Forrás: Magyar Hírlap

Geopolitikai szemle

Vajon valóban egzisztenciális veszélyt jelentenek-e Amerikának az iszlamista radikálisok? Ezt a lényegbe vágó kérdést tette fel Francis Fukuyama a The National Interest 2004-es nyári számában megjelent tanulmányában, amelyben bejelentette szakítását a neokonzervatívokkal. Az a nyelvezet, tette hozzá, amely szerint Amerika „elkeseredett és könyörtelen háborúban áll egy olyan ellenséggel, amely a nyugati civilizáció megsemmisítésére tör”, arra talán alkalmas lehet, hogy Izrael, egy „kérlelhetetlen ellenségektől körülvett, kis és sebezhető állam” stratégiai helyzetét leírja, de értelmetlenné válik, ha a világ egyetlen szuperhatalmának a helyzetére alkalmazzák.

A döntését bővebben kifejtő, ez év áprilisában megjelent könyvében (America at the Crossroads) Fukuyama ezt az Izraellel kapcsolatos „érvrendszert” mellőzte. Bár – mint az előszóban, megjegyezte – a Bush-kormányzatnak az izraeli-palesztin konfliktus kezelésénél is megannyi dolgot másként kellett volna csinálnia, s az amerikai külpolitika nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nemcsak az úgynevezett dzsihádisták, hanem a muszlimok jelentős tömegei is Amerika-ellenessé váltak, a Bush-kormányzat igazi próbája e kérdésben az elnök második mandátuma idejére esik.

Nos, úgy tűnik, Izrael Libanon elleni újabb háborújának feltétlen támogatásával az amerikai külpolitika elszigeteltsége minden eddiginél nagyobb méreteket öltött. Az máris nyilvánvaló, hogy az izraeli hadsereg nem éri el a célját, vagyis képtelen lesz megsemmisíteni a Hezbollahot. Amerika pedig nem lesz abban a helyzetben, hogy NATO-szövetségeseit rábírja egy ütőképes, a Hezbollah teljes lefegyverzését végrehajtó békeerő kiküldésére. Ez a szinte biztosra vehető katonai és politikai fiaskó, amely nyilvánvalóan hozzáadódik az iraki katasztrófához, olyan folyamatokat indíthat el, amelyek alapvetően megváltoztathatják a washingtoni külpolitika irányát – általában is, de az Izraellel fenntartott kivételes kapcsolat tekintetében különösen.

E valószínű fordulatnak az előjelei már korábban megmutatkoztak. Tony Judt a május 23-i The Financial Timesban megjelent cikkében arra figyelmeztetett, hogy „a feltétlen amerikai támogatásba vetett bizalom Izrael vesztét okozhatja”. Izrael csak Amerikába kapaszkodhat, amely nagyhatalom, „és a nagyhatalmak érdekei felülírhatják még a hozzájuk legközelebb álló kliensállamok lokális rögeszméit is”. Igaz, írta Judt, hogy John Mearsheimer és Stephen Walt idén márciusban csak a London Review of Booksban tudta leközölni az izraeli lobbiról szóló tanulmányt, mert egyetlen jelentősebb amerikai lap sem vállalkozott rá, „de a lényeg az, hogy tíz évvel ezelőtt egyáltalán nem tudták volna publikálni”. Most viszont, legfrissebb számában, az egyik mérvadó amerikai külpolitikai folyóirat, a Foreign Policy bocsátotta vitára a kérdést. Az Izraelt „stratégiai tehertételnek” minősítő szerzőpáros fórumot kapott, és – a három elég erőtlen kritikát elkönyvelve -, megelégedéssel nyugtázhatta, hogy nem kisebb személyiség állt ki mellette, mint Zbigniew Brzezinski.

Molnár Gusztáv

geopolitikai szakértő

Comments are closed.