Forrás: Népszava

Elkeseredés és düh kerítheti hatalmába az embert a kánai tragédia után. Elkeseredés amiatt, mert az Izraeli bombázások okozta hatvannál is több áldozat túlnyomó többsége ártatlan ember, s a halottak fele gyermek. Düh azért, mert a Hezbollah Izrael konfliktusában a két fél már minden határon túlment, fittyet hánynak az alapvető emberi jogokra, nem törődnek az ártatlan emberek életével. Makacs, önös érdekeik szerint cselekednek.

Izrael azt állította ugyan, hogy a súlyos tragédiáért csak a libanoni síita szervezetet terheli a felelősség, mert civileket élőpajzsként használ, ám ez a megközelítés, szó ami szó, kissé cinikusan hangzik, amikor ilyen sokan haltak meg ártatlanul a konfliktusban. Nem lehet kétséges: mindkét fél ugyanannyira hibáztatható a történtekért.

Kána, e Bibliai város (mint az Újszövetség beszámol róla, Krisztus egy menyegzőn itt változtatta a vizet borrá) már nem először válik a közel-keleti öldöklés drámai szimbólumává. A Hezbollah 1996-ban Izraelt lőtte. A síita szervezet az ENSZ főhadiszállásától 300 méterre állította fel ágyúit. Az UNIFIL központjában menekültek ezrei leltek menedékre. Ám a béke földje helyett a halál, a pusztulás fogadta őket: az izraeliek eltévesztették a célpontot, az ENSZ-központot találták el: 102 személy vesztette életét.

Az akkori akciónak messzemenő következményei lettek. A világot annyira sokkolta és felháborította az ártatlanok halála, hogy Izrael nem folytathatta a Hezbollahhal szembeni támadásait. Sőt, az akciót elrendelő Simon Peresz miniszterelnök elvesztette a parlamenti választást, mert az arab ajkú lakosság bojkottálta a részvételt, elsősorban a kánai vérengzés miatt.

A mostani kánai tragédia a nemzetközi közösségek felelőssége is. A múlt heti római konferencia teljes kudarccal zárult, mert a világ hatalmai képtelenek közös nevezőre jutni arról, miként érjék el a tűzszünetet. Washingtonnak változtatnia kellene eddigi halogató stratégiáján, s végre valóban aktív lépéseket kellene tennie a tűzszünet elérése felé. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok nélkül aligha valósítható meg a tűzszünet. Sajnos azonban úgy tűnik, Washington továbbra sem változtat álláspontján. Ez pedig rendkívül aggasztó, hiszen a bizonytalan helyzet, az öldöklés, a fokozódó reménytelenség az iszlám radikálisok malmára hajtja a vizet. Ám ami a legfontosabb kérdés: lehet bármiféle politika fontosabb az ártatlan emberek védelménél?

Rónay Tamás

Comments are closed.