Népszabadság * olvasói levelek * 2006. augusztus 4.
– Igazgató úr, egy kisnyugdíjas beesett a ragadozók ketrecébe és megette az oroszlánt! Kép: Szmodis Imre
Zöld gyep, zöld asztal
Az MLSZ zűrös anyagi okok miatt a másodosztályba száműzte a Ferencvárost, a magyar labdarúgás egyik tradicionális zászlóshajóját. Az MTK baráti körének egyik vezetőjeként mélyen együtt érzek fradista barátaimmal, mert jó okom van utálni, ha a sportkérdések nem a zöld gyepen dőlnek el.
Az MTK-t a negyvenes évek elején a fasizálódó magyar sportvezetés leparancsolta a pályáról. (Éppen a Ferencváros sportszerető vezetői és szurkolói álltak ki az ősi rivális mellett.) De a későbbiekben is gyanús pontlevonások, sunyi gáncsoskodások sújtották a csapatot. Legutóbb a 2004-2005-ös szezonban, amikor az Egervári-ügy miatt levont egy büntetőpont fosztotta meg csapatomat a második helytől és az UEFA Kupában való indulástól. Az MTK – hosszú története során, persze más okokból – kétszer esett ki a másodosztályba. Ezért mondhatom fradista barátaimnak, ne keseredjenek el: az MTK a kilencvenes évek elején Bicskei Bertalan vezetésével 22 pont előnnyel, Guinness-rekorddal tért vissza az első osztályba. Most jött el az idő, hogy megmutassák: mit ér a Fradi-szív. Álljanak a csapat mellé. Ha rendezik a körülményeket (az MTK-ba ekkor érkezett Várszegi Gábor), akkor bizonyára fognak találni olyan egyént vagy csoportot, aki hajlandó megfelelő színvonalon működtetni az egyesületet. Én hiszem és remélem, hogy miként a múltban, úgy a jövőben is lesz még sok-sok örökrangadó.
Molát Ferenc
Budapest
Sírmentő diákok
A Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola diákjai és tanárai közel tíz éve újítanak fel egy-egy vidéki zsidó temetőt nyári tábor keretében. E hagyományt folytatva az iskola judaisztikai diák kutatótábora 2005 júniusában Öcs község közel hatvan éve elhanyagolt zsidó temetőjét hozta rendbe.
Ezért meglepődve olvastam Sírmentő csapatok a Völgyben (július 22.) című cikküket. Itt tévesen az szerepel, hogy az öcsi zsidó temetőt Szőke András és barátai hozták rendbe. Mindebben az elhanyagolt temetők rendbetételét, gondozását tartom a legfontosabbnak, mégsem hagyhatom szó nélkül ezt a tévedést, mert az méltánytalan lenne a lauderes gyerekekkel és tanárokkal szemben, akik a temetőben dolgoztak.
Ezzel együtt Szőke András egyéb (a cikkben is említett) érdemeit elvitatni nem szeretném, további munkájához jó egészséget kívánok.
Kósa Tamás
A Lauder Iskola tanára
