Krízishelyzetben végy egy gyereket, egy terhes nőt vagy egy szenvedő állatot. Ha ilyen képsorokat, fotókat közölsz a lapodban, televíziós csatornádon azonnal kiépül az emberek szimpátiája a bemutatott csoport mellett. Régi szabály ez a médiában. Most mi is megkaptuk.
„Kizárólagos károsultak”Mindenki emlékszik arra a híres fotóra, amely egy meztelenül rohanó vietnámi kislányt ábrázol. A háttérben amerikai katonák és a napalmtól lángoló dzsungel. Ez a kép minden szemlélőbe beleégette a kódolt üzenetet: az amerikaiak brutalitása miatt szerencsétlen vietnámiak mennyire szenvednek. Nyilván volt ebben igazság, de aki a kép mögé néz tudja, hogy az észak-vietnámi kommunisták hasonló, vagy akár még nagyobb brutalitással számoltak le politikai és katonai ellenfeleikkel. Csak éppen ők nem engedtek oda fotósokat és filmeseket.
Az elmúlt napokban a kereskedelmi televíziók révén hosszan aggódtunk azokért a terhes nőkért, akik Libanonban ragadt hazánkfiai. Különösen az egyikükért, aki ikrekkel állapotos és a hetedik hónapban van (bár ez egyik csatornán egyszer kilencedik hónaposnak is mondták, jó mondjuk nem matematikai vetélkedő volt, csak szimpla híradó). Mit is volt hívatva bizonyítani ez a hír? Az izraeli hadsereg brutalitását, ami miatt szerencsétlen asszonynak (ha nem sikerült volna végül felengedni a gépre) Szíriában kellett volna megszülnie ikreit (amellyel ugye nem áll fegyveres konfliktusban Izrael, tart még a fegyverszünet).
Azután láttuk a híradóban a képsorokat: Az asszony elbúcsúzik muzulmán férjétől. Az asszonynak mindkét neve arab (feltehetőleg nem turistaként ragadt Bejrútban). A magyar nyelvet törve beszéli (valószínűleg hosszú évek óta él a Közel-Keleten). Vele együtt hazaérkező testvére muzulmán nőhöz illően elfedett hajjal és majdnem csadorban nyilatkozott.
Láthattunk tehát két olyan asszonyt, akikkel együtt tudunk érezni (mint szülők még inkább). De ne felejtsük el, hogy ők önként választották Libanont lakóhelyükül (ahol azért az elmúlt 25 évben bizony nem volt túl békés a helyzet), önként vállalták a muzulmán hitet és értékeket. Nagyon örülünk, hogy sikerült Magyarországra jönniük, de ha nincs a háború, akkor is a Közel-Keleten kellett volna szülnie a hölgynek. Emellett objektívebbnek érezném a médiát, ha bemutatná azokat az izraelieket is, akik családtagjaikat vesztették el a konfliktusban. Akár azokat a magyarokat is, akik harcolnak az izraeli hadseregben, hogy családjukat és népüket megvédjék az orvul kilőtt rakétáktól és a terroristák tevékenységétől.
