Az elmúlt hetek múzeumátszervezési ügyétől hangos ma is sajtó. Petrányi Zsoltot a Műcsarnok főigazgatóját különösen nehéz helyzetbe hozta a június végi kormányhatározat, mely az általa vezett közintézményt önálló gazdasági intézménnyé alakítja.
Bár szeptember elsejére az intézményvezetőktől konkrét terveket kér a minisztérium, Petrányi Zsolt és számos vezető kollégája azonban nem tudja pontosan mit is várnak tőlük, hiszen nem világos, hogy jövőre és a későbbiekben mekkora állami támogatásra számithatnak. Schneider Márta a miniszérium kulturális ügyekért felelős szakállamtitkára lapunknak is és a Műcsarnok vezetőjének olyanformán nyilatkozatott, hogy nincs tervben az intézmény állami költségvetésének szűkítése. Az azonban világos, hogy az átszervezéssel olcsóbb, nagyobb hatékonysággal gazdálkodó, több saját bevételt termelő kiállítási csarnokot szeretnének látni a Szalai utcából a Hősök terén. Ezzel nincs is semmi baj, hangsúlyozza az egy évvel ezelőtt főigazgatóvá avanzsáló művészettörténész. Nem kell közalkalmazottaknak dolgozni a Műcsarnokban, s nincs szükség csaknem nyolcvan fő sürgés-forgására. Az európai kunsthallék esetében is inkább csak a fenntartás költségeit állja a köz. A kiállításokra pályázatok, szponzorok és a jegybevételek teremtenek pénzügyi alapot. Bár ez utóbbi csak csekély mértékben. Merthogy Európa más részein is néhány ezer főállású kiállításjárón kívül bizony csak néhány eltévedt túrista hűsöl a kortárs képzőművészetet bemutató terekben. Petrányi szerint Magyarországon csak a MEO Serrano kiállítása tudott a nullszaldónál valamivel jobb eredményt elérni a kortárs képzőműszet terén.
A kortárs képzőművészet – legalább is az a része, amelyet a szaklapok, a biennálék kurátorai, a művészettörténészek jelentősnek tartanak – sem itthon sem európa boldogabbik felén nem él meg a piacon. Petrányi ezért csak úgy tudja elképzelni az intézmény átalakítását, hogy az állam nem vonul ki a kiállítások (rész)finanszírozásából sem. A főigazgató több fórumon világossá tette, nem hajlanó folytatni elődje filozófiáját, mely olyan jövedelmező nagykiállításokat hozott a Hősök terére, melyek nem tartoznak a Műcsarnok profiljába. Így került ide például a százmilliós jegybevételt termelő „Négyszáz év francia festészete” című, a kulturddiplomácia segítségével idehozott tárlat. A szakmában többen bírálták Fabényi Júlia akkori főigazgatót, hogy barokk vásznakat akaszt a kortárs képzőméveszet temlomába, ám az ő hangjukat a hangos közönségsiker elnyomta. Mégsem volt hatástalan, hiszen, hiába volt a kiállítás 300 ezer látogatója, 180 millió forintos jegybevétele, tavaly mégsem Fabényi lett a befutó a Műcsarnok főigazgatói pályázatán.
Petrányi figyelmeztet, azért sem lenne hasznos a Műcsarnok számára a nagy kiállítások befogadása irányába menekülni, mert a nézőcsúcsok döntögetésének hamarosan vége szakad. Hiszen az áttörés megtörtént a Monet tárlattal, a magyar közönség az utóbbi években hozzászokott, hogy itthon is láthatók azok a kiállítások, amelyekért korábban Bécsbe kellett utaznia. Nem véletlen, hogy ma már nem állnak sorok a megatárlatok előtt. S hozzá tehetjük, a fenntartó minisztérium frazeologiájában is háttérbe szorulnak az efféle programok. Petrányi inkább a tiszta ingatlanhasznosítást – a termek bérbeadását – támogatja a bevételnövelések terén, mint a profilba nem tartozó tárlatok rendzését.
A Műcsarnok meglehetősen haloványra sikeredett idei évada után úgy tűnik erősítés várható jövőre. A decemberben nyíló skandináv kiállításra Svédoszág, Norvégia, Finnország és Izland kortárs képzőművészetének új vonala érkezik hazánkba. Lehetőség nyílik a skandináv kultúrafinanszírozási modell tanulmányozására is. Ők ugyanis hatalmas állami és szponzori pénzeket juttatnak a művelődésre, belátva, hogy ez által tudnak a leghatékonyabban beleszólni az európai diskurzusba. Igazi sztárokat is ígér Petrányi jövőre, például Luc Tuymans tárlatát. A belga művész azon kevesek közé tartozik, akinek sorban állnak a gyűjtők egy egy alkotásáért. Nagy dobás lesz a Kempelen Farkas műveit magukba foglaló kortárs képzőművészeti kiállítás, ahol megszólal a magyar mester beszélőgépe, és látható lesz az elhíresült sakk- automata is. Egyelőre még csak terve – a Vitra Desing segítségével – létrejövő kiállítás. A Bauhausos Breuer Marcell és Zalotai Elemér építész köré szerveződő tárlat a valóság és utópia viszonyát tárgyalná, különösen az építészet terén. A magyar közönség láthatná az inkább csak designerként tisztelt Breuer építészeti munkásságát is. Pertányi megbízatása lejártáig, 2010-ig szeretne létrehozni egy három évente megrendezendő kortárs képzőművészet, filmet, építészett és kortárs zenét bemutató fesztivált, ami pótolni hivatná a szakemberek által évek óta szorgalmazott képzőművészeti biennálét.
Hamvay Péter
Három az egyben
Kevés magyar képzőművész világhírű. El-Hassan Róza mindenestere az. Rendre szerepelnek művei a legjelentősebb nemzetközi biennáélékon. A Műcsarnok most életemű kiállítást rendezett a művésznő alkotásaiból, mely oktober 1-ig áll nyitva. El-Hassan Róza művei mellett a nemrég elhunyt izraeli-magyar béke aktivista Sik Toma tüntető-táblái is megtekinthetők, mint különös performane. A patinás épület apszisában és egyes termeiben Dan Perjovshi román művész dolgozik. Grafitiszerű rajzaival a magyar és nemzetközi eseményekre reflektál. nem távozunk üres kézzel a tárrtaról, ha betérünk az e-flux videokölcsönzőbe. Itt több, mint 600 képzőművészeti videóból kölcsönözhetünk néhány napra egyet-egyet. Ez a projekt is a kiállítás része.
Hamvay Péter