Forrás: hirszerzo.hu

Gavra Gábor 2006. augusztus 3. 08:14

A világ dolgai iránt érdeklődő széles dolgozói tömegek mindeddig tanácstalanul álltak a sokkoló, váratlan és hajmeresztő döntés előtt – de az eddigi delegált Morvai Krisztina felnyitotta szemüket. Hát persze: a mindannyiunk előtt jól ismert izraeli lobbi tett keresztbe a népszerű celebritás és nőjogi aktivista szépen ívelő karrierjének.

Két közszolgálati létszámleépítés, a nagykörúti villamosok okozta sokk és néhány kisebb özönvíz között ideális nyáridei szórakozást kínál olvasóinak a hvg.hu, amelynek tegnapi címlapsztorija szerint a következő négy évben magyar képviselő nélkül marad az ENSZ nők hátrányos megkülönböztetése ellen létrejött szervezete, a CEDAW, köszönhetően annak a levélnek, amellyel hazánk eddigi delegáltja, Morvai Krisztina lepte meg az ENSZ valamennyi (!) tagországának misszióvezetőjét.

A dolgos delegációvezetők egy pillanatra félretették a Morvai levele mellett egyszeriben nevetséges operett-előadások forgatókönyveinek tűnő „Libanon”, „Korea” és „Szudán” dossziékat, olvasószemüvegük után kapkodtak, és borzongva nyugtázták, hogy mennyivel kínzóbb emberi jogi problémák is léteznek sárgolyónkon holmi nukleáris rakétakísérleteknél, szándékosan előidézett éhínségnél és ilyen-olyan háborúknál.

Magyarország kormánya ugyanis arra vetemedett, hogy az eddigi magyar CEDAW-delegált helyett valaki mást jelöljön ebbe a (nyilván csupán szerkesztőségünk tagjai számára kevéssé ismert) bizottságba.

                                                 *

A világ dolgai iránt érdeklődő széles dolgozói tömegek mindeddig tanácstalanul álltak a sokkoló, váratlan és hajmeresztő döntés előtt – de Morvai Krisztina levele a világ összes országának ENSZ-képviselője után végre a magyar közvélemény szemét is felnyitotta. Hát persze: a mindannyiunk előtt jól ismert izraeli lobbi tett keresztbe a népszerű celebritás és nőjogi aktivista szépen ívelő karrierjének.

Minket pedig – hiába olvassuk születése óta hétről-hétre a Magyar Fórumot – felkészületlenül ért a régóta setét fellegként felettünk tornyosuló veszedelem. Aztán egyszer csak megtudjuk, hogy Morvai Krisztina helyett a magyar kormány – na, kit? – egy „jól ismert cionista aktivistát” jelölt a CEDAW-ba. A közismert cionista nem más, mint Pető Andrea, aki (mondjuk ki együtt, kedves Olvasóink, hisz tudjuk mindnyájan) „alapító tagja és vezetője egy befolyásos magyar zsidó nőszervezetnek (Esztertáska)”.

Ha az olvasó eddig nem hallott az afféle női szabadkőműves-páholyként funkcionáló, a háttérben viszont a hazai közélet minden zeg-zugában jelenlévő Esztertáskáról, akkor szíves figyelmébe ajánljuk a rejtélyes szervezet tagjainak roppant konspiratív blogját, valamint – szerkesztőségünk fáradhatatlan tényfeltáró munkájának hála – elsajátíthatják az alapítvány (mert a páholy ezzel a fedőkategóriával álcázza magát) létrehozóinak önmeghatározását, miszerint:

„Az Esztertáska célja olyan zsidó és női értékek terjesztése a szakmai és a széles nyilvánosság körében, amelyek ráirányítják a figyelmet a zsidó nők életére és problémáikra. Törekszünk a zsidó hagyomány nőközpontú átalakítására, és igyekszünk összehangolni az olyan alapvető értékekkel, mint az esélyegyenlőség, társadalmi igazságosság és szolidaritás.”

Az Esztertáskát a fentiek szellemében négy darab magyar állampolgár hozta létre; az erre szakosodott közlönyök az ilyen kicsiny, de (mint Morvaitól tudjuk) befolyásos csoportosulásokra szokták volt aggatni teljes joggal a „törpe minoritás” jelzőt.

Joggal horgad emberi jogok iránti érzékenységünk: eddig és ne tovább! Ilyen előélettel tényleg ne akarjon senki a világ asszonyainak és leányainak sorsáért felelős ENSZ-bizottság tagja lenni; pláne, hogy ténykedése egyenlő lenne Morvai Krisztina elmúlt négyéves fáradhatatlan munkálkodása gyümölcseinek felelőtlen, horribile dictu szándékos elherdálásával.

                                                 *

A hvg.hu-nak hosszas, de végül gyümölcsöző fáradozással sikerült kiderítenie, hogy mi volt Magyarország CEDAW-delegáltja elmúlt évekbeli működésének veleje, az ismert klasszikust idézve „a szíve közepe”.

Fölösleges találgatni, a megfejtés: az Izraelben, illetve a megszállt területen élő arab nők helyzete és a velük szemben alkalmazott diszkrimináció. Mert a zsidó állam szemérmetlenül diszkriminálja a szabadságra született és a többi közel-keleti országban már-már szürreális egyenjogúságot élvező arab asszonyokat és lányokat, akik ráadásul – most kapaszkodjanak meg – „a közélet minden területén alulreprezentáltak”. Morvai Krisztina (feltehetőleg ugyanazzal a hévvel, amellyel idehaza a családon belüli erőszak = feleségbántalmazás dogmáját szokta volt terjeszteni) erre vonatkozó észrevételeit megosztotta a CEDAW-ba citált izraeli ENSZ-nagykövettel is.

Hogy az ebből kerekedett szócsata „konstruktív vita” (ahogy Morvai látta), vagy valami egészen más volt, arról Morvai és az izraeli nagykövet gyökeresen eltérő álláspontot alakított ki; magunk tartózkodnánk az állásfoglalástól e kérdésben. Annyi bizonyos, hogy a zsidó állam bepanaszolta Morvai eljárását a CEDAW-nál, ám a panaszt a bizottság visszautasította. Morvai pedig Pető jelölését a magyar kormány Izrael felé intézett „sajátos bocsánatkérésének” nevezte.

                                                   *

Ezzel ismét a Magyar Fórum második oldalának egzotikus világába csöppenünk, hiszen Morvai nem állít mást, mint hogy a magyar kormány a befolyásos cionista kinevezésével engesztelte volna ki az alulreprezentáltság-ügyben kiakadt izraeli kabinetet, amely – a fenti logikát követve – Morvai bátor beduin-ügyi kiállásáért kárpótlásul négy évre effektíve megkapta volna ajándékba Magyarország CEDAW-beli helyét. „Már ezt is” – tenné hozzá Csurka István, és sóhajtana egy nagyot.

A huzavona felemás eredménnyel zárult: Pető Andrea nem lett a CEDAW magyar tagja, de Morvai tagsága is megszűnik, így Magyarország képviselet nélkül marad a szervezetben.

Valószínűleg nem ez a legrosszabb megoldás a számunkra.

A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.

Comments are closed.