen irányuló fajgyűlölet ellen, de az osztályok közötti gyűlölet propagálása ugyanolyan veszélyes lehet. Ez negyven év marxizmusa után nem látszik első pillantásra, de a rasszizmus és a marxizmus ugyanúgy a gyűlölet ideológiái. Egyik faji alapon, a másik osztályalapon. Ezért is okozott botrányt, amikor Kertész Imre kijelentette, hogy főművét a Kádár-korról írta. A Sorstalanság – így nézve – antimarxista mű is.
A demokráciának van antikommunista minimuma is. Tamás Gáspár Miklós és azok, akik hisznek neki, ezt már átlépték: elindultak a reformok ellen és a polgári demokrácia ellen is. Még visszafordulhatnak, de rövid távon sok kárt okozhatnak a reformok elleni küzdelmükkel.
„A jó öreg Engels Frigyes” – ahogy TGM emlegeti. Őt felejtsük el már végleg és teljesen!
