Népszabadság * E. Fehér Pál * 2006. július 28.
Borisz Paszternak és Olga Ivinszkaja Izmalkovóban, 1958-ban Csalódást okozott a közelmúltban a Borisz Paszternak regényéből, a Zsivago doktorból készített első orosz tévésorozat. Paszternakhoz azonban nem lett hűtlen az orosz közönség.
Szokatlanul nagy sikert aratott egy kilencszáz oldalas (!) Paszternak-életrajz. Lekörözte a detektívregény-iparosokat, az ügyeletes divatírókat, sőt: néhány hete a tavalyi év legjobb könyvének címét is elnyerte. Talán meglepte az eredmény még a szerzőt is, a 39 esztendős Dmitrij Bikovot, aki egyébként hírlapíró: az Izvesztyija és az Ogonyok kommentátora. Mi több: tehetséges költő.
Természetesen a legnagyobb vonzerő a monográfia alanyának neve. Paszternak a múlt század orosz szellemi életének olyan óriása, akinek népszerűségét még az a hivatalos gyalázkodó kampány sem tudta semmissé tenni, amelyet 1958 őszén, a Nobel-díj odaítélését követően indítottak ellene, és amelyet még az egyik főszereplő, Nyikita Hruscsov is igazságtalannak tartott. Paszternakot az orosz közönség olyan költőnek tartotta és tartja, aki talán a leghitelesebben mutatta meg verseiben, prózájában, hogy milyen volt az ország, a nép sorsa. Dmitrij Bikov könyve pedig éppen azt mutatja meg, hogy miként keletkezett ez a monumentális életmű. Nem farag szentet hőséből, ellenkezőleg, azt ábrázolja, hogy a költő azt a sorsot élte, amit az ország: osztozott az illúziókban, kényszerült – igaz, ritkán – kompromisszumokra, megélte a sikert és átélte az üldöztetést.
Bikov szerencsés és boldog emberként ábrázolja Paszternakot. Végül is Paszternakot megkímélte Sztálin: állítólag személyesen törölte őt a likvidálandók listájáról, amit nem tett meg, mondjuk, Babel esetében. Ugyanakkor Paszternak – akkortájt példátlan bátorsággal – megtagadta a terror nyilvános támogatását. Egy ideig az „egyes számú költőnek” számított: 1934-ben, a szovjet írók első kongresszusán Nyikolaj Buharin emelte őt erre a piedesztálra. Aztán Sztálin nemcsak Buharint pusztította el (Paszternak megint csak hatalmas lelki erővel levélben vállalta a szolidaritást a bukott politikussal), hanem Majakovszkijt állította Paszternak helyére. Ezzel sokat ártott Majakovszkijnak, de Paszternak számára inkább jó volt, hogy kikerült a hivatalosság fényköréből. Amúgy is különbözött a forradalomról vallott nézetük. Bikov szellemes megjegyzése szerint: Majakovszkij számára Október állandósult jelen időt jelentett, Paszternak pedig megérezte, hogy ez már visszavonhatatlan múlt. A monográfia azt mutatja meg, hogy Paszternak azért lehetett boldog ember, mert nem félt az igazságtól és nem akart függeni a hatalomtól. És, persze, szerencséje is volt, noha a kiváltságokat soha nem kereste.
Realista életrajzot írt Bikov. Szembeszáll számos Paszternak-legendával. Világosan megrajzolja azt a közeget és azt a helyzetet, amelyben Paszternak Sztálinról szóló költeménye született, amely különben nagyon rossz vers, s a költő híveit ugyancsak meghökkentette. Meglehetősen elterjedt módszer volt az eddigi Paszternak-irodalomban, hogy a költő magánéletét közvetlenül kötötték össze az életmű alakulásával. Szokás, például, a Zsivago doktor keletkezését összekapcsolni a költő utolsó nagy szerelmével, Olga Ivinszkajával. Valójában Paszternak jóval korábban kezdte írni a regényt, mielőtt megismerkedett volna Olgával. Tény az is, hogy Paszternakot közömbösen hagyta zsidó származása: teljesen asszimilálódott, sőt élete utolsó szakaszában a kereszténység eszmevilága vonzotta. Bikov előtt azzal magyarázták Paszternak válását első, zsidó feleségétől, illetve második házasságát egy keresztény nővel, hogy ekként akarta önnön asszimilációját „biztosítani”. Bikov ironikusan jegyzi meg, hogy a válásnak nem volt ideológiai háttere: megunta első nejét és hatalmas botrányok árán kötötte életét a másodikhoz.
Bikov mindent tud hőséről, ugyanakkor nem pletykál. Valószínűleg ez lehet e Paszternak-életrajz sikerének titka. Az orosz olvasó már belefáradt a sok-sok leleplezésbe, amelyben a szovjet korszak bukása után része lehet. Vágyik az igazságra, de a hiteles élet ábrázolására. Dmitrij Bikov nemcsak a költő életét írta meg, hanem lenyűgözően pontos társadalomrajzot adott arról a viharos korról, amelyet Paszternak életének két dátuma: 1890 és 1960 foglal keretbe.
