Álláspont
Valószínűleg a nők megkülönböztetése ellen küzdő ENSZ-szervezet eddigi legsikeresebb kampányának vagyunk tanúi: ha minden igaz, Magyarország lesz az első, ahol szélesebb körben megismerik majd a CEDAW betűszót. Ugyanis ez az a szervezet, amelynek bizottságában eddig volt magyar tag, Morvai Krisztina, mostantól viszont nem lesz. A szervezet ismertségén kívül azonban sajnos a történetnek pozitív szereplők helyett csak vesztesei vannak, akiknek sikerült példás összefogással tovább polírozni az országimázsunkat. Vegyük sorra őket.
Először is ott van Morvai, a panaszos, aki az izraeli arab nők helyzetét bírálta, kiváltva Izrael rosszallását. A vitába most nem mennénk bele, bár aligha tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy az izraeli arab nők helyzete nem jó, de jobb, mint a legtöbb arab országban. És Morvainak legalábbis illett volna alátámasztania azt a vádat, hogy őt a magyar kormány izraeli nyomásra cserélte le Pető Andreára, nem csak a rosszízű cionista jelzővel dobálóznia.
Aztán: a kormánynak valóban joga van azt jelölni, akit akar, feltéve, ha megfelel a posztra. De ugyanakkor azt is célszerű figyelembe vennie, kinek van nagyobb esélye a sikeres szereplésre, márpedig Petőt nem választották be a bizottságba. (Amiben persze valószínűleg része volt Morvai nem túl elegáns ellenkampányának.) És elvárható az is, hogy vonzó külföldi állások ne baráti alapok dőljenek el, márpedig eddig senki nem cáfolta, hogy Pető a külügyminiszter, Göncz Kinga barátnője. A legkínosabb szereplője a történetnek persze a Külügyminisztérium, amelynek szóvivője azzal indokolta Morvai ejtését, hogy „sok esetben a magyar kormánnyal szemben foglalt állást”. Morvainak abban ugyanis igaza van, hogy a szabályok szerint neki egyenesen kötelessége a kormánytól függetlenül tevékenykednie. Polgár Viktor szóvivő nyilatkozata tehát szerencsés esetben tekinthető az őszinteség egészen kivételes példájának, másrészt viszont a helyzet totális nem ismeréséről árulkodó durva hiba, amelyből Morvai még komoly vihart kavarhat. És akkor majd finomíthatnak álláspontjukon a külügyben azok, akik pár napja még azt mondták, hogy az egész ügynek nincs jelentősége. Bár az aligha változik, hogy a Külügyben semminek nem tulajdonítanak jelentőséget, ami az épület falain kívül történik.
