Ehud Olmert izraeli miniszterelnök megkövette az ENSZ-t, amiért egy izraeli légitámadás során találat érte az ENSZ-megfigyelők megfigyelőhelyét Dél-Libanonban, a világszervezet négy munkatársának halálát okozva. Olmert az eset beható és részletes vizsgálatát ígérte meg Kofi Annan ENSZ-főtitkárnak, de határozottan cáfolta a világszervezet vezetőjének állítását, hogy a támadás szándékos lett volna. Nem ez volt az egyetlen „tévedés” a mostani hadjárat alatt: kiderült, hogy izraeli rakéta semmisített meg három nappal korábban egy izraeli helikoptert és néhány napja öt izraeli katona sebesült meg, amikor saját csapataik nyitottak rájuk tévedésből tüzet.
A Hezbollah fellegvárában, Bint Dzsebelben, harmadik napja tartanak a heves harcok. Az izraeli csapatok elfoglalták a helység nagy részét, de a Hezbollah-csapatok maradványai konok ellenállást tanúsítanak. Tegnap kilenc izraeli katona sebesült meg a harcokban. A Hezbollah vezetője, Haszan Naszrallah sejk a bejrúti televízióban kijelentette, hogy rakétáit ezentúl egészen a Tel-Avivig elterülő térségre fogja irányítani. E fenyegetését még nem valósította meg – Izrael északi városaira viszont tegnap is több mint negyven rakéta csapódott be, sebesüléseket és anyagi károkat okozva. Naszrallah máris elutasította az ENSZ még jóvá sem hagyott rendezési tervét. A hírek szerint 30 ezer nemzetközi megfigyelő települne Dél-Libanonba és a libanoni-izraeli határra. A megfigyelők feladata lenne meggátolni az Izrael elleni támadásokat – azonban nem vállalnák a Hezbollah lefegyverzését. Simon Peresz izraeli miniszterelnök-helyettes ismét kifejtette, hogy Izrael nem akarja megszállni Dél-Libanont, hanem egy elválasztó övezetet létesíteni, amelyben a libanoni hadsereg és nemzetközi egységek ügyelnének arra, hogy ne legyenek benne rakéta-kilövők.
Palesztin források szerint a Hamász beleegyezett: az elrabolt izraeli katonát, Gilad Salitot az egyiptomiaknak, az egyiptomiak pedig Izraelnek adják át, cserébe Izrael ígéretéért, hogy kivonja csapatait Gázából, véget vet a harci tevékenységeknek, átutalja a palesztinoknak járó, az adóbevételekből származó összegeket, majd palesztin foglyokat is szabadon bocsát. A csereüzlet végrehajtásáért az egyiptomiak vállalnának kezességet. Palesztin források szerint akár 1000, 20 évnél tovább bebörtönzött fogoly, továbbá nők és kiskorúak szabadon bocsátásáról lehet szó. A tervet Mahmúd Abbász palesztin elnök is felvázolta Condoleezza Rice amerikai külügyminiszterrel folytatott beszélgetése idején. Az egyezség megvalósítását most már csak az úgynevezett „Népi ellenállás” – amely még a Hamasznál és az Iszlám Dzsihádnál is szélsőségesebb – ellenállása gátolja.
*
Könnyebb volt a Hezbollahnak megtervezni és végrehajtani az Izrael elleni provokációt, mint megtalálni a csapdából kivezető utat. Izraelnek is könnyebb volt kitűzni a megtorló hadjárat által elérendő célokat, mint megkülönböztetni a reálisan elérhetőeket a megvalósíthatatlanoktól. Lassan kirajzolódnak a rendezés körvonalai: a Hezbollah visszahúzódik a Litani folyó mögé, de nem lesz lefegyverezve; a határ mentén a libanoni hadseregen kívül az eddiginél nagyobb jogkörrel rendelkező nemzetközi csapatokat állomásoztatnak.
Hogyan járulnak a felek a megállapodáshoz presztízsveszteség nélkül? Lehet, hogy mindezt egy látszólag jelentéktelen tényező szolgáltatja: a libanoni-szír határon alig 25 négyzetkilométeren elterülő „Sab”a tanyák”. Izrael 2000. májusában az utolsó négyzetkilométerig kivonult Libanon területéről a nemzetközi határvonalra, úgy ahogyan azt az ENSZ-megfigyelők megállapították. Libanon magának követelte a Sab”a tanyákat is, de ezekről az ENSZ megállapította: nem libanoni, hanem az Izrael által megszállt szír területen terülnek el, ezért Izrael ebből a térségből nem vonult ki. A Sab”a tanyák „felszabadítása” szolgált a Hezbollának ürügyül a hat éve folyó Izrael elleni terrorista akcióira. Most Fuád Szinjóra libanoni miniszterelnök rendezési tervet terjesztett elő, amelynek egyik pontja (a tűzszüneten és a fogolycserén kívül), hogy Izrael átengedi Libanonnak a Sab”a tanyákat. A Hezbollah pedig bejelentette, hogy a tanyák átadása esetén befejezettnek tekintené „szabadságharcát”, vagyis véget vetne az Izrael elleni tevékenységének és (ami a legfontosabb) a presztízsén sem esne csorba.
Csakhogy Szíria nem mondott le Sab”áról. Ezért az ENSZ a területet nem ítélheti oda Libanonnak. Ehhez az kellene, hogy Szíria hivatalosan értesítse az ENSZ-t (vagy Libanont), hogy nem tart igényt a tanyákra. Ebben az esetben az ENSZ utasíthatná Izraelt, adja át Sab”át Libanonnak; a Hizbollah véget vethetne Izrael elleni akcióinak; életbe lépne a tűzszünet. Úgy tűnik, a Sab”a tanyák dönthetik el a mostani libanoni konfliktus sorsát.
Rendkívüli uniós külügyminiszteri értekezletet hívott össze az Európai Unió soros finn elnöksége augusztus elsejére a közel-keleti válság ügyében – közölték szerdán brüsszeli források.
Népszava online
