Az idei berlini filmfesztivál nagy meglepetése volt Alan Moore Eagle díjas képregényéből készült filmadaptáció a diktatúrikus elnyomás alatt sínylődő társadalomról, amint megdönti a fasiszta birodalmat egy Zorró szerű álarcos akcióhős és egy fiatal prostituáltlányból avanzsálódott forradalmár vezetésével. Mindez James McTeigue rendezésében (Mátrix filmek, és a legutóbbi Star Wars film, A Sithek bosszúja rendező asszisztense), és a Watchowsky testvérek (Fülledtség, Mátrix trilógia) producerálása alatt.
A történet szerint a Német birodalom végül megnyeri a második világháborút, és a történelem ennek következtében teljesen másképpen alakul. Nagy Brittaniában járunk (a filmet, hogy még nyomasztóbb legyen Berlinben forgatták) a 90-es évek környékén, amikor a fasiszta birodalom a társadalom „szélsőséges elemeit” ( zsidók, feketék, homoszexuálisok stb.) átmeneti táborokba deportálja, a „békés, nyugodt” polgári élet biztosítása érdekében. Az egyének magánélete teljes megfigyelés alatt áll, totális a kontroll, és a piramis csúcsán álló nagytestvér szeme persze mindenhová belát a falakba épített kamerákon keresztül.
Újabb utópia a mátrixosoktólA film egyik főszereplője a prostituáltat alakító izraeli származású Natalie Portman (Leon a profi, Star Wars prequel trilógia), aki nemrég kavarta fel a kedélyeket a jeruzsálemi Siratófal tövében felvett csókjelenetével, melynek következtében a falnál imádkozó rabbik elzavarták a teljes forgatócsoportot a szenthely meggyalázása miatt. A másik főszereplő Hugo Weaving (A Mátrix filmekben Smith ügynökként tett szert világhírnévre) aki egy vigyorgó álarc mögé rejtőzött, fekete kalapos, keleti harcművészetekben jártas titokzatos szuperhőst alakít. A történet végül is a kettejük zavaros kapcsolatán keresztül kibontakozó forradalomról szól, látványos belassítós-verekedős-felrobbantós-menekülős jelenetekbe csomagolva a meglehetősen komor, baljós színvilágú alkotást.
Alan Moore képregény-író utópisztikus rémmeséjéből a Watchowsky testvérek írtak forgatókönyvet, a rendezői székbe ezúttal nem ők, hanem a fiatal James McTeigue ült, akinek ez az első egész estés rendezése. A Watchowsky fiúk ezúttal is részletes szerződésben kötötték ki, hogy semmilyen sajtótájékoztatón, vagy a filmet promótáló eseményen nem hajlandók a nyilvánosság elé állni, nyilatkozni stb. A magánéletüket gondosan rejtegető testvérpárról annyit tudni lehet, hogy filmjeikben előszeretettel szerepeltetnek homoszexuális, leszbikus beállítottságú színészeket, s maga a téma is érintőlegesen, vagy direkt módon fel-felbukkan műveikben. Irodalmi érdeklődésük Nitsche, valamint Schopenhauer filozófiái munkásságából kiindulva a Buddhizmuson át a Bibliáig terjed, így nem is csoda, hogy filmjeik némileg tudathasadásos állapotba kerítik a gyanútlan nézőt, ha hagyja magát.
A V mint Vendetta a Watchowsky fiúktól megszokott bizarr, szürreális képsorokon keresztül ívelő borúlátó, izgalmas alkotás, amely a Mátrixhoz hasonlóan az ellehetetlenedett emberiség utolsó kétségbeesett próbálkozásait mutatja be, ismét egy „lehetséges” megváltó-alternatíva közreműködésével.
