Népszabadság * Rab László * 2006. július 27.
Aki ármányt sejt a Fradi-dráma mögött (lesznek néhányan), melléfog. Az FTC rendszerváltás utáni története nyílegyenesen vezetett a kizáráshoz.
Miközben a legtöbb csapatnál legalább válságmenedzserek feltűntek, s már felsejlik a tulajdonosi felelősség is, a Fradi továbbra is jól eléldegélt a rosszul fedett állami emlőkön. A közpénz az állam kezében lévő létesítményeken keresztül szivárgott. Bonyolult szervezeti, együttműködési és finanszírozási rendszer köti össze a klubnak otthont adó, ám attól ügyesen elválasztott létesítményegyüttest, illetve a szakosztályokat működtető egyesületet. A Fradi által használt állami ingatlanvagyon (stadion, népligeti sportcentrum, vízi bázisok, balatonboglári edzőtábor, gödi továbbképző stb.) értéke sok milliárd forint, a fenntartó pedig jó ideig a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal kötött megállapodás alapján az agrártárca volt. Számos pályázat is „rendelkezésre” állt. A népligeti zöldövezet megóvására és fejlesztésére például évente 50 és 70 millió forint közötti összegek landoltak a Fradi közelében.
A kilencvenes évek elején a villámgyorsan felívelő, majd csúnyán hanyatló olajcég, a Kordax volt a Fradi gáláns támogatója. Nagy üzleti partner volt a Nicsenkóval, Nagy Norberttel „házaló” Stadler József, aki „érzelmi okokból” segített a Fradinak, de később, mint közismert, élete kellemetlen fordulatot vett. A Bajnokok Ligájának főtáblája (1995-1996) jó ugródeszka lett volna, de a félmilliárd forint elillant. Az ekkor a fő szponzorok közé tartozó Polgári Bankot is felőrölte az élet.
A gazdálkodási stiklik miatt az 1998-as kormányváltás után a klub irányítását átvevő kisgazda politikusok – Torgyán József, illetve később Boross Imre – rendőrségi följelentést tesznek, de az eljárások elakadnak. A kivétel Szabadi Béla büntetőügye, de a volt államtitkár ügye inkább tartozik a Fidesz-kisgazda belháború, mint a Fradi történetéhez. Pere még tart. De amikor annak idején Balla Zoltán vállalkozó azt állítja a később korrupciós pénz átvétele miatt elítélt Székely Zoltán kisgazda képviselőről (2000), hogy az FTC pénzfeltöltőjeként zsarolta, már fel sem kaptuk a fejünket. Korábban, a szocialista érában a Fradiért bejelentkezett a Dicobe olasz-amerikai cég, amely amennyire rejtélyesen érkezett, úgy el is illant, ahogy Hornék elbukták a választást.
Demján Sándor és Csányi Sándor neve újra és újra felmerült, mint futball- és ingatlanszerető vevő, de vagy ingatlanügyben nem jutottak dűlőre a klubbal (és az állammal), vagy a Fradi (és a foci) belső és külső klímája ijesztette el őket a tranzakciótól – üzlet nem lett a dologból. Várszegi Gábor volt az egyetlen igazi tulajdonosa a csapatnak. Többen elmeállapotát kérdőjelezték meg döntése hallatán, a MIÉP „sötét és nemzetellenes” lépésként értékelte a vételt, ő azonban úgy tett, mint ha csak az üzleti szempontokra koncentrálna, az MTK és az FTC szurkolói pedig végre egyetértettek valamiben: haragudtak rá. Titkon egyébként azt is remélte, hogy meg lehet fékezni a B-közép indulat- és gyűlöletáradatát, de ez nem ment. 2003-ban a Debrecen ellen elbukott, és brutalitásba torkolló „bajnoki döntő” végén a tömeg azt skandálta: „Várszegi, takarodj!” A befektető odébbállt. Azóta sem lépett a helyére senki.
A csapat fanatikus szurkolói eközben végigparasztozták, -zsidózták az országot, illetve a nemzetközi kupaellenfelek városait, olykor polgárháborús helyzetet teremtve egy-egy meccs után – ilyenkor ültek, hosszan üléseztek a különböző bizottságok, közlemények születtek, más nem történt.
