Világszerte megdöbbenés fogadta, hogy Dél-Libanonban, a Bibliából is ismert Kána faluban az izraeli légitámadás következtében mintegy hatvan menekült vesztette életét, köztük 37 gyermek. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter asszony mellett a világ megannyi politikusa fejezte ki sajnálkozását és megdöbbenését a tragédia nyomán. Rice első ízben bírálta közvetetten Izraelt, ám az azonnali tűzszünetet továbbra sem támogatja.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy a szörnyű tragédia milyen hatással lesz a tűzszünet elérésére irányuló nemzetközi erőfeszítésekre. Egyes vélekedések szerint meggyorsíthatja ezt a folyamatot, míg mások úgy vélik, hogy a tragédia nyomán minden eddigi erőfeszítés kudarcba fulladt. Erre utalhat, hogy a bombázás után Libanon nem volt hajlandó fogadni Rice külügyminiszter asszonyt. Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztzonságpolitikai főképviselője ugyancsak élesen kikelt az izraeliek akciójával szemben. Mint fogalmazott, semmi sem igazolhatja a támadást. Megdöbbenésének adott hangot Margaret Beckett brit külügyminiszter asszony, aki ugyanakkor közvetlenül nem volt hajlandó Izrael elítélésére. Fuád Szinjóra libanoni kormányfő szerint a menekültek bombázása „háborús bűn”. Az egyébként Washington-barát jordániai uralkodó, II. Abdalláh király „szörnyű bűntettről” beszélt. Jacques Chirac francia köztársasági elnök úgy vélte, a támadás „megbocsáthatatlan”. XVI. Benedek pápa a fegyverek azonnali letételére szólított fel.
Izrael sajnálkozását fejezte ki az eset miatt, és vizsgálatot rendelt el. Miri Eiszin kormányszóvivő „szörnyű tragédiát” emlegetett, s mint mondta, utánajárnak, mi vezetett a tévedéshez. Ehud Olmert izraeli miniszterelnök úgy foglalt állást, senki nem adott parancsot az izraeli katonáknak ártatlan civilek elleni támadásra.
A tegnapi támadás kísértetiesen emlékeztet az 1996. évi ágyútűzre, amely – ugyanebben a Kafr Kanában! – tévedésből egy ENSZ-táborba csapódott, ahol libanoni polgárok kerestek menedéket, és amelynek több mint százan estek áldozatul. Az emlékezetes incidens kényszerítette annak idején az izraeli vezetést, hogy szüntesse be az akkori katonai akcióját Libanonban.
A kánai bombázás első következménye tehát Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter bejrúti látogatásának lemondása volt. Rice a tűzszünet feltételeiről tárgyalt volna a libanoni vezetőkkel, de Fuád Szinjóra libanoni miniszterelnök azt üzente, hogy elsősorban a tűzszünetnek kell életbe lépnie és csak azután kezdődhetnek el a tárgyalások a tűzszünet politikai feltételeiről. Lehetséges, hogy a sorrend megváltozik, de a tűzszünet feltételei már körvonalazódnak és elérése tegnap reggel még nem tűnt túl távolinak. Elérhető közelségbe került, miután a libanoni kormány egyhangúlag – tehát a Hezbollah-miniszterek szavazataival is – elfogadta Szinjóra kormányfőnek a múlt heti, római közel-keleti konferencián előterjesztett tervét. A Hezbollah vezetője, Haszan Naszrallah sejk beleegyezett abba, hogy a bejrúti kormány vezesse a tárgyalásokat az elrabolt katonák szabadon bocsátásáról és a tűzszünet feltételeiről. A tervek szerint Dél-Libanonban csak a libanoni hadsereg lehet majd az egyetlen fegyveres erő; nemzetközi csapatokat telepítenek az izraeli határszakaszhoz és a szír-libanoni határvidékhez, hogy megakadályozzák az Izrael elleni támadásokat és az újabb fegyver-szállítmányokat Szíriából. Véleménykülönbség tegnap reggelig csak abban mutatkozott, hogy az amerikaiak elképzelése szerint a tűzszünet rögtön a Biztonsági Tanács szerdán esedékes határozata után lépett volna érvénybe, míg Izrael ezt a nemzetközi egységek dél-libanoni megjelenéséig kívánta halasztani. Lehet, hogy éppen a tegnapi Kafr Kana-i bombázás miatt lesz Izrael kénytelen elfogadni az amerikaiak elképzelését.
A Hezbollah a hét végén egyébként 200-nál több rakétát lőtt ki izraeli célpontok felé. Több ember megsebesült, a rakéták néhány helyen anyagi károkat okoztak.
Népszava online