A második világháború előtt több hazai „cigányrendelet” született
A holokauszt roma áldozataira emlékeztek Budapesten, az Országos Cigány Önkormányzat Dohány utcai székházánál. Augusztus másodikán számolták fel 1944-ben Auschwitzban a cigánybarakkokat, háromezer romát öltek meg egyetlen nap alatt. A holokauszt minden tizedik és az auschwitz-birkenaui megsemmisítő tábor minden harmadik áldozata magyar volt: zsidó vagy roma.
A második világháború előtt több hazai „cigányrendelet” született, és 1929-től évente kétszer szerveztek országos „cigányrazziákat”. 1944 novemberében megindult a roma családok összeszedése és internálása Zala, Veszprém, Vas, Baranya, Somogy, Tolna, Komárom, Győr, Sopron és Pest megye településeiről. A Pest környéki romákat gyermekestül szedte össze a helyi csendőrség, és az óbudai téglagyárba kísérték őket. Innen marhavagonokban szállították őket Dachauba november 10-én, majd a nőket és gyerekeket továbbvitték Ravensbrückbe. A Dunántúlról deportált romák jó részét a komáromi Csillag-erődben gyűjtötték össze.
Az egyik szemtanú így emlékezik: „Novemberben már kutya hidegek voltak, hely már nem volt. A kisgyerekek megfagytak tucatjával. Azokat a latrinába dobták.”
A Csillag-erődből később a munkaképes korú férfiakat és nőket deportálták, az idősebbeket és a gyerekeket hazaengedték. A koncentrációs táborokba továbbhurcolt férfiak és nők túlnyomó többsége soha nem tért vissza.
Auschwitzban az egyik legnagyobb probléma a vízhiány volt: a krematóriumok nagyon sok vizet használtak el, a tábor környékén a talajvíz is szennyezett lett. Egyedül az őröknek osztottak ásványvizet. Lucie Adelsberger, a láger egyik doktornőjének visszaemlékezései szerint „semmi nem tudta megakadályozni a gyerekeket az ivásban. Utolsó kenyéradagjukat odaadták egy pohár fertőzött vízért, és amikor már nem tudtak felállni, éjszaka négykézláb az ágyak alatt a víztartó edényekhez csúsztak és kinyalták”.
Mengele és kollégái több „orvosi” kísérletet hajtottak végre cigányokon: kísérleteztek azzal is, meddig tudnak életben maradni azok, akik csak sós vizet kapnak. 1945 januárjában 120-140 cigánylányt sterilizáltak a ravensbrücki táborban, a legfiatalabb közülük 8 éves volt.
Rostás Jánosné is azok között volt, akit meddővé tettek. „Nekem nem volt gyerekem, mert kaptuk azokat az inekciókat, hogy ne legyen gyerek, nem csak én kaptam, mindenki kapott. Nagy injekciókat kaptunk, nekem vérmérgezésem lett, mentem a némethez, hogy adjanak rá orvosságot. Azt a fekete kocsikenőcsöt adták, amitől még jobban beteg lettem.” Himmler 1944 nyarán adott parancsot az Auschwitzi cigánytábor felszámolására. 1944. augusztus 2-án mintegy 2000, főként még munkaképes romát más táborokba szállítottak, a többieket (3-4 ezer embert), a gázkamrákba terelték. A cigánytábor lakói – egy lengyel túlélő visszaemlékezése szerint – rendkívüli ellenállást tanúsítottak: „egyik éjjel a férfiak tábora több ezer ember kiabálására ébredt. Amint kiléptünk a barakkokból, láttuk mi történt. A cigányok táborát fényszórókkal világították meg, az SS-ek mindenkit ötösével sorbaállítottak, hogy a krematóriumba vigyék őket. Szerencsétlenek minden erejükkel ellenálltak: olyan hangosan kiabáltak, hogy egész Birkenauban hallatszott. A dulakodás egész éjjel tartott, de reggelre a tábor üres volt”.
Erős Ferenc pszichológus a roma holokausztról úgy véli, nagyobb társadalmi akadályokat kell leküzdeni ahhoz, hogy ez a téma úgy jelenjen meg a magyar társadalom köztudatában, mint a zsidó holokauszt.
Tóth Andrea, Roma Sajtóközpont
