Augusztus 2-ról 3-ra virradó éjjel a roma holokausztról emlékezik a világ. 1944-ben ezen az éjszakán számolták fel Auschwitzban a cigánytábort. Az ott maradt közel 3000 ezer romát gázkamrába küldték. De hogyan is jutottak oda az áldozatok, akik többségükben német állampolgárnak születtek? A válasz egyszerű: a fajelmélet politikai képviselői, a nácik által.
A romák többsége, már akiket egyáltalán beengedtek a nyugat-európai országokba letelepedett és igyekezett beilleszkedni a helyi társadalomba. Némelyikük, különösen zenészi képességei miatt, kiemelkedett és népszerűvé vált az emberek előtt. A romák egy másik rétege ragaszkodott hagyományos vándor életmódjához, és ennek megfelelő szakmákat űzött. A XIX. század vége és a XX. század eleje, és annak nagyarányú iparosodása azt eredményezte, hogy a romák jelentős része elvesztette hagyományos munkáját.
A Német Birodalomban a hatóságok már ettől az időtől fogva különös figyelmet fordítottak az életmódjában, szokásaiban és gyakran bőrszínében is különböző csoportra. Megkezdődött a romák összeírása. Ez az első világháborút követően is folytatódott, és mire a nácik hatalomra kerültek már közel húszezer roma szerepelt a nyilvántartásokban. Magyarországon is hasonló tendencia zajlott. 1928-ban a Belügyminisztérium egyik rendelete előírta az évente kétszeri cigányrazziát, amely törvényes alapot nyújtott a romák zaklatásához.
A náci Harmadik Birodalom legfőbb célja az államon belüli faji tisztaság megvalósítása volt. Ez szülte többek között a zsidók elüldözésének, majd megsemmisítésének programját. A párt ideológusainak instrukciójára felállították a Fajhigéniai Intézetet, amely minél több minta felvételével kívánta meghatározni a tiszta árják jellemzőit. És persze minden ettől eltérő devianciát is. A romák, mivel árjáknak (Indiából származóknak) tartották őket, kezdetben dilemmát okoztak a náciknak. Végül egy a bűnözésről szóló birodalmi törvény eredményeként gyakorlatilag az összes romát aszociálisnak nyilvánították.
Kezdetben a városok mellet már amúgy is létező cigánytáborokban telepítették le. Ezeket rendőri őrizet és felügyelet alá vonták. A körülmények nagyon primitívek és elviselhetetlenek voltak. A városi tanácsok cinikus érvelése alapján: „ezeken az állapotokon nem kell változtatni, mert a cigányok számára ez a természetes.” Egy idő után ezekre a telepekre költöztették azokat a romákat is, akik már a városokban állással bírtak és saját lakásaikban éltek. Ezt követően a romákat is beillesztették a koncentrációs táborokba. A férfi és női táborokban a lehető legbrutálisabb bánásmódnak tették ki őket.
A háború kitörését követően a megszállás alá került területeken a romák gyakran hasonló sorsra jutottak, mint a zsidók. Különösen a Szovjetunió elleni ideológiai háború megkezdése után, amikor az Einsatzgruppék gyilkos munkájának százával és ezrével estek áldozatul a romák is. A magyar romák ezalatt a magyar hadsereg keretein belül fegyverrel harcoltak.
1941-ben Himmler, az SS birodalmi marsallja kiadta az utasítást arra, hogy a Birodalomban élő cigányokat keletre kell áttelepíteni. Sokukat a varsói vagy a lódzi gettókba, illetve táborokba szállították. Röviddel ezután létrejött Auschwitz-Birkenauban létrejött a cigánytábor. Ez tulajdonképpen családi tábor volt. A romákat nem szelektálták és akkor még nem is küldték gázkamrába. Viszont olyan viszonyok között éltek, hogy a mosdatlanság, a hiányos étkezés és a különböző betegségek miatt rengetegen elpusztultak. Rudolf Höss, Auschwitz parancsnoka, amikor meglátogatta a tábor eme részét azt látta, hogy a romák úgy néznek ki, mint a leprások, a bűz és a mocsok leírhatatlan volt. Auschwitzban működött Mengele doktor és több kollégája, akik élő embereken, gyakran ikreken és romákon kísérleteztek. Mindezt persze a fajnemesítés eszméje alapján tették. Kísérleteikkel sokakat megöltek, vagy egy életre megnyomorítottak.
1944 tavaszán a magyar zsidók deportálásnak első napján az SS fel akarta számolni a cigánytábort. Valaki azonban előre szólt a romáknak, így azok késekkel, botokkal felfegyverkezve várták az őröket. Ellenálltak, és mivel a „magyar akció” kezdetekor a nácik nem akartak megkockáztatni egy lázadást ezért elhalasztották tervüket. Augusztus 2-án délelőtt szelekció volt a cigánytáborban. A munkaképes férfiakat és nőket, mintegy kétezret kiválasztottak és marhavagonokban a különböző táborokba szállítottak. A többieket éjjel erőszakkal a gázkamrákhoz vitték, beszorították őket a vetkőző helységekbe, majd a gázkamrákba. A romák, akik nagyon jól tudták mi következik így kiabáltak. „Mi birodalmi németek vagyunk, nem tettünk semmi rosszat. Miért akartok minket megölni?” Ez azonban nem hatotta meg a gyilkosokat.
