Népszabadság * Inotai Edit * 2006. július 27.
Franz Josef Jung német védelmi miniszter a hét elején vigyázatlanul (vagy a közvélemény „szondázása” végett) kijelentette: ha a helyzet úgy adódik, és a háborús felek kérik, akkor német katonák is részt vehetnének egy békefenntartó alakulatban a Közel-Keleten.
A kormány hivatalos álláspontja szerint ugyan a kérdés „egyelőre nincs napirenden”, több CDU-politikus is úgy véli: Németországnak vállalnia kell a feladatot, ha Izrael is erre kéri. Az ellenzék a holokausztra hivatkozva „kényes ügynek” minősíti és hevesen ellenzi a csapatküldést. A Bundeswehr-katonák részvétele ellen érvelt a németországi zsidók országos tanácsának főtitkára is. Az Izraelben élő holokauszttúlélők számára elképzelhetetlen lenne, hogy német egyenruhásokkal találkozzanak saját hazájukban – hangoztatta. Aggodalomra adhat okot, ha a békefenntartóknak történetesen az izraeli hadsereg válaszcsapása ellen kellene megvédeniük libanoni civileket, és kínos helyzetet teremtene, ha német katonák – akár tévedésből – izraeliekre lőnének. A másik tábor viszont arra hivatkozik, hogy a német politika egyik alapelve Izrael létjogosultságának védelmezése, és most erről van szó.
Avi Primor, Izrael korábbi németországi nagykövete lát lehetőséget a kompromiszszumra: a német csapatokra szerinte szükség lenne, de a libanoni-szíriai határon. A békefenntartásra az ideális jelölt Franciaország lenne, Párizst ugyanis gazdasági és kulturális kötelék is fűzi Libanonhoz. Azt csak remélni lehet, hogy Jacques Chirac elnök hajlandó egy ilyen kalandba belemenni.
