A lengyelek több mint fele úgy véli, hogy az ikrek hatalom-megosztása veszélyes lehet a demokráciára nézve
„Megpróbáljuk megvédeni Lengyelország szuverenitását a kultúra és hagyományok terén. (…) Mi mások vagyunk, és nincs értelme ezt rejtegetni más országok elől.” E mondatokkal hirdette meg Jaroslaw Kaczynski új lengyel miniszterelnök kormányprogramját. Önmagukban nem is keltenének nagy figyelmet, hiszen nincs ország, mely szeretné feladni kultúráját, hagyományait. Csakhogy az EU nem fenyegeti egyik tagállama identitását sem, sőt. Kifejezetten a sokszínű Európa megőrzését támogatja – sokszor anyagilag is. Az igazán figyelemre méltó Kaczynski beszédében az volt, ahogyan a lengyelek hagyományait a „liberális” EU-val, annak „elvetélt társadalmi kísérleteivel” szemben akarja megvédeni, s ahogyan programbeszédében olyan témáknak szentelt külön fejezetet, mint a homoszexualitás, mely ellen szerinte szintén meg kell védeni a hagyományos lengyel családmodellt.
A Kaczynski testvérek – Lech már varsói polgármesterként is a melegfelvonulás betiltásáról és enyhén homofób kijelentéseiről híresült el – nagy honvédő háborújára azonban a nagy többség nem tart igényt. Inkább aggodalommal figyeli azt. Az Eurobarometer legfrisebb felmérése szerint a lengyelek sokkal inkább bíznak az uniós intézményekben, mint saját kormányukban, politikai elitjükben. Míg az uniós jogrendszerben 48 százalékuk bízik, a lengyel jogrendszerben 29, a kormányban 22, a pártokban pedig csak kilenc. Ez még a mai kiábrándult világban is – ahol az uniós polgároknak mindössze 35 százaléka hisz kormányának és csak 22 a pártoknak – kivételesen alacsonynak számít. Ugyanakkor a lengyelek 61 százaléka azonosul az uniós, 84 százaléka pedig az európai értékekkel, s mindössze 28 százalékuk félti az EU-tól nemzeti identitását, kultúráját. Míg a lengyel demokráciával mindössze 39, az unióssal 62 százalékuk elégedett. Ezek a legpozitívabb értékek a közösségben. A lengyelek tehát inkább Brüsszelre (Párizsra, Berlinre, Rómára, Londora) néznek, és tőlük várnának védelmet saját politikai elitjük ellen.
Miközben a kormány az országot nemzetközileg egyre inkább elszigetelő politikát folytat. Az euroszkeptikus Jog és Igazságosság először beemelte a kormányba agrárpopulista Önvédelmet és a szélsőjobbos Lengyel Családok Ligáját. A liga szoros kapcsolatot ápol egy antiszemita ifjúsági egyesülettel (M³odzie Wszechpolska), ezért vezetőjükkel, az oktatási miniszterrré kinevezett Roman Giertych-csel Izrael nem hajlandó szóba állni. Giertych apja, Maciej pedig július elején azzal lepte meg képviselőtársait az Európai Parlamentben, hogy azt állította: az európai értékeket és a katolicizmust Franco tábornok védte meg Spanyolországban.
De a Kaczynski fivéreket sem kell félteni. Lech először Tony Blairrel tervezett találkozóját mondta le, majd Angela Merkel német kancellárt és Jacques Chirac francia elnököt „tisztelte meg” távolmaradásával a weimari találkozóról. Jaroslaw ugyanakkor bocsánatkérést követelt a németektől, mert a Die Tageszeitung című lap új krumplikként emlegette egy szatírikus írásában az ikerpárt. Miután a lapot nem sikerült megreguláztatniuk a sajtószabadság mellett érvelő német politikusokkal, a lengyel ügyészség adott ki elfogatási parancsot a német főszerkesztő ellen. A külügyminiszter pedig nemrégen a Hitler és Sztálin közötti egyezményhez hasonlította a német-orosz megállapodást egy a lengyeleket elkerülő gázvezeték építéséről. (A CBOS júniusi felmérése szerint viszont a lengyelek kétharmada úgy véli, hogy az oroszokkal, 80 százaléka pedig, hogy a németekkel is lehetséges a baráti viszony.)
A Kaczynski ikrek teljes hatalomátvétele máris óriási kárt okozott Lengyelországnak, amelyről korábban a nemzetközi sajtó és diplomaták is mint az „Új Európa” vezető erejéről, az Egyesült Államok fő szövetségeséről vélekedtek. Manapság inkább „kétszeres csapásról” és egy nevetséges, bizonytalan helyről értekeznek.
A lengyelek több mint fele is úgy véli, hogy az ikrek hatalom-megosztása veszélyes lehet a demokráciára nézve, és hogy a gyakorlatban már meg is valósították az erős elnöki rendszert, melynek jogi megalapozásához nincs minősített többségük a parlamentben. Félelmüket mindenestre erősíti, hogy a negyedik köztársaság megalakításáról beszélő ikrek Jozef Pilsudski marsallt tekintik példaképüknek. Pilsudski – évszázados szétszabdaltság után – 1918-ban megalapította a második köztársaságot, de rövidesen elege lett a politikiai vitákból, így 1926-ban puccsot hajtott végre, és 1935-ben bekövetkezett haláláig diktátorként vezette az országot.
Rockenbauer Nóra
munkatárs
