G. Fehér Péter, vilag@hetivalasz.hu
Az izraeli hadsereg már átlépte a libanoni határt, és feltételezések szerint egy harminc kilométer széles sávból akarja a Hezbollah fegyvereseit kiszorítani. A térségben tárgyaló amerikai külügyminiszter tűzszüneti tervében is szerepel az ütközőzóna létrehozása. A libanoni kormány és a Hezbollah elutasította a kezdeményezést.
A jelenlegi helyzetben az a legfőbb kérdés, hogy a helyinek minősíthető konfliktus kiszélesedik-e. Elképzelhető, hogy Szíria és Irán akár önszántából, akár külső provokáció hatására bekapcsolódik a libanoni válságba. A Hezbollah és Izrael harca így regionális konfliktussá is bővülhet, amennyiben a zsidó állam kiterjeszti hadműveleteit a Hezbollah támogatóira, Szíriára és Iránra.
Az összes hivatalos izraeli nyilatkozat Damaszkuszt és Teheránt vádolja azzal, hogy a konfliktust ki akarja szélesíteni. A Hezbollahra tényleg csak Szíriának és Iránnak van befolyása, tehát ha Izrael teljesen fel akarja számolni a szervezetet, akkor annak bázisait Iránban és Szíriában is szét kell zúznia. Katonai értelemben nem biztos, hogy Izraelnek az az érdeke, hogy ezt a két jelentős közel-keleti országot belerángassa a konfliktusba, és ezzel a válságot az egész térségre kiterjessze. Ebben az esetben ugyanis teljesen az Egyesült Államok segítségére lenne szorulva, amelyet Washington nyilván csak vonakodva adna meg az iraki válság közepette. Viszont a későbbi diplomáciai tárgyalásokból nem lehet a két országot kihagyni, mert Damaszkusznak és Teheránnak – Bejrút mellett – garantálnia kell majd, hogy a Hezbollah teljesíti az esetleges megállapodást.
Szíriának sem érdeke, hogy Izraellel katonai konfliktusba kerüljön. A szír hadsereg ugyanis sokkal gyengébb, mint az izraeli, és Damaszkusz most kevesebb ország támogatására számíthat, mint korábban. Így például Líbia kiegyezett az Egyesült Államokkal, és Kadhafi ezredes ma sokkal jobban alkalmazkodik az amerikai politikához, mint azt korábban bármely washingtoni politikus remélte volna. Tulajdonképpen Amerika elvárásai Szíriával szemben is hasonló, mint Líbiával: nem a rezsim leváltását akarja kikényszeríteni, hanem annak viselkedését megváltoztatni. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter, aki a napokban kereste, keresi fel a térség országait, egyértelművé tette: nem engedhető meg a Hezbollahnak, hogy az egész térséget belerángassa a háborúba.
Basar al-Aszad szír elnök belpolitikai „fogyasztásra” szánt beszédeiben a nyilvánosság előtt változatlan retorikát alkalmaz, továbbra is kemény szavakkal illeti Amerikát és Izraelt. A szíriai álláspont azonban a színfalak mögött, ahogy erre Marvan-al Kabalan, a damaszkuszi egyetem politikai tudományok professzora már felhívta a figyelmet, erősen „fellazult”. Damaszkusz több pontban is hajlandó elfogadni Washington álláspontját, így együttműködne a palesztin hatósággal, és valamilyen megállapodásra is kész Izraellel. A dél-libanoni konfliktus kiterjedésétől Szíria nem sokat remélhet, legfeljebb azt, hogy visszaszerez valamit a tavaly megingott libanoni befolyásából.
Teherán szempontjai könnyebben érthetők. Irán regionális nagyhatalmi szerepre tör. E státus megszerzéséhez pedig az Izrael elleni könyörtelen és sikeres harc szükséges, különben – Irak „kiesésével” – a perzsa állam a térség legnagyobb országaként sem lesz képes hatalmi terveinek megvalósítására. Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök híres vagy inkább hírhedt Izrael-ellenességéről. Eddigi kijelentéseit nemrég azzal tetézte, hogy azt javasolta Izraelnek: pakoljon össze és menjen, ahová akar.
A zsidó állam azzal vádolja Iránt, hogy köze volt katonáinak elrablásához. Mint ismeretes, ez szolgáltatott ürügyet Izraelnek, hogy megtámadja Libanont. Izrael azzal is vádolja Iránt, hogy pénzzel és fegyverrel látja el a Hezbollahot. Az iráni elnök válaszul az összes iszlám országhoz intézett felhívást, hogy szigeteljék el Izraelt és támogatóit. Irán 1982, a Hezbollah megalakulása óta nyíltan támogatja a szervezetet Libanonban. Teherán szerint ez csak vallási kötelék, és nem jelenti azt, hogy fegyverrel is ellátná a radikális iszlám szervezetet. Egyes feltételezések szerint már most is harcolnak iráni alakulatok Libanonban, és az Izraelre kilőtt rakétákat is – ellentétben a hivatalos teheráni közléssel – Iránban gyártották. Valószínű továbbá, hogy a Hezbollahnak ajándékozott fejlett rakétarendszereket szakképzett iráni személyzet kezeli. Teherán borsot akar törni az Egyesült Államok orra alá is, amiért az nyomást gyakorol rá, hogy adja fel atomprogramját. Az sem elképzelhetetlen, hogy Teherán a Hezbollah támogatásának mérséklése fejében rugalmasabb álláspontot szeretne kicsikarni Washingtontól az atomtárgyalásokon. Libanon mindenesetre jó terep az iráni fejlesztésű modern fegyverrendszerek kipróbálására. Az izraeli-libanoni konfliktus elhúzódásával nő annak az esélye, hogy Irán akár önszántából, akár külső provokáció hatására belekeveredik a libanoni harcokba, és ha ez megtörténik, akkor ezt a konfliktust már a harmadik Öböl-háborúnak fogják hívni.
