A diplomáciai mesterség, amióta csak fennáll a világ, mindig képmutató volt. A történelem tele van nagy- és kicsi Talleyrand-okkal vannak köztük tényleg utánozhatatlan mesterei hivatásuknak, de ugyanúgy parányok is. Az amúgy rokonszenves Condoleezza Rice sem kivétel ez alól. Kétségtelenül igyekszik nagy hasznára lenni országának és a világnak, de legújabb kezdeményezése a libanoni tűzszünetre törekvő látványos római találkozó, ékes szóló példája volt a magamutogatásnak. Összeterelni tizenöt diplomatát, hozzájuk ráadásnak az ENSZ főtitkárát, szép első oldal az újságokban, csak éppen mindenki tudta, dűlőre nem juthatnak.
Nemcsak azért, mert a krízis tényleges főszereplői az izraeliek a Hezbollah, Irán és Szíria képviselői ott sem voltak, és elvárni, hogy a nélkülük róluk hozott esetleges döntést végrehajtsák, eleve képtelenség, hanem az összefüggések mellőzése miatt is. Libanon, bármennyire is ez most az égető gond a térségben, csupán része a végtelenül kusza, évtizedek óta kibogozhatatlan problémahalmaznak. És bár igaz, ha Rómában sikerült volna gyors tűzszüneti felhívást összehozni, életeket menthetett, tragédiákat enyhíthetett volna, csak éppen parányit vitt volna előre. Izrael nem olyan ártatlan, mint feltétlen hívei elhitetni szeretnék, (példa rá a négy ENSZ-diplomta megölése) de könyörtelen ellenséges környezetben a létéért küzd, ha nem tenné, már régen nincs. Iránnak nagyhatalmi ambícióiért semmi sem drága, Szíria szeretne ismét megszálló lenni Libanonban. És jóllehet, nem lebecsülhető, Rice asszony igyekezete sem. A washingtoni héjják visszaszorítására mit várhatott római kezdeményezésétől, amikor kormányának tevékenysége Irakban a maga módján semmiben sem különbözik Teheránétól és Damaszkuszétól. Elhitte-e neki bárki is, hogy pártatlanul törekszik a béketeremtésre?
Nem sokkal különböznek a térségben buzgolkodó nyugat-európaiak sem. London Irakban az amerikaiak cimborája, Párizs váltig fájlalja elvesztett Libanonját és Szíriáját, és ha jó szándék vezeti is, aminek Chirac elnök adott hangot, ugyancsak nem érdektelen. Mit várhatott hát a világ a tévéhíradóknak és a hírlapoknak szánt röpke összejöveteltől? Ami történt is: sajnálkozást, hogy néhány óra alatt nem sikerült enyhe tűzszüneti felhívást sem összehozni és ígéretet, hogy ENSZ védjeggyel egyszer majd lesz békefenntartó erő.
Eközben Libanonban a helyzet változatlan.
Várkonyi Tibor
