. évfolyam . szám,
A bemutató másnapján kitört forradalom eseményei – érthetően – máig háttérbe szorították a másik történelmi évfordulót, holott megrendítő történelmi „véletlennek” tekinthetjük azt a tényt, hogy a forradalom éppen Hunyadi harcostársa, Kapisztrán Szent János halálának 500. évfordulóján, egy „magyar” szent egyházi emléknapján vette kezdetét. És ennek a forradalomnak évtizedekig szinte egyetlen vívmánya maradt a déli harangszó visszatérése a Magyar Rádió műsorába. A ferences barát, a dél-itáliai Capistrano (ma Capestrano) szülötte, életének csak utolsó másfél esztendejét töltötte magyar földön, de magyarként maradt meg „kedves magyarjai” emlékezetében. Kapisztrán János karrierje messziről indult. 1386-ban született. Apja a „hegyeken túlról” származott, talán német zsoldoskapitány volt. A tehetséges fiú a perugiai egyetemen jogot tanult, bíró, majd kormányzó lett Perugiában. A guelf-ghibellin háborúskodás során börtönbe került, ahol iszonyú körülmények között volt ideje átgondolni életét. 1415-ben kiszabadult és a monteripidói ferences kolostorba lépett, az akkor erősödő szigorú obszerváns ferences irányzat követői közé. Sienai Szent Bernardin volt prédikációs mestere, s a vándorprédikátori hivatásban tűnt ki. Előbb Itáliában, aztán német, morva, cseh földön prédikált, egyre nagyobb hallgatóságot vonzva. Részben ő maga, részben írnokai lejegyezték beszédeit. Térítő tevékenységét inkvizítori megbízással is megerősítve folytatta. Latinul és olaszul beszélt, más nyelvekre tolmácsolták beszédeit, de hanghordozása is hitelesen sugározta meggyőződését. 1455 májusában lépett magyar földre. Munkáját az ország déli részén és Erdélyben folytatta. Amikor a katalán III. Callixtus lett a katolikus egyházfő, a pápai politika a török veszedelem ellen fordult. Juan Carvajal bíboros Bécsből értesítette Kapisztránt, hogy „Őszentsége abban bízik, hogy az isteni kegyelem a te szónoklásod ereje által rábírja a népeket arra, hogy fegyvert fogjanak, hogy ez az ordító ellenség, az ördög szolgája, Krisztus híveit le ne nyelje”. Amikor II. Mehmed szultán 1456-ban megindult Nándorfehérvár felé, V. László király Bécsbe menekült, a főurak váraikba húzódtak, csak Hunyadi, Carvajal bíboros és Kapisztrán tette a dolgát. A bíboros és Kapisztrán elsősorban a keresztesek toborzását végezte. Vágyott a vértanúságra, levélben búcsúzott el rokonaitól. A rá jellemző határozottsággal lett a török elleni harc embere: „Akik minket a török ellen segíteni akarnak, azok a barátaink. Szívesen fogadjuk a szerbeket, a szakadárokat, a havasalföldieket, a zsidókat, az eretnekeket vagy a pogányokat, ha e nehéz időkben velünk együtt akarnak harcolni.” Kapisztrán nemcsak toborzott, de részt vett a hadikészülődésben is, később a döntő csatában. Hunyadi és ő teljesen más természetűek voltak, mégis a közös küzdelem barátokká tette őket. Hunyadi nélkülözhetetlennek tartotta közreműködését. Minden kor teológiai és természettudományi felfogása alakítja a szentek tiszteletét és csodatételeik értelmezését. Ugyanakkor azoknak a csodajegyzékeknek, amelyek Kapisztrán halála után is létrejöttek, történeti jelentőségük és mondanivalójuk is van. János boldoggá – majd szentté – avatásának a török hódoltság idején nem volt szorgalmazó „hazája”, így csak a XVII. század végén, a felszabadító háború idején következett be (1690-ben). Jámbor történet szerint a Freising közelében fekvő Schleisheim ferences templomában álló, rögzített Kapisztránszobor 1683. október 4-én a hívek szeme láttára kelet felé fordult. Szemét mintegy Magyarországra vetette. Buda három év múlva felszabadult a másfél évszázados török uralom alól. Figyelme akkor is, 1956-ban is felénk, magyarok felé fordult. EURÓPA VÉDELMÉBEN A nándorfehérvári diadal emlékére, Hunyadi János és Kapisztrán Szent János halálának 550. évfordulójára emlékezik a Hadtörténeti Múzeum új kiállítása. Az Európa védelmében címmel a budai várban az év végéig megtekinthető tárlaton a történelmi eseményeket bemutató korabeli dokumentumok, térképmetszetek, zászlók, fegyverzetek, személyes tárgyak mellett olyan ritkaságok, egyházi és magántulajdonban lévő relikviák is láthatók, amelyeket eddig nem láthatott a nagyközönség. Az összeállításunkban szereplő fotók a kiállításon készültek.
