G. Fehér Péter, vilag@hetivalasz.hu
A rosszindulatú amerikai politika termékének nevezte az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyhangú határozatát Észak-Koreának a világszervezethez akkreditált nagykövete, majd a döntést követően tüntetőleg elhagyta a BT ülésének helyt adó termet. A tanács ugyanis felszólította Phenjant, hogy azonnal függessze fel rakétakísérleteit, és kötelezte az ENSZ tagállamait, hogy akadályozzák meg Észak-Korea rakétákkal kapcsolatos kereskedelmét.
Észak-Korea hét középtávú és egy ballisztikus rakétakísérletet hajtott végre. Ez utóbbi hatótávolsága hatezer kilométer, és sikeres célba juttatás esetén képes elérni az Egyesült Államok területét, nevezetesen Alaszkát. Hírszerzési adatok szerint Észak-Korea nyolcszáz nagy hatótávolságú rakétával rendelkezik. Phenjan az első taktikai rakétáit még a Szovjetunióból 1969-ben szerezte be. Ezek a fegyverek nukleáris robbanófejek hordozására alkalmatlanok voltak, csak Dél-Koreára jelentettek veszélyt, még a japán partokat sem érték volna el. Csakhogy az 1973-as arab-izraeli háború után Egyiptom szintén szovjet gyártmányú, Scud B típusú rakétákat adott el Észak-Koreának, amelyek alapján a távol-keleti ország megépítette saját rakétáit, sőt tovább is fejlesztette őket. Megszületett a Scud C és a Scud D, amelyek hatótávolsága már elérte a kétezer-ötszáz kilométert. Ezeket követte a középhatótávolságú Nodong háromezer, majd a Taepodong hatezer kilométeres hatótávolsággal.
Ezek a rakéták már nukleáris robbanótöltetek célba juttatására is alkalmasak. Megoszlanak a vélemények arról, hogy Észak-Korea hány ilyen robbanófejjel rendelkezik. A The Sunday Times szerint Phenjannak ötven kilogramm plutóniuma van – egy robbanófejhez pedig 7-9 kilogramm plutónium szükséges.
A kommunista Észak-Korea már jó két évtizede macska-egér játékot játszik a nemzetközi közösséggel. Hol bejelenti, hogy az élelmiszersegélyek fejében ideiglenesen felfüggeszti atom- és rakétaprogramját, hol pedig látványos kísérleteket hajt végre, mint ahogy ezt tette most is. A veszélyes „játékot” a nyomásgyakorlás eszközeként használja, meglehetősen demonstratív módon. Például 2003-ban éppen az új dél-koreai elnök beiktatása előtt néhány órával hajtott végre rakétakísérletet. Az időpont egybeesett az amerikai nemzeti ünneppel.
Az egyik legnagyobb probléma, hogy Phenjan politikája kiszámíthatatlan. Észak-Koreát 1994, Kim Ir Szen pártfőtitkár és államfő halála óta fia, Kim Dzsong Il – hasonlóan apjához – teljhatalommal kormányozza. Pontosan ő a bizonytalanság legfőbb forrása.
Személyéről csak mozaikszerűen áll össze a kép, főleg diplomaták és észak-koreai menekültek beszámolói alapján, akik meglehetősen kemény kritikával illetik a kommunista diktátor személyiségét. Félelmetes a múltja is. Mint a rettegett titkosszolgálat vezetője, ő rendelte el többek között 1986-ban a Korean Airlines repülőgépének felrobbantását, de őt terheli a felelősség a dél-koreai elnök ellen Rangoonban, Burma (Mianmar) fővárosában elkövetett sikertelen merényletért is, amelyben a dél-koreai nagykövet veszítette életét. Ugyancsak ő tervezte meg egy japán tanárnőnek és kislányának hazájukból történt elrablását, hogy aztán a nőt arra kényszerítsék, hogy japán nyelvre oktassa a phenjani titkos ügynököket. Ez az ember tartja az ujját a rakéták startgombján.
Ráadásul a kiszámíthatatlan Kim Dzsong Il a rendelkezésére álló technikát átadhatja egy ugyancsak kevéssé kiszámítható országnak, Iránnak. Nem elhanyagolható tényező, hogy az 1980 és 1988 között lezajlott irak-iráni háborúban Észak-Korea végig és nagyon hathatósan Teheránt támogatta. Ennek köszönhetően az iráni gárdisták sikerrel vették fel a harcot a sokkal jobban felszerelt iraki hadsereggel. Irán nagy valószínűséggel ugyancsak nukleáris fegyver előállítására készül. A két ország ezen a téren való együttműködése már nyilvánosságra is került, írja az amerikai The Christian Science Monitor. A lap úgy véli, hogy Teherán és Phenjan folyamatosan tanulmányozza a másik fél kutatási eredményeit.
És mindehhez tegyük hozzá, hogy Iránt és Észak-Koreát ugyanaz a két nagyhatalom támogatja. Nevezetesen Kína és Oroszország.
