A vitapontok már régiek, és a lehetséges megoldási javaslatok sem újak. Az ENSZ Biztonsági Tanács azonban még mindig egy Libanon-határozat létrejöttéért küzd. A harcban álló felek készek a harcok befejezésére, de a legfontosabb kérdésekben mégis nagyon távol állnak egymástól az álláspontok.
1. Fegyverszünet
Izraeli tankok az északi határmenti övezetbenAz izraeli és a libanoni kormány egyaránt vágyik arra, hogy a fegyverek rövid időn belül elhallgassanak. Amiről viszont már hetek óta folyik a vita, az az a kérdés, hogy ennek azonnal meg kell-e történnie, és hogy utána mi következik majd. Bejrút már a háború kezdete óta a további tárgyalások feltételeként követeli, hogy azonnali fegyverszünet jöjjön létre. Ebben a korábbi mandátum-hatalom, Franciaország is támogatja. Jeruzsálem azonban elutasítja az azonnali fegyverszünetet, és ebben Washington támogatását élvezi. Izrael attól tart, hogy a Hezbollah visszakerülne a korábbi pozíciójába – új fegyverekkel ellátva. Hogy ezt megakadályozzák, az izraeli elképzelés egy nemzetközi haderő telepítése a határmenti területekre olyan gyorsan, ahogy lehet – vagy legalább egy külföldi békefenntartó egységé. Ezután tartja Izrael lehetségesnek az azonnali fegyverszünetet.
2. Nemzetközi rendfenntartó erő
A libanoni hadsereg túl gyengeA libanoni és az izraeli kormány is azon az állásponton van, hogy a libanoni hadsereg jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy Dél-Libanont felügyelete alatt tartsa. Az 1559-es ENSZ határozatot mindkét kormány a Hezbollah lefegyverzésére vonatkozónak tartja. Mindkét harcban álló fél szükségesnek tart emiatt egy nemzetközi rendfenntartó erőt, amelynek mandátumáról azonban már jelentősen eltér egymástól a felek álláspontja.
A libanoni miniszterelnök, Fuad Siniora a legszívesebben a jelenlegi Unifil-missziót erősítené meg, amelyet Izrael teljesen kudarcra ítéltnek lát. A katonák Siniora véleménye szerint akár a dél-libanoni határterületre, akár Szíria határára is telepíthetők lennének, hogy megakadályozzák a fegyvercsempészést. Ezzel szemben Libanon Szíriát támogató elnöke, Lahud elutasít egy hasonló haderőt. Attól tart, hogy a korábbi mandátum-hatalom, Franciaország ezen keresztül erősebb befolyásra tesz szert a libanoni belpolitikában, például az ENSZ-nyomozást is akadályozhatja a Hariri-gyilkosság ügyében. A Hezbollah elvileg támogatja a miniszterelnök terveit, és nincs kifogása egy nemzetközi erő ellen, amennyiben az ENSZ-befolyás alatt áll.
Azt még a Hezbollah-vezető, Naszrallah is szívesen venné, ha a jelenlegi libanoni ENSZ-misszió lenne kiterjesztve. A terrorszervezet eddig is jól kijött az ENSZ-csapatokkal, viszont egy olyan erő, amely kiterjedt beavatkozási felhatalmazással rendelkezik, már Naszrallah esetében is ellenállásba ütközik, mivel az a Hezbollah politikai térnyerését is meghiúsítaná.
Izrael mindenekelőtt azt akarja megakadályozni, hogy a Hezbollah újra megerősödjön. A jeruzsálemi kormány nem tervezi, hogy Libanon egyes részeit maga kontrollálja, ahogy az 2000. előtt volt. Viszont biztos akar lenni abban, hogy a Hezbollah a jövőben nem tud majd rakétákat kilőni Izraelre. Ezért Izrael csak a kiterjedt mandátummal rendelkező, az ENSZ-től független nemzetközi haderőt tartja elfogadhatónak. Már 20 ezer fős haderő jelenlétéről is folytak tárgyalások. Emellett a haderő akár erőszakkal is beavatkozhat, akár a Hezbollah lefegyverzésében is, vagy további szír és iráni fegyverszállítmányok megállításában. Egy ilyen haderő azonban az ENSZ-charta 7. fejezete szerint Izraelre nézve is szankciókat tartalmaz: például az IDF nem végezhetne légi-felderítést Libanon fölött.
3. Puffer-zóna
Elvileg egység van azzal kapcsolatban a felek között, hogy a libanoni hadseregnek át kellene venni az izraeli határig a kontrollt Libanon területe fölött, ahogy az 1559-es ENSZ határozat értelmében a Hezbollahot is nekik kellene lefegyverezni. De még Bejrút is belátta, hogy a libanoni hadsereg ehhez túl gyenge. Ráadásul egy szíria-barát tábornok, Michael Suliman vezeti. Szíria pedig mindeddig a Hezbollah támogatójaként lépett fel. Délen mindenképpen szükséges volna a libanoni hadsereg és a nemzetközi haderő együttműködése.
Izrael nagy reményeket fűz ahhoz a 6-8 km széles zónához, amelyről az IDF a Hezbollahot már nagy részben kiűzte, és amelyet állásaiktól megtisztított. Ezt a sávot az izraeli hadsereg a Litani-folyó vonaláig ki akarja terjeszteni, amely jó 20 km-re van a határtól. Ebben az új „biztonsági zónában” települne le a nemzetközi haderő, és így lehetne garantáltan elkerülni, hogy a Hezbollah újra rakétatámadásokat indítson Izrael ellen.
4. Fogolycsere
Gilad Shalit – 700 palesztinért visszaadjákA konfliktus úgy kezdődött július 12-én, hogy a Hezbollah elrabolt két izraeli katonát, Ehud Goldwassert és Eldad Regevet, ráadásul izraeli területről. Ezért Izrael a feltétel nélküli szabadon bocsátásukat követeli. Naszrallah, a Hezbollah vezetője ezzel szemben már a rablás napja óta egy nagyobb szabású fogolycserét szorgalmaz, amelyben a Gázai övezetben iszlám terroristák által elrabolt Gilad Shalit szabadon bocsátásáról is szó van, természetesen libanoni és palesztin milicisták elengedéséért cserébe. Közben a Hamasz jelezte, hogy számukra nem elfogadható egy ún. „csomag-megoldás”, mivel egyiptomi közvetítéssel már történtek lépések Shalit szabadon bocsátásával kapcsolatosan. A tizedesért cserébe 700 (!) palesztin foglyot kellene szabadon engedni – főként nőket és fiatalkorúakat.
Holott Izrael először elutasította a libanoni feltételeket, most mégis mutatkozik valamiféle készség arra, hogy a libanoni Abu Amra Mamad-ot, aki illegális fegyverbirtoklásért van izraeli fogságban, szabadon engedjék. Nincs szó azonban a másik követelt fogoly, Samir Kuntar elengedéséről, aki 1979-ben megölt egy egész izraeli családot, és egy rendőrt. Kuntart egy speciális egység fogta el, és vitte Izraelbe, ahol életfogytiglani börtönbüntetését tölti. Izrael 2004-ben kilátásba helyezte, hogy esetleg elengedik Kuntart, ha információkat kapnak a Libanonban eltűnt pilótáról, Ron Aradról. Libanoni források szerint Izraelben további libanoni állampolgárok is vannak a börtönökben.
5. A Scheeba-farmok
Franciaország és Amerika megpróbálja a mostani helyzetben a Scheeba-farmok kérdését is megoldani. Izrael jelen pillanatban ezt a kb. 25 négyzetkilométeres területet a szíriai határ közelében még mindig saját ellenőrzése alatt tartja. A Hezbollah Izrael elleni harcának fontos célja ennek a régiónak a „felszabadítása”.
Két dokumentum ezt a régiót Szíria részeként veszi figyelembe: az 1923-as francia-angol határmeghatározás, valamint az 1949-es izraeli-szír fegyverszüneti megállapodás is. Ezt azonban az Egyesült Államok kizárnak tartja. Libanoni igények is vannak a területre, amelyet Szíria a 90-es évbekben Libanonnak adott át. Az elmúlt napokban körvonalazódni látszik egy lehetséges megoldás, mely szerint Izrael a Scheeba-farmok fölötti ellenőrzést az ENSZ-nek adná át, amíg Libanon és Szíria eldöntik a tulajdonjog kérdését. A konfliktus előtt Olmert miniszterelnök még hajlandó lett volna tárgyalni a Scheeba-farmok kérdéséről, a hétvégén viszont elutasította Condoleezza Rice kérését, hogy a kérdést a jelenlegi konfliktuson belül, mellékletként kezeljék.
Forrás: Faz.net/AP/Reuters/dpa
