Népszabadság * Czene Gábor * 2006. július 27.
Figyelemfelkeltő címet adott új tanulmánykötetének Máté-Tóth András katolikus teológus, a Szegedi Egyetem vallástudományi tanszékének vezetője: Egyház a pokol kapujában.
A szerző magyarázata szerint a cím az ismert bibliai szövegre utal: „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” Teológiai értelemben tehát a pokol az egyház születésétől fogva fenyegetést jelent. A katolikus egyház puszta létezése ugyanakkor annak bizonyítéka, hogy Isten kitart mellette. Még akkor is – állapítja meg Máté-Tóth -, ha a katolikus vezetők és a hívek a történelem során sokat tettek azért, hogy az egyház érdemtelenné váljon Isten szeretetére.
Az egyház által elkövetett bűnök között legtöbbször az inkvizíciót, az eretneküldözést, a holokausztban való hallgatólagos részvételt emlegetik – sorolja a teológus -, vagy azt, hogy a főpapok gyakran nem álltak ki a szegények és az üldözöttek védelmében. Máté-Tóth András úgy érzi, hogy a vádak olykor túlzóak és nem a teljes igazságot tartalmazzák, de az biztos, hogy az „egyház nehéz köveket cipel a hátizsákjában”.
A katolikus egyház paradox helyzetben van. Egyfelől részesévé kell válnia a „vérrel és mocsokkal szennyezett” világnak, másfelől Isten szentségét kell megjelenítenie. Ahhoz – hangsúlyozza Máté-Tóth -, hogy az egyház képes legyen eleget tenni az ellentétes elvárásoknak, nagyobb teret kell engedni azoknak a mozgalmaknak, amelyek az egyház megtisztulását szeretnék elérni.
Az egyházban évszázadokon keresztül a kereszténységen belül vélték felfedezni a pokol erőit, a XIX. századtól kezdve aztán egyre inkább a kívülről jövő eszmei és politikai irányzatokban – a marxizmusban, az ateizmusban, a liberalizmusban – találták meg az ellenséget. II. János Pál próbált szakítani ezzel a leegyszerűsített világképpel, de Máté-Tóth úgy látja, a törekvést csak mérsékelt siker koronázta.
A magyarországi katolikusoktól bőséggel hallani a külső veszélyekről, de a belső problémákról alig esik szó. A teológus szerint az egyház iránti szeretet egyik megnyilvánulása a kritikátlanság lett. Nem elég mindig csak imádkozni – mondja Máté-Tóth András -, időnként vitatkozni is kell. A vitakultúra egyébként nem csupán a katolikus egyházban alulfejlett – teszi hozzá -, ugyanez elmondható más egyházakról vagy akár a pártokról és a multinacionális cégekről is.
