Népszabadság * Peremiczky Attila * 2006. július 25.
Már csak a néhány helyen felszálló füst emlékeztet a tegnap délutáni bombatámadásokra Bejrút két, a Hezbollah által ellenőrzött kerületében. Mindenütt romok, és csak néhány helybéli próbálja menteni, ami még menthető. A környéket hermetikusan lezárták a Hezbollah milicistái. Belépni csak különengedéllyel lehet, de jelenleg senki sem érhető el a fegyveres szervezet kommunikációs osztályáról. Persze megállítanak.
– Ha még egyszer a környék bármely utcáján feltűnnek, le lesznek tartóztatva. Itt nem érnek semmit a libanoni információs minisztérium akkreditációs levelével – mondja egy terepruhába öltözött húsz év körüli férfi.
Dolgukvégezetlenül fordulunk vissza, és indulunk a belváros felé. Nem messze a kormányzati negyedtől két park telt meg az elmúlt napok során Bejrút déli kerületeiből, illetve a Tyre és Sidon felől érkező menekültekkel.
– A helyzet az, hogy délen szinte mindenki politikai és felekezeti hovatartozás nélkül a Hezbollahot támogatja – mondja Hanady Salman, az As-Safir baloldali libanoni napilap főszerkesztője. – Az is igaz persze, hogy vannak olyan hangok, akik tizenhárom nap után is csupán a Hezbollahot teszik felelőssé a kialakult helyzetért. De ezek az emberek nem látták a déli országrészből származó képeket, ők itt élnek Bejrútban, víz folyik a csapjukból, működik a légkondicionáló és a saját ágyukba térnek aludni.
Arra a kérdésre, hogy mi lehet a megoldás, a következőket mondja a főszerkesztő aszszony: megoldás, az nincs. Az nincs egészen odáig, ameddig a világ tétlenül nézi, hogy Izrael egy egész országot büntet azért, mert egy szélsőséges szervezet nem a diplomácia eszközeit használja ellene. Ne gondolja, hogy én örültem, amikor a Hezbollah bekerült a libanoni parlamentbe. De egy demokratikus választáson juttattak képviselőket az ország vezetésébe, arra pedig előbb-utóbb választ kellene találnunk, hogy miért erősödnek a szélsőséges vallási szervezetek ebben a térségben.
Bejrút, 2006. július