A roma holokauszt emlékezete
Hírszerző információ 2006. augusztus 2. 10:02
1944 augusztus másodikán egyetlen éjszaka alatt négyezer romát megölve felszámolták az auschwitzi cigánytábort. Az európai romák ezen a napon emlékeznek a meggyilkolt mintegy félmillió európai romára. A magyarországi áldozatok számát ötezer és ötvenezer ember között becsülik a szakértők.
1/2. oldal » A nyilvántartásba vételtől a deportálásig
Az 1940-es években a magyarországi romák üldöztetése már komoly hagyományra támaszkodhatott: 1916-ban rendeletet hoznak a „kóborló” cigányok nyilvántartásba vételére, testi megjelölésükre, a renitensek állami munkatáborba helyezésére; 1928-ban országos cigányrazziák megtartásáról, melyeket 1929-től évente legalább kétszer szerveznek meg.
1934-ben Endre László (a zsidók koncentrációs táborba szállítását később államtitkárként szervező hivatalnok) követeli a kóbor cigányok koncentrációs táborba zárását és a férfiak sterilizálását.
1940. augusztus 1-én a csendőrség bevezeti az ujjlenyomat alapján történő országos cigánynyilvántartást. 1941-ben a magyar hatóság a német hadműveleti területekre hajt több mint ezer kárpátaljai romát – ahol többségüket megölik. 1943-tól folyamatosan hurcolnak romákat kényszermunkára, állami birtokokra, több megyében mezőgazdasági kényszermunkatáborokat, 1944-től pedig országszerte cigány gyűjtőgettókat hoznak létre.
Magyarországi romák deportálása
Murzsa Miklósnét, Gyöngyit 14 éves korában több száz társával vitték az újfehértói kiürített „zsidógettóba”, öregektől csecsemőkig mindenkit. Csak az orosz csapatok bevonulása után szabadultak. Voltak példák mentőakciókra, egyes hivatalnokok kiállására, vagy az intézkedések elszabotálására is a település roma közössége érdekében.
Gyöngyi így emlékszik az újfehértói asszonyokra: „sirattak a magyar asszonyok, ide jöttek a kapukra sírni, hogy minket itt láttak, hogy idehozták a cigányokat. Ezek a jó magyar emberek hoztak zsákokkal nekünk ebédet”.
A „megbízhatatlanok” megsemmisítése
1944 nyarán romákat dolgoztatnak katonai munkatáborokban, augusztustól pedig cigány munkaszolgálatos századokat állítanak fel, melyeket cigány razziák útján, a csendőrségi-, katonai- és cukorjegy-nyilvántartások alapján töltenek fel az ország egész területéről.
Pikali Mihályt tizenhat évesen Hódmezővásárhelyről vagonírozták be mintegy háromszáz helyi társával együtt. Rahón, a katonai lágerben kellett bunkereket építeniük.
Lakatos Józsefnek októberben kellett volna „rendes” besorozott katonaként bevonulnia. Ehelyett a cigánytelep összes fiatal férfijával együtt csendőrök vitték el Kiskunfélegyházára, majd Szekszárdra, honvédok által felügyelt munkaszolgálatra, ahol futóárkokat kellett ásniuk. A zászlóalj akkor bomlott fel, amikor Iregszemcsén beérték őket a szovjet csapatok.
1944 júniusától nagy számban kerülnek Magyarországról romák különböző német megsemmisítő táborokba a „megbízhatatlanok” internáló táboraiból. Szabolcs-Szatmár megyében minden nagyobb város mellett „gettótábort” létesítenek, és külön cigány munkatábor áll Szekszárdon, Véménden, Szentkirályszabadján, Pécsváradon, Marcaliban, Sárváron, Újhartyánban, Baján, Nagykátán.
1. A nyilvántartásba vételtől a deportálásig
