– mondja a lapunknak nyilatkozó Móse Arens, volt izraeli külügy- és védelmi miniszter
Népszabadság * Bőhm Ágnes * 2006. július 22.
„A libanoni helyzet és a palesztin konfliktus két külön probléma” Móse Arens, volt izraeli külügy- és védelmi miniszter, a jobboldali Likud párt tagja. 1989-ben a Samir-kormány külügyminisztereként ő írta alá Budapesten a magyar-izraeli diplomáciai kapcsolatok felújításáról szóló egyezményt. A politikust a Közel-Keleten jelenleg kialakult drámai helyzetről kérdeztük.
– Ez a mostani háború mennyiben más az eddigieknél Izrael számára?
– A helyzet most csak annyiban új, hogy Izrael végre elhatározta, véget akar vetni a kialakult áldatlan állapotnak. Szerintem korábban kellett volna lépnünk, legalább hat évet késtünk ezzel az akcióval. Izrael ugyanis tisztában volt azzal, hogy a Hezbollah Libanonban nagyon nagy mennyiségű, Izrael ellen irányuló rakétát halmozott fel.
– Önök tehát tudták, hogy a Hezbollahnak mekkora rakétaarzenálja van?
– Igen, számunkra már jó ideje ismert tény volt, hogy a Libanonból felénk irányított rakéták száma havonta jelentős mértékben növekszik.
– Ön szerint Izrael képes arra, hogy megnyerje ezt a háborút, katonailag és politikai értelemben is?
– Az izraeli hadsereg éjjel-nappal támadja a libanoni Hezbollah-állásokat, így a szervezet már eddig is jelentős katonai veszteségeket szenvedett el. Politikailag pedig biztosan állíthatom, hogy Izrael lépéseit a világ túlnyomó része megérti. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy hat évvel ezelőtt, amikor az izraeli hadsereg kivonult Dél-Libanonból, ENSZ-ellenőrök, megfigyelők érkeztek ebbe a térségbe azért, hogy tanúsítsák, Izrael valóban kivonult Dél-Libanonból. Már akkor sem vonta senki sem kétségbe, hogy Izrael kivonulása után teljes joggal léphet fel a Hezbollah bármilyen ellene irányuló akciójával szemben.
– Izrael most mit vár az ENSZ-képviselők missziójától?
– Álláspontunk világos, az ENSZ-küldöttség értésére adtuk, hogy a Hezbollah erőit az izraeli határ közeléből el kell távolítani, és rakétáikat le kell szerelni. Az ENSZ küldöttsége ebben segíthet, de valójában magának a libanoni hadseregnek kellene határozottan fellépnie, és a Hezbollah helyére fel kellene vonulnia a határ menti térségben. Ez jó megoldás lenne, de nem vagyok benne biztos, hogy ez így történik.
– Izrael eddig mindig elutasította a nemzetközi erők bevonását a térségbeli konfliktusokba. Megváltozott az ezzel kapcsolatos álláspontjuk?
– Nemzetközi erő, vagyis az UNIFIL már régóta itt, ezen a területen állomásozik. Más kérdés, hogy teljesen eredménytelenül. Szerintünk ugyanis ezek az ún. békefenntartó erők semmit sem tesznek azért, hogy a térségben nyugalom legyen, és nem vagyok abban sem biztos, hogy most egy megnövelt létszámú nemzetközi erő többet tud majd elérni. Ismétlem, a legkézenfekvőbb és leglogikusabb lépés az lenne, ha a libanoni hadsereg vonulna be ide, a határ menti területre is, és ellenőrzése alá vonná ezt a területet. Izrael ezt soha nem ellenezte, sőt, mi elvárjuk, hogy a libanoni hadsereg terjessze ki fennhatóságát Libanon déli részére is. Nos, majd meglátjuk, hogy ezt a lépést ezek után megteszi-e a libanoni kormány?
– Mi változik azzal Izrael számára, ha mondjuk a Hezbollah erőit Libanon déli részéről északra telepítik át?
– A különbség óriási. A Hezbollah most az izraeli határon, az izraeli városok és falvak tőszomszédságában állomásozik, és rakétáit Dél-Libanonból lövi izraeli lakott területekre. Ha azonban távolabbra kerülnek, akkor számunkra csökken majd a veszély. Egyébként pedig döntő lehet az is, hogy nagyobb hatótávolságú rakétákat Izrael számára könnyebb észlelni, lokalizálni és eltalálni. A legnehezebb ugyanis a kis hatótávolságú rakéták észlelése és megsemmisítése, vagyis azokat a rakétákat nehéz most kilőnünk, amelyeket a Hezbollah nap mint nap ránk zúdít.
– Irán szerepét ön hogyan határozza meg?
– Irán a Hezbollahot támogatja, fegyverekkel, anyagiakkal segíti, tagjait katonai kiképzésben részesíti.
– Erre milyen bizonyítékaik vannak?
– A Hezbollah – mivel saját fegyvergyártásra nem képes – Irántól és Szíriától kapja a fegyvereit. Az iráni hadsereg Libanonban kiképzőtáborokat tart fenn a Hezbollahnak, és ezt eddig Teherán sem cáfolta meg.
– Szíria viszont mostanra visszafogottabb lett, miután ők Libanonból kivonultak, mondván, hogy ehhez a mostani ügyhöz nekik már semmi közük.
– A fegyverek a Hezbollahhoz kizárólag Szírián keresztül juthatnak el. Így Szíria is aktív résztvevőnek számít ebben a konfliktusban.
– Mi a véleménye, a háború eszkalálódhat?Izrael részéről elképzelhetők-e Szíria és Irán elleni lépések is?
– Láthatja, mi történik most: a Hezbollah egyre gyengül. Izrael nem Szíria és Irán ellen vív háborút. Egyébként sem gondolom, hogy akár Szíria vagy Irán egy Izraellel szembeni összecsapás kirobbantásában érdekelt.
– Miért nem?
– Szíria már három háborút vesztett Izraellel szemben. Nem hiszem, hogy egy negyediket is el kívánna veszíteni.
– Irán és a szélsőséges erők szándéka, hogy meggyengítsék Izrael és a mérsékelt arab államok közötti kapcsolatokat.
– Most nem úgy néz ki, hogy ezt sikerül nekik elérniük. Szerintem a mérsékelt arab országok, köztük főleg Jordánia, Egyiptom és Szaúd-Arábia is a Hezbollahhal szemben állnak. A Hezbollah ugyanis mint szélsőséges iszlám szervezet ezeket az országokat is veszélyezteti, nemcsak Izraelt, és ezt a jordániaiak, egyiptomiak, szaúdiak is jól tudják.
– Meddig tart még ez a háború?
– Még egy ideig biztos zajlik, de már nem túl sokáig, nem fog hónapokon át elhúzódni.
– Hogyan képzelik, ha véget is ér ez a háború, utána lehet majd tárgyalni Libanonnal és a palesztinokkal?
– A libanoni helyzet és a palesztin konfliktus két külön probléma, amely szerintünk nem kapcsolható össze. Libanonban a libanoni kormánynak szükséges az ellenőrzést az egész országban gyakorolnia, beleértve az Izraellel határos területeket is. Gázában a Hamasz lényegében kijelentette, hogy nem hajlandó velünk tárgyalni. A Hamasz Izrael elpusztítását tűzte ki célul. Izrael ezzel nem tud mit kezdeni, csak egyet tud biztosan, azt, hogy a terroristákat le kell győznünk.
